Megnevezhetetlen alattomos érzés...húzz a p...csába!.:)
Elegem van már belőled.
Így reagáltam kora reggel...ez a reakció az, ami nem, hogy csökkentene az érzés intenzitásán, hanem még fokozza is. Ilyenkor adtam neki figyelmet és energiát.
Persze erre csak később jöttem rá, amikor már még intenzívebben lenyomott.
Talán mazochista vagyok, de már egy kicsit élvezem is ezt a dolgot.
Olyan ez, mint egy nagy odafigyelést igénylő játék.
Játszunk és a felismeréseink örömmel töltenek el...miközben , ha még nem jött el a rálátás szenvedünk.
Minden egy.
Amit magunkban "megnyerünk", azzal másnak is nyerünk.
Idővel rá kell jönnünk arra, hogy ha magunkon segítünk, akkor másokon is segítünk.
Lesznek olyan pillanataink, amikor minden olyan erő, ami önmagunktól eltávolít, azon lesz, hogy kétségbe essünk és értelmetlennek véljük azt, amit csinálunk.
El akarja majd hitetni, hogy fölösleges munka az, amikor odafigyelünk magunkra és sokkal egyszerűbb struccpolitikát folytatni.
Az ember kényelmes és ebbe nagyon könnyen belemegy.
Elhiheti azt is, hogy tényleg semmi baja nem származhat abból, ha nem törődik magával.
Ennyire lebutítottak minket(tisztelet a kivétlnek).
Lebutították az emberiséget olyan szintre, ahol a mellékhatásokkal teli alopátiás gyógyszerekkel étkeznek szinte, a nagy csodára várva.
Amíg az emberiség jobban elhiszi azt, hogy csak a rosszra van affinitása és ez valóságosabb benne, akkor addig nincs megoldás.
Ha minden alkalommal kétségbe esünk, amikor legyőz bennünket egy érzés és erre hivatkozva bedugjuk a fejünket a Földbe, akkor erőt adunk a megoldatlanságnak.
Higgyétek el, hogy nem baj, ha kudarcot vallunk.
Rá kell éreznünk azon belső lényegünkre, ami mindig szeretettel tát tud ölelni minket.
Egyáltalán nem egyszerű egy olyan karmikus dolgon változtatni, ami már életeken át kísért minket.
Hiába a sok propaganda, hogy egyik pillanatról a másikra kibújhatunk a feladataink alól.
Aki ennek akar hinni, az higgyen...idővel ráeszmél arra, hogy mennyire becsapták.
De ez is a játék része.
Senki sem fogja megoldani helyettünk a feladatainkat.
Viszont van bennünk egy olyan erő, ami segíthet ebben.
Ez az erő a miénk...ehhez nem kell protekciót kérni, hogy hamarabb fogadjon, mert a várólistán már csak 2 hónap múlva van egy üres hely.
Ehhez ebben a pillanatban hozzáférhetsz, ha figyelmes és tudatos vagy.
Ez az erő objektíven enged rálátást a dolgaidra.
Ha objektív vagy, akkor a legtöbbet tehetsz magadért és a világért.
Nem más a megoldásod.
Te magad vagy az.
Talán néha összeesel olyan fáradt vagy, de hamar felállsz és mész tovább.
Ne félj az esésektől...én is csetlek-botlok...de haladok.:)...attól se félj, hogy esetleg ezt látja valaki.
Aki ezért megítél, magát ítéli.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése