2010. november 1., hétfő

hogy vagy?

video

Hogy vagy?...merre tartasz?...tudsz haladni velem?

Figyeled a tükreidet, amivel szembesülsz...elfogadod már, vagy tagadásban vagy még sűrűn?
Semmi sem jobb a másiknál.
A lényeg az, hogy ami van(bármi is) azt fogadd el...csak azután léphetsz át a megoldásba.

Ha velem mozdulsz, ha együtt mozdulunk, akkor könnyebb...amikor valami változik bennünk, annak lesz mindenképpen fizikális tünete is.
Ma reggelre észrevettem magamon, hogy egy minden reggel reflexszerűen ismételt dolgomra simán ráláttam és máshogy cselekedtem.
Ilyenkor érzem azt, hogy bentebb vagyok.

...ez a kisbetűs rész, amit el kell olvasnod:).
(persze csak egyedül Te fogod megoldani a dolgokat, mindenkinek ez a feladata, de, ha figyelsz és együtt mozdulsz a segítő lehetőséggel, akkor könnyíthetsz a dolgokon:))

Szóval hol tartasz?...ébredezel már?

Fedezd fel önmagad!...de sokszor hallottam ezt a mondatot.
Mindenki ezen az úton jár.
Ha akarja, ha nem.
Ez a felfedezés egyszer tudatosul bennünk, ami talán megijeszthet eleinte, mert felelősséget kell vállalnunk magunkért.
Érthetőek azon reakciók, miszerint maradnánk a régiben, amiről úgy véljük, hogy biztonságot ad, de , ha jó mélyen a dolgok mélyére nézünk, akkor belátjuk, hogy hazugságban élünk, hazudunk magunknak.

Amikor tudatosabban kezded felfedezni magadat, akkor intenzívebben megindul a tisztulás is bennünk, egyre több olyan dolog jön velünk szemben, amit nem szívesen akarunk látni, holott nem véletlenül szembesülünk velük.
A tagadás ilyenkor egy régi reakciónk, ami szeretné, hogy ne ismerjük meg a "csúnya" oldalunkat.
Ez a tagadás az egó fegyvere, mint írtam az előző cikkemben, az egó allergiás az alázatra, fél tőle.
Ő csak a mennyekben akar tündökölni és tagadni minden olyat, ami nem jó fényben tüntetné fel.

Ezért is figyelj oda, légy résen.
Most a kezedbe kell venned az irányítást, az alprogramjaidat át kell írnod.
Megteheted.
Mindent, ami tagadásban jön eléd, legyen az bármi(hazudozás, fölényesség...stb.)ne lökd el ,magadtól.
Vedd észre benne az üzenetet.
Az első reakciód valószínű az óriási tagadás lesz, ahogy nekem is.
De minél szemfülesebb vagy, minél jobban önmagad vagy, annál tisztábban megérted az összefüggéseket.
Soha semmi sem véletlenül van előtted...ez az első legnagyobb szabály.

Ez egy olyan szabály, amit ALÁZATTAL el kell fogadnod, ahogy nekem is el kellett fogadnom.
Amíg ez nincs meg bennünk, addig mindig csak okolni fogunk valamit, valakit odakint.

Legyen csodás napotok és tudatos, építő felismerésetek az önmagatok felé vivő utatokon:)

Szeretettel.
izi

ui...amikor a legjobban fáj, akkor köszönd meg azt, ami van...lehet nem lesz kellemes az átmenet, de hidd el fellélegzel.

2 megjegyzés:

Szilvia írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.