felderengett szemem előtt a gerenda(türelem)

Lelkem fizikális burkát néha börtönnek tekintem, néha ideális otthonomnak.
Amikor reggel belenézek a tükörbe és az ábrázatom mindent elárul arról, hogy, hogyan is viszonyulok magamhoz.
Minden nap újrakezdődik a játszma...minden nap újabb lehetőség nyílik arra, hogy belátóbb legyek, türelmesebben viszonyuljak önmagamhoz és az embertársaimhoz.
A sötétünkben meg kell találnunk a fényt.
Erről szól az élet.

Nem ildomos elodázni a feladatainkat, nem ildomos másra várni, hogy segít majd nekünk.

Ami a Te sarad, az a Tiéd...ez a Te dolgod.
Az én saram az enyém...ez az én dolgom.

Másban hamar meglátjuk a szálkát, de a mi szemünkben a gerendát még nem sikerül észre vennünk.
Ezért is tudjuk osztani az észt, ami nem is lenne baj, ha csak közölnénk a dolgokat, de manapság ez nem jellemző...inkább az, hogy kritikusak vagyunk, fölényesek, mintha egy magasabb lovon ülve szólnánk a másiknak...miközben a gerenda kiszúrja a szemünket.

Ha van sarad, akkor szembesülj vele, ezt teszem én is.
Ne nyugtató után nyúlj, ne félj az átmeneti időszaktól, ami valamikor tényleg olyan, mintha satuba fogtak volna.

De a sötétségben meg kell találnunk a fényt.

Amikor a legjobban fáj, akkor köszönd meg, hogy fáj.
Onnantól kezdve már nem tud olyan erősen bántani, mert elindul a folyamat az oldás, az oldódás felé.
Magadban kell megvívnod a csatát.

Neked egyedül....mindenkinek egyedül.

Víztelenül csatába menni annyit jelent, mint elveszteni a csatát.

Az élet vize már adott...bízz benne, hogy mindig veled van és bármikor ihatsz belőle.
Ugyanígy tedd meg azt is, hogy fizikálisan sem hanyagolod el a vízivást(már megint ez a víz téma:) )

Igyál vizet.

Ha iszol elegendőt, akkor egyre jobban meglátod a fényt a sötétségben.
Ha nem, akkor csak meresztgetheted a szemed.

Én is megláttam a türelmetlenséget valakiben, amit közöltem is vele.
Büszke voltam magamra.
Azután ebben a mámorban vezettem az autót és egy kereszteződéshez érve megmutatta az élet, hogy hol is tartok.
A piros lámpa ellenére egy cigány úriember látva, hogy jövök (mert belenézett a szemembe) lelépett a zebrára.
Nem tudom miből gondolta, hogy neki a piros az zöld, de talán ez lényegtelen.
Úgy bele kellett fékeznem, hogy majd szétszedett a biztonsági öv, miközben úgy elkezdtem ordítani, mint egy sakál.
Nem részletezem a szavakat:)...akkora indulat és harag volt bennem, hogy meglepődtem.
Szinte semmilyen kontrollom nem volt, csak akkor , amikor már "elmondtam" a mondanivalómat.
Utána lecsendesedtem és konstatáltam, hogy van min dolgoznom és felderengett a szemem előtt a GERENDA.:)

Úgy vagyunk kódolva, hogy másról szinte azonnal alapos analízist tudjunk készíteni.
De magunkról csak egy "éncsinálomjól" képünk van.

A tudatosulásunk egyre jobban megengedi majd, hogy ténylegesen lássuk majd azt a gerendát.

Te látod?

Ha nem, akkor nyisd ki a szemed, hidd el ott van:)...

Legyen szép napotok.
izi

ui.

...na, megyek megkeresni magam:)...a belső templomom, ahol nyugalom és béke van...tudom ez egyeseknek úgy hangzik, mintha begolyóztam volna, de akkor is elindulok:))).