...mit is adhatnék mást? Semmi sem állandó csak a változás. Ez a blog a tapasztalataim gyümölcseit foglalja magába, azon az úton, ahol önmagamat keresem...csetlek-botlok, de egyre tudatosabban, biztosabban, haladok. Ha van benne, ami a Tiéd is, akkor fogadd el szeretettel... "Aki mulandó dicsőséget keres, annak minden szem homályos tükör" Ezen oldalon Mihály arche ölel át, inspirál, ha hagyod. Mihály a Korszellem.
2010. november 13., szombat
felderengett szemem előtt a gerenda(türelem)
Lelkem fizikális burkát néha börtönnek tekintem, néha ideális otthonomnak.
Amikor reggel belenézek a tükörbe és az ábrázatom mindent elárul arról, hogy, hogyan is viszonyulok magamhoz.
Minden nap újrakezdődik a játszma...minden nap újabb lehetőség nyílik arra, hogy belátóbb legyek, türelmesebben viszonyuljak önmagamhoz és az embertársaimhoz.
A sötétünkben meg kell találnunk a fényt.
Erről szól az élet.
Nem ildomos elodázni a feladatainkat, nem ildomos másra várni, hogy segít majd nekünk.
Ami a Te sarad, az a Tiéd...ez a Te dolgod.
Az én saram az enyém...ez az én dolgom.
Másban hamar meglátjuk a szálkát, de a mi szemünkben a gerendát még nem sikerül észre vennünk.
Ezért is tudjuk osztani az észt, ami nem is lenne baj, ha csak közölnénk a dolgokat, de manapság ez nem jellemző...inkább az, hogy kritikusak vagyunk, fölényesek, mintha egy magasabb lovon ülve szólnánk a másiknak...miközben a gerenda kiszúrja a szemünket.
Ha van sarad, akkor szembesülj vele, ezt teszem én is.
Ne nyugtató után nyúlj, ne félj az átmeneti időszaktól, ami valamikor tényleg olyan, mintha satuba fogtak volna.
De a sötétségben meg kell találnunk a fényt.
Amikor a legjobban fáj, akkor köszönd meg, hogy fáj.
Onnantól kezdve már nem tud olyan erősen bántani, mert elindul a folyamat az oldás, az oldódás felé.
Magadban kell megvívnod a csatát.
Neked egyedül....mindenkinek egyedül.
Víztelenül csatába menni annyit jelent, mint elveszteni a csatát.
Az élet vize már adott...bízz benne, hogy mindig veled van és bármikor ihatsz belőle.
Ugyanígy tedd meg azt is, hogy fizikálisan sem hanyagolod el a vízivást(már megint ez a víz téma:) )
Igyál vizet.
Ha iszol elegendőt, akkor egyre jobban meglátod a fényt a sötétségben.
Ha nem, akkor csak meresztgetheted a szemed.
Én is megláttam a türelmetlenséget valakiben, amit közöltem is vele.
Büszke voltam magamra.
Azután ebben a mámorban vezettem az autót és egy kereszteződéshez érve megmutatta az élet, hogy hol is tartok.
A piros lámpa ellenére egy cigány úriember látva, hogy jövök (mert belenézett a szemembe) lelépett a zebrára.
Nem tudom miből gondolta, hogy neki a piros az zöld, de talán ez lényegtelen.
Úgy bele kellett fékeznem, hogy majd szétszedett a biztonsági öv, miközben úgy elkezdtem ordítani, mint egy sakál.
Nem részletezem a szavakat:)...akkora indulat és harag volt bennem, hogy meglepődtem.
Szinte semmilyen kontrollom nem volt, csak akkor , amikor már "elmondtam" a mondanivalómat.
Utána lecsendesedtem és konstatáltam, hogy van min dolgoznom és felderengett a szemem előtt a GERENDA.:)
Úgy vagyunk kódolva, hogy másról szinte azonnal alapos analízist tudjunk készíteni.
De magunkról csak egy "éncsinálomjól" képünk van.
A tudatosulásunk egyre jobban megengedi majd, hogy ténylegesen lássuk majd azt a gerendát.
Te látod?
Ha nem, akkor nyisd ki a szemed, hidd el ott van:)...
Legyen szép napotok.
izi
ui.
...na, megyek megkeresni magam:)...a belső templomom, ahol nyugalom és béke van...tudom ez egyeseknek úgy hangzik, mintha begolyóztam volna, de akkor is elindulok:))).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Megjegyzés küldése