2010. november 2., kedd

hogy vagy ma?

Hallgasd ezt a zenét, miközben olvasod.

Ha van kedved olvasd el előtte ezt az írásomat, szorosan kapcsolódik hozzá.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/11/hogy-vagy.html

video

Hogy vagy ma?
Jobban?

Bennem ébredéskor ismét meghatározhatatlan érzések kavarogtak.
Próbáltam megnevezni, meghatározni őket, de csak egy keveset tudtam közülük.

Felszínre akarnak jönni, ezért úgy döntöttem támogatom Őket.
Sikerült már eljutnom arra az álláspontra, hogy bármennyire is fájnak a dolgok, akkor is úgy állok hozzájuk, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Erre rá kell eszmélnünk, ahogy ráeszméltem én is a nagyon sokadik kemény érzés hullámaim közepette.
Emlékszem régen nem akartam elhinni azt, hogy valaki idegileg kimerül, nem gondoltam, hogy nekem is lesznek olyan napjaim, amikor szétmarcangolhatnak az érzéseim.
Azt sem gondoltam régebben, amikor gyermekkoromban Apukám bőrét simogattam, hogy nekem is olyan lehet egyszer.
Azt hittem mindig olyan pihe-puha, bársonyos lesz:).
Sok mindent gondoltam.

Most is sok mindent gondolok, de van bennem egy olyan dolog, ami akkor még nem volt...egy stabil biztonság érzet.
Persze ebből kilépek néha, de hamar visszatérek.
Egyre tisztábban rálátok az érzéseimre, arra, hogy mit kezdjek velük.
Szerintem ez mindenkinek az egyik legnagyobb feladata.

Ma reggel, mint már sokadszorra, újból nyomást éreztem a lelkemben, a mellkasomban.
éreztem, hogy ismét itt van az az érzés, ami a semmiből tör rám és igazán nem tudom meghatározni.
Ez nem kellemes, mert, ha tisztában vagyok vele, akkor sokkal jobban érzem magam.
Ezért is úgy gondoltam, hogy nem akarom tudni, hogy ki, mi Ő.
Imádkoztam és azzal a szeretettel, amit éreztem átöleltem ezen érzéseimet.
Az enyhülés azonnali volt.
Régebben is csináltam már ezt, de mostanában érik meg annyira bennem, hogy papírra tudjam vetni, el tudjam úgy mondani, hogy más is okulhasson belőle.

Az enyhülés ilyenkor végigjárja minden porcikámat, minden sejtemet.
Ez az oldódás mindig bizonyos támpontként fog előttünk állni és már egyre kevesebbszer engedi meg azt, hogy az érzéseink úgy elnyomjanak, hogy ne tudjunk napirendre térni.

Hogy vagy most drága Lélek?
Érzed, amiről írok?
Érzed, hogy a lelked vágyik ezen szavakra, ezen felismerésekre?

Kívánom Neked, hogy szeretettel öleld át a Világot, mosolyogj, hogy a világ is Rád mosolyogjon.

Tőled függ...tőlünk függ.:)

ölellek,
izi

ui...változó, hogy elalváskor, esetleg éjszaka, vagy reggel ébredéskor intenzívebbek ezek az érzések...de majd erről is írok.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.