Nincs olyan apró dolog, amit megteszünk, ami nem befolyásolná a világ rendjét.
Sokáig úgy véltem, hogy sok minden beletartozik az eltitkolhatók halmazába.
Idővel rájöttem, hogy ezzel csak ámítom magam.
Az Univerzumot, a Mindenséget, az Egyet, Istent...önMAGunkat nem csaphatjuk be.
A legnagyobb becsapások egyike az, hogy halasztgatok olyan dolgokat, amik az egészségemmel kapcsolatosak.
Halasztgatom, mert úgy vélem a testem mindig tűr, mindig olyan energikus marad, amiben bagatell egy rákos sejt semlegesítése.
A hanyagságunkat soha nem követi áldás.
Soha.
Hazudunk magunknak...Te hazudsz magadnak...folyamatosan szeretnéd átverni magad?...észrevetted ezt már, vagy csak most tudatosul benned?
Tényleg nem csaphatjuk be a sejtjeinket...pontosan azt a lustaságot fogják képviselni, mint, amilyenek mi magunk vagyunk.
Ha most megteszel egy lépést magad felé, istenhez közelítesz.
...tudtad?
Milyen furcsa ez nem?...de mégis igaz.
Amikor önmagadhoz közelítesz, akkor a dolgok a térben sokkal kevesebbek lesznek, sokkal valóságtalanabbak, mint az a gondolat, amit a csendedben érezhetsz...ami felfakad belőlünk, ami a miénk és nem másoktól hallottuk. Saját magunkra gyártott gyógyszer ez...saját magunktól.
Ez fantasztikus nem?
Amíg nem vagy hajlandó változni, addig a térbeli dolgok hatalmasabbak lesznek a gondolataidnál.
Ölellek.
izi
Imádom ezt a zenét, különösen, amikor bejön a gitár...2 perc 10-nél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése