mikor? ( az igazi élet előjátéka)

Mikor lesz látszata annak a munkának, amit tudatosan elindítottunk magunkban?
Mikor lesz meg az a belső nyugalom és az ezzel párosuló nem szélsőséges győzelem érzésünk?

Na...erre nem tudok válaszolni senkinek.

Pontosabban csak azt tudom mondani, hogy pontosan akkor, amikor megérezzük.
Talán ez a válasz egy kicsit nyugtalanítóan hathat és elkedvteleníthet valakit, de ezzel a válaszommal nem ez volt a szándékom.
Tudom, hogy mennyire kézenfekvőbb és jobb lenne azt hallani azt, hogy pontosan megmondom, hogy mikor történik meg ez a pálfordulás.
Az egónak szüksége van ilyen támpontokra. Az egó nem akar belemenni olyan dolgokba, amiben nincsenek kézzelfogható támpontok.
Ki akar úgy valamiben benne lenni, hogy akár nagyon sokáig is észre sem veheti a változást?...valahol érthető is ez.

Pedig az igazi önmagunkkal való megbékélés alapja az, ha elindulunk ezen az úton és nem akarjuk tudni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már stabilabbak leszünk.
Ezen átmeneti időszakban sokszor tapasztalható emelkedett érzés amit nem egyszer felválthat a mélységek mélységének érzése.
Hol tartok én?

Lényegtelen.

Elhiszed?

Így élek, mert vannak már támpontjaim, olyan dolgok ezek, amik már számtalanszor beigazolták, hogy rendben van minden még akkor is , ha nem úgy tűnik sokszor.
Hányszor, de hányszor feladhattam volna.
Voltak ilyen gondolataim, de hála az égnek erősebb bennem az az erő, amit megismertem már és mindig a kellő időben felemel és azt súgja a fülembe: "helyes az az út, amin jársz, lépj tovább, az élet szép, bízz magadban, ahogy eddig!".

Itt tartok.

Vallás?

Igen...ez a vallásom.
Hiszek magamban, az útban.

Hiszek az alázatban...az ideális mértékűben.
Hiszek egy olyan megváltó erőben, ami bennem él már...az a kérdés, hogy akarjuk-e ezt aktiválni, akarjuk-e, hogy intenzívebben érezhessük jótékony, feloldozó hatását.

Hiszek abban, hogy egy mag is a Föld alatt marad addig, amíg nem éri víz.
Ha ideális mértékben kap az éltető vízből, akkor elindul a fejlődése.
Mi az éltető víz, ami kimozgatja abból az állapotából?...mi az a víz, ami minket is kimozgathat a régebbi beidegződéseinkből, amik már nem szolgálnak minket?

Az élet vize ez, az élet ereje, ami hajt még akkor is, amikor akár semmi látszata nincs annak, amit csinálunk.
Pedig már van látszata, elkezdődött valami, de még nem érzékeljük kellőképpen.
Ez az az állapot, amit nem árt tudatossá tenni magunkban...érdemes ezen elidőzni és napi szinten átgondolni.
Maga az ima szerepe is ez lenne...párbeszédet folytatni egy olyan magasabb minőséggel, ami ugyan nem más, mint mi, csak mégis úgy érezzük, hogy nem mi vagyunk.
A megváltás bennünk van...elhiszed?...nem véletlen az a mondat sem, hogy "vigyétek az élet vizét ingyen"...szabad fordításban.

Viszed?...van bőven:).

Szeretettel.
izi