Eszembe jutott, hogy írok egy kis emlékeztetőt annak, aki most elolvassa ezen írást.
Mire is emlékeztetlek?
Egy olyan dologra, ami minden életünkben hasznos...jó tudni, ha esetleg egy olyan stádiumában vagyunk az életünknek, amiben már nem bízunk a világban, már nem tudjuk a sok hazugságot elfogadni...de még nem találtunk rá valami bizonyosságra.
Sokan vagyunk, akik már átestünk ezen és van egy bizonyosságunk valami magasabb minőségben és ez által egyre jobban magunkban....sokan vagyunk, de még nem elegen, ahhoz, hogy az arányok megváltozzanak.
Ugyan sok olyan tanítás van, ami szerint a kritikus tömeget kell elérni, ami nem az emberek sokaságától függ....ezzel nem nagyon értek egyet.
Minden embernek magában kell lerendezni a dolgokat és az én magabiztosságom csak kihatással lehet a másik emberre, de megváltoztatni csak ő maga tudja önmagát.
Ezért is úgy vélem, hogy nem kellene bedőlni a "kényelmes megoldom helyetted "dumának.
De ahhoz, hogy eddig eljussunk nem ülhetünk tétlenül karba tett kézzel.
Álbizonyosságok tömkelegét kaphatjuk most az ezoterikus piacon.
Pénzéhes kofák gyors, stabil változásokat ígérnek, ami persze nem lesz stabil...és a változás sem ideális.
Minél jobban bedőlünk ezeknek a tetszetős, kényelmes tanításoknak, annál jobban eluralkodik rajtunk az a szellem, hogy nem kell már alázatot gyakorolnunk a szellemi világ felé.
Úgy akarnak a magasságokba feljutni, hogy el sem hiszik a szellemi birodalom valóságosságát...vagy egyenrangúnak gondolják magukat, akár az angyali hierarchia legalsóbb "tagjával", aki(k) alapból magasabb szinten vannak ...csak éntudattal nem rendelkeznek.
Valahogy szégyelni való az alázatosság...a mai korban egy dolog a fontos...mutassuk meg a másiknak milyen anyagi javakkal gazdagodtunk és szárnyaljuk túl egymást.
Ebbe egyáltalán nem fér bele az alázat, ahogy már a suliban sem, ahogy a gyermekek a tanárokkal szemben viselkednek.
Egy alázatlan generáció nem emelkedhet a magasabb szellemiségbe...túl nehéz ahhoz.
Túl sok súlyt cipel.
Cipeljük a súlyainkat, hazugságainkat, őszintétlenségeinket...és még ezer és ezer dolgot.
Be kellene már vallanunk magunknak azt, hogy mit csinálunk.
De még magunkkal szemben sem vagyunk alázattal.
Persze meghajolunk az anyag előtt, hajbókolunk szüntelenül.
Ez már fel sem tűnik senkinek.
Az egész világ ebben a hajbókolásban fájlalja a hátát.
Mégis tesszük...és a felé nem akarjuk meghajtani a térdünket, ami felé kellene.
Divatjamúltnak tűnik az embereknek térdet hajtani nem a fizikális "dolgok" iránt.
Pedig amíg ezt nem tesszük meg, addig beleesünk ugyanazon gödörbe.
Ébresztőt kellene fújni, mert itt az ideje.
Én, aki teljesen anyagi gondolkodásban éltem sokáig most azt mondom, hogy csak úgy tudjuk az igazi erőnket megérezni, ha a gondolatainkban rendet teszünk...ami nem oda való, azt dobjuk ki, vagyis alakítsuk át.
Te is...én is egy aspektusai vagyunk Istennek.
Nem lehetünk ugyanolyanok, viszont nagyon sok dologban hasonlóan juthatunk beljebb önmagunk felé.
Számomra egyértelmű az, hogy sokszor kell elengednünk a fogódzkodóinkat, a stabil dolgainkat, hogy még stabilabbak legyünk az állandó változásban.
Ez persze nem kellemes, de bele lehet jönni.
A karma igazságos.
Ez még egy nagyon fontos dolog...nem szabad, hogy ezt elfelejtsük.
Minél nagyobb alázattal fogadjuk el a teremtett mivoltunkat, annál közelebb kerülünk önmagunkhoz, ez által Istenhez.
Ebben a közeledésben már ott van az önteremtésnek, az ideális önteremtésnek is a lehetősége.
Sokan úgy akarnak teremteni, hogy fogalmuk nincs az egyetemes rendről.
Találkoztak egy Kuthumi, vagy Plejádok, vagy akár Kryon ...de legyen az Titok módszer könyvvel és már teremtenek is.
Hatalmas egót adnak így a kezükbe, de ez az "ajándék" szépen lassan beleivódik az emberbe és már észre sem veszi, hogy meg van vezetve. Tiltakozik minden alázattal kapcsolatos dologgal szemben...tudod miért tudom ezt ennyire, mert én is ilyen voltam.
Az egó hatalmas lesz és elfelejti, hogy a minden EGY az nem azt jelenti, hogy egyenlő lehetőségekkel teremthetünk és nincs különbség az EGYen belül.
Van különbség.
Mégis EGY.
Ez a paradoxon benne.
De, amikor erre rájövünk, akkor egyre ítéletmentesebbé válunk és csak közlünk.
Aki akarja befogadja, aki még nem, az elmegy gyors beavatásokra, ahogy régebben én is elmentem, és azt hittem, hogy mesterré váltam:)...Krisztusom:))
Most csak mosolygok magamon, de akkor olyan büszkén jártam , mint, ha olyan sok dolgot tettem volna tudatosan a változásom érdekében.
Ha akarsz magadra ismersz, ha nem, akkor bizonygasd, hogy mester vagy:).
Hirtelen ennyi.
Már álmos vagyok.
Szeretettel.
izi...de már egyre jobban érzem magam ismét Tibornak.
Talán jobban el is fogadom ez által azt, aminek, akinek leszülettem.
Vigyázz magadra és a gondolataidra.
...amúgy meg tényleg egy csodás lény vagy...de ne felejtsd el, hogy ennek a tudatosítása nem jelenti azt, hogy mások fölé emeld magad...ebben is ott van a középút:)...egészséges alázattal emelkedhetsz fel csak a biztos önmagadhoz.
Még egy fontos dolog.
Most mindent fel akarnak gyorsítani.
Ez az alázatlan szellem, ami eluralkodott a Földön azt akarja elhitetni, hogy minden annyira felgyorsult és kaptunk égi támogatást arra, hogy átszellemesedjünk...ledobva a karmánkat...mert jár nekünk, megérdemeljük:)...
Na...ez az, ami a butaságok butasága...:)...csak úgy...nesze itt van egy ajándék csomag...karácsonyra azt kaptad, hogy eltűnik a karmád és ott állsz szeplőtlenül.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése