gondolatok (élvezet)

Valamit megoldottam, valami oldódott bennem.

Sokkal jobban vagyok.
Nem hiába a sok kínkeserves érzés, nem hiába ezen tapasztalás és tudatos figyelem.
Nem hiába a sok reggeli hirtelen, egyszer csak feltűnő kínzó érzés.
Fellégezhetek.

Érzem.

Valami a stabil tapasztalás szintjére került bennem.
Reggel csak egy hangyaf...nyi kellemetlen érzés akart úrrá lenni rajtam, amit pillanatok alatt lerendeztem:).
Mi ez , ahhoz képest, amit eddig kaptam!
Szinte semmi.
Ezért is most nagyon örülök, van bennem egy bizonyosság érzet, ami megint támpont a megfoghatatlanban.
Megéltem valamit, megtapasztaltam valamit, amiben végtelenül hittem...és bevált.


Az élvezetről, az élvezetekről pár gondolat:

...aki élvezetet élvezetre halmoz, az is szélsőségben él, mint az, aki önmagába fordul és nem nyit a külvilág felé.
Megtapasztaltam mind a kettő verziót.
Ezért is merek szólni érdemben erről.
Amíg benne vagyunk az egyikben, meg vagyunk győződve arról, hogy csak az a jó.
Ugye így van?:)

Ha még tiltakozol, akkor biztos, hogy valamelyikben benne vagy keményen.
Ez nem baj...ez tapasztalás.

Aki nem nyit a külvilág felé az olyan, mint egy növény, aki nem vesz föl tápanyagot a földből és egy idő után elszárad.
Ez az egyik verzió.

Aki viszont élvezetet élvezetre halmoz, az csak magának él.
Az elmegy az igazi megoldásoktól, elkülönül, csak magára gondol.
Hedonistává válik, ami a másik verzió.

Egyik sem jobb a másiknál.
Ha ezt felismertük, akkor beljebb vagyunk:).

Szükséges az élvezet, viszont egy ilyen tapasztalás után ildomos megállni és beépíteni azt, ami a miénk.
Ez az ideális megismerés...

Ha viszont nem állunk meg és tovább hajszolunk valami külső dolgot, hogy a létjogosultságunkat igazolja, akkor megint beleesetünk ugyanabba a gödörbe, mint már számtalanszor:)

Hányszor kell még belemennem olyan dologba, amit csak azért teszek mert nem merek magammal szembesülni és bizonytalan vagyok és egy másik külső dolog, vagy személy védőszárnyait keresem...keresem, hogy azt érezhessem felőle, hogy létjogosult vagyok...nem semmi ez...ugye?:)

Ez sem baj, de egyszer már rádöbbenünk, hogy nem csinálhatjuk ezt a végtelenségig.

Az élvezet szükséges...de utána ildomos megállni és beépíteni belőle azt, ami a miénk...megérezni azt, hogy szükségünk van-e még rá.
Ha ezt megbeszéltük magunkkal, akkor az élet mehet tovább a rendes kerékvágásában, amiben szembe jön velünk a csoda:)...tapasztalatból mondom...fogd meg az orrom, nem puha:))).

Sok szeretettel.
izi

ui...fontos, hogy ne akarj mindig mindent megoldani, vannak élethelyzetek, amikor egyáltalán nem fogjuk tudni, hogy, hogyan is fogjuk megoldani a dolgokat, mert nem ez a dolgunk, hogy tudjuk...ez az egyik legnehezebb dolog, amit az embernek meg kell tanulnia.

Az egó akarni akarja.
Az egó tudni akarja, hogy, hogyan is lesz.
Ne dőlj be neki.
Ő fél a legjobban, nem TE:).

Ez az igazi beavatás.
Bízni az isteni elrendezésben.
Amikor bízol, akkor válsz igazán önmagaddá, ami már szépen rendezi a körülményeidet...ideálissá.
Ez a LEGYEN MEG A TE AKARATOD lényege.