frissülj

https://www.youtube.com/watch?v=2DLnhdnSUVs&feature=youtu.be

Egyetlen igazi kincsünk az, amiért a lelkünk megdolgozott kemény próbatételek folyamán.
Nincs nagyobb öröm annál, amikor az igazság morális magaslatán megállunk és tudjuk, hogy bár sok "rombolás" van mögöttünk, de igazán most lettünk azok, akivel jobb a viszonyunk, mint az előző lelkiségünkkel.
Mindig volt, mindig van és mindig lesz, ami(aki) ki akar mozgatni majd a béketűrésünkből, próbál majd visszahúzni, de az a minőség, ahogy mostanában a lelkiségünkhöz viszonyulunk egyre elasztikusabbá tud tenni bennünket, ezáltal stabilabbá.
Mi magunk is elcsodálkozunk néha azok, hogy mennyire mások lettünk és ennek elérése csakis a türelmen, kitartóságon, figyelmen, tudatosságon múlik, múlott.
Vannak lelkek, akik hozzánk kapcsolódnak ezen az úton  és csodálatos változáson esnek át, amin még én is ledöbbenek.
Élmény velük "dolgozni", igazi felfrissülés a lelkemnek, lelkünknek.
Ők azok a Lelkek, akikkel nagyon szoros lelki kötelék tart össze és úgy érzem miattuk már érdemes élni.
Persze egyéb más dolgok miatt is életrevalóaknak kell lennünk, de legfőképpen magunk miatt.
Gyermekeinknek átadni ezt, ez az igazi stafírung.
Az ideális magabiztosságunkban kellő módon szeretjük magunkat, olyannyira, hogy ha esetleg az önzés szélsőségébe esnénk azonnal tudatosulna.
Az önzésnek is van missziója, ahogy a haragnak is.
A következő lépésben már az is tudatosul, hogy minél jobb a viszonyunk magunkkal, annál jobb lesz a  viszonyunk mással is, egyre többször fogjuk érezni, hogy ha másokon segítünk, magunkon is segítünk.
Mások sikere mindig a mi sikerünk.
Az, hogy milyen módon segítünk nincs meghatározva, ami szívből fakad és már akár egy csepp lemondással is jár, az már az.
A segítés lemondás nélkül semmi, csak látszólag valami.
Ilyen "segítőkből" van bőven manapság és a médiában mutatják meg, mennyire "nagylelkűek".
Az igazi lényeg teljesen más.
Te is tudod . :)