2010. november 23., kedd

gondolatok( a gondolkodás kockázata)

video

Fura világban élünk.
Az emberiség szomjazott a sivatagi vándorlásában ...kereste az oázist, az éltető vizet.
Szellemi sötétségben élt.
Ez volt sötét kor a káli juga.
A szomjazó sivatagi vándor a vízöntő korába lépett.
Egyre több információ áradt felé.
Sok felől, megszűretlenül...önjelölt megváltók, szenzációhajszoló guruk személyében.
Az emberiség olyannyira várta a változást, hogy mindegy volt, hogy mit iszik, csak enyhítse a szomját.
Jelenleg is a szenzációéhség vezérelte exoteria a jellemző, amit ezoteriának gondolnak, mondanak.

Manapság nyilvános misztikus és "ezoterikus" leveskonyhák vannak, amik előtt az emberek tányérral és kanállal állnak sorba.
Egy dolgot hirdetnek, ne főzz magadnak, ne válj a magad mesterévé, edd azt amit adunk...lényegtelen, hogy hosszabb távon semmi eredménye nem lesz, mert újra ránk leszel utalva, újra kunyerálhatsz...ez a lényeg.
Nehogy olyan levest főzz, aminek a receptjét Te tapasztaltad ki, Te állítottad össze.

Nem szeretnék igazán azt, hogy a saját mestereddé válj.

Ez van most.

Olyan dolgokat adagolnak beléd, ami pillanatnyilag csillogó és villogó...és szinte hihetetlen az, hogy ez a csillogó-villogó dolog később ne tündököljön...ezt jól elhitetik veletek.
Nagy reklámkampány van e mögött.

http://www.youtube.com/watch?v=mYU2E17AdFg&feature=related

Kell is még ez az embereknek.
Szükségük van erre, mert az igazi önmegismerés megkívánja azt, hogy gondolkodjunk.
Viszont félünk gondolkodni...gondolkodni manapság kockázatos.
Jól tudjuk ott legbelül és ezért maradunk a jól bevált dolgoknál, még akkor is, ha szenvedünk.

Nem divat nem azt vallani, mint amit a nagy átlag vall.

Szégyen.
Persze ez a szégyen csak egy darabig kényszeríti ránk rabigáját, csak addig, amíg a rálátásunk meg nem hozza a felismeréseinket.
Ha gondolkodunk, akkor felismerhetünk olyan dolgokat, amiket eddig nem vettünk észre.
Kockázatos.
Igen az...mert teljesen felfordulhat az életünk.
De ha fel is fordul, akkor már a szabadság útjára léptünk.
Még nem vagyunk szabadok, de az úton rajta vagyunk.

Idővel rádöbbenünk, hogy mik az igazi értékek.
Idővel rádöbbenünk, hogy mennyi fölösleges dolgot kényszerítettek ránk, csak azért, hogy elfáradjunk, hogy nehogy gondolkodni tudjunk, csak dőljünk be az ágyunkba holt fáradtan minden este és kapcsoljuk be a tv-t, hogy szórakozzunk is egy kicsit.

Szabadnak hitetik el magunkat, holott a legnagyobb rabságban élünk.

Az iskolákban nem ihatnak a gyermekek óra közben...nem baj, ha a sejtjeik szomjaznak...lényegtelen, hogy a víz az(is), ami az információt szállítja a sejtjeink között...az a lényeg, hogy a gyerek túlhajszolva, kiszáradtan érjen haza, mert még az órák közötti szüneteikből is lefaragtak.

Mi ez, ha nem rabság.
Hasznosnak mondott hasznavehetetlen dolgokkal tömik tele a fejüket.
...és ezt teljesen legálisan.
Mert ezt egyszer kitalálta valaki.

Mesterséges élelmiszereket eszünk és úgy véljük, hogy ez nem árthat nekünk.
Mérhetetlenül magabiztosak vagyunk, elfelejtve az alázatot.
Kinevetünk másokat, kinevetjük a gyengeségeiket, gúnyolódunk embertársainkon.
Ez nem panasz...ez megállapítás, egy egyszerű közlés.
A gyermekeinkben nincs tekintélyelvűség, mint, ahogy bennünk sem, hogy is várhatnánk el tőlük akkor.
Szabadság van...túlzott szabadság(szélsőség), ami már szabadosság...egy beteges szubjektív gondolatokkal teli világ őrjöngése.
Rákos sejtekként élünk, miközben csillogunk-villogunk azt mutatva, hogy minket nem bánthat senki és semmi.
Ez a mentalitást (akarva-akaratlanul)átadjuk a gyermekeinknek és csodálkozunk, hogy semmi tisztelet nincs bennük.
Hogy is lenne?

Beteg világ ez, amiben élünk, mert nem merünk gondolkodni.
Gondolkodni kockázatos.

Egyszerűbb bedugni a fejünket a homokba.
Egyszerűbb hajbókolni a pénzes embereknek, mert talán csurran csöppen onnan némi suska.
Klánok vannak az iskolákban, a munkahelyeken stb...aki nem áll be a sorba, azokat nem tartják épelméjűnek.

Ez van.:)

Az élet ennek ellenére szép.

Ma kint voltam a Pipis-hegyen és újra érezhettem azt, amit már régen.

Szikrázó Napsütésben megszületett bennem valami új.
Újra éreztem azt az erőt magamban, ami egy kis ideje elhagyott...de mégis valahogy megváltozva, megújulva.

A béka segge alatt is van élet, de nem a legkellemesebb...egyenlőre nem kérek már belőle...jobb itt a friss levegőn...jobb itt a szeretettel teli gondolatok között.
Aki az írásomban panaszt érzett, az figyeljen jól magába, gondolkodjon el egy kicsit, hogy miért érezhetett így.
Gondolataimat nem rejtem véka alá...egyszerűen közlök.

Szeretettel,
izi


Sok dolog van az életünkben, amit kitöröltek a köztudatból...sok ilyen dolog most újra felszínre kerül.
Egyre többen vesszük majd észre, hogy nélkülük mivé vált a világ.

video

2 megjegyzés:

Mónika írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.