akár 50 x is letérdelni

Mikor lesz már vége?
Mennyiszer elhangzik ez a kérdés az emberek szájából.

Mennyiszer kívánjuk, hogy bárcsak meg sem születtünk volna.

Ilyenkor az érzéseink összepréselnek, nem hagynak nyugodtan.
Ki ne szeretne egy kis felszabadulást, egy feloldozást.

Oldószerre van szükségünk, ami feloldja a bánatunkat, ami leveszi a súlyt a vállunkról.
Ha nem vagyunk elég erősek, akkor jönnek a nyugtatók, az alkohol.
Átmenetileg úgy tűnik segít, nem véletlen az, hogy a kocsmák mindig tele vannak.
Nem véletlen, hogy a gyógyszer(nyugtató) üzlet ennyire virágzik.
Nem egy Embert látok nap mint nap, hogy egyre jobban leamortizálódik.
Eleinte sajnáltam Őket, de eljutottam oda, hogy ezzel nem segítek.
Egyre jobban összeaszalódnak, menni is alig tudnak.

Nem egyszer beszéltem velük, de ez csak ideiglenes állapot javulást okozott.
Senkinek nem foghatjuk a kezét egész életen át.
Ha magától nem jön rá arra, hogy csak önmagára támaszkodhat, akkor elkerülhetetlenül lezüllik.
Sajnos az alkohol és egyebek a támasztékok...ingatag támasztékok.
Meg kell még tapasztalniuk ezen gyámoltalanságukat és az ezzel járó kegyetlen érzéseket.
Úgy vélem mindenkinek át kell ezen esni, nincs olyan lélek, aki ne lett volna gyámoltalan valamelyik életében.( a szélsőségeink ismeretében ismerhetjük csak meg igazán magunkat)

Ezért is van ez a mondás..."az vesse rá az első követ, aki bűntelen".
Mindenki a maga sorsának a kovácsa.
Az élet megtanít erre, ha akarjuk, ha nem.
Egyszer eljutunk oda, ahol megszólal bennünk egy hang, ami ébresztőt fúj, ami annyit mond, hogy ideje másként élnünk, ideje másként tekinteni magunkra és ez által a világra.
Nagyon eltávolodtunk a szellemi dolgoktól.
A materializmus nagyon megváltoztatta az Emberek gondolkodását.
Eltüntették a szellemet, a harmadik minőséget.
Eltüntették a kiutat és azt állították, hogy csak test és lélek létezik.
A háromból kettő lett.
A szellem eltűnt és ez által megfosztották az Emberiséget attól, ami igazán lényeges.
Mindent csak fizikálisan akarnak megoldani, elfelejtve azt, hogy szellemben kell, hogy megtörténjen a változás először.
Az ellenerők hatékonyan teszik a dolgukat...szinte észrevétlenül.
Ezért is, van az, hogy az Emberek nem óhajtanak alázatot gyakorolni, mert úgy vélik, hogy fizikálisan megoldható minden.
De egy idő után kénytelenek lesznek belátni, hogy nem elég a test és a lélek.
Kell a harmadik is, a szellem.
Újra meg kell tanulnunk imádkozni, újra szerves részünké kell tenni ezen szent dolgot.
Eljön mindenkinek az életébe az a pillanat, amikor rádöbben, hogyha alázatos a szellemi hierarchia felé, akkor a megoldások egyre közelebb kerülnek hozzá.
Ez nem egyszerű, mert az egó nagyon tiltakozik ellene.
Az egó mindent rögtön akar, erőszakosan, agresszíven.
De bárhogy is akarja, idővel beleesik ugyanazon csapdába.
Igazi megoldás szellemi minőségek nélkül nincs.

Az érzések tömkelege, ahogy megírtam egy előző bejegyzésemben(akvárium effektus)hirtelen felkavarodik és nagyon sokkal szembesülhetünk nagyon rövid idő alatt...a vége felé írtam róla.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/11/gondolatok-isten-nem-ver-bottal.html

Ilyenkor majd alázatosak leszünk, ha akarunk, ha nem.
Rádöbbenünk, hogy az egó becsap minket, folyamatosan ámít.
Hiába a nagy propagandája, mögé fogunk látni és rájövünk, hogy elég belőle. Elég és ideje, hogy a kezünkbe vegyük az irányítást.
Paradoxon, de úgy kell a kezünkbe venni az irányítást, hogy kijelentjük...legyen meg Uram a Te akaratod.

Az alázat kezdete ez.
Itt nem arról az alázatról beszélek, ami egy külső istenbe helyezi csak a megoldását.
Nem arról a hitről beszélek, amiben egy pap majd feloldoz és megmondja, hogy mit kíván meg Tőled Isten.

Amiről beszélek az egy olyan minőség, amiben már tisztán érezzük az alázatot és a teremtő erőt.

Az eszenciát.

Ha kell 50 szer is letérdelünk(ez persze jelképes, de, aki le akar térdelni az térdeljen, mert alapból ez a testtartás a egyik legmegfelelőbb), mert tudjuk, hogy ez a féle alázat az az oldószer, ami megengedi, hogy megérezzük magunkban a megváltást, Krisztus mindent átható szeretetét.

Krisztus mindent átható szeretete mindenen áthatol.

Nincs olyan, amin nem tud.

Érted ezt?

Ez a lényeg.
Ehhez le kell térdelnünk, hogy felemelkedjünk...ez a paradoxon.

Ez a szeretet a nyomasztó érzéseinket átnemesíti, átdolgozza, ami egyértelmű megkönnyebbüléssel jár.

Biztos, hogy nem elsőre fog sikerülni, nem az első imánk fog megoldást hozni.
Csak az egó az, ami majd tiltakozni fog ez ellen és meg akar győzni, hogy haszontalan, ami csinálunk.
De az igazi Énünk, az tudni fogja, tudja, hogy minden rendben van már.
A legjobb, a legtöbb, amit csinálhatunk.

Hogy hányszor kell letérdelni?...az Isten tudja:)...de Ő pontosan.
Nekünk meg az a feladatunk, hogy összekössük a fizikait a szellemivel...ami között ott van egy légüres tér...de erről majd később írok.

Szeretettel.
izi