2016. június 2., csütörtök

lassuljunk



Lassuljunk.
Önzőséggel élünk.
Amíg a másik félben nem látjuk meg az eszenciáját, addig nem is tudunk felé igazán közeledni.
Az igazi közeledés lassabb és nem külsőségeken alapszik.
Szerelmet akarunk.

Én már csak tisztán szeretném érezni a másik fél eszenciáját, amihez az út szúrós rózsabokrokon keresztül vezet.
Ezen az úton kapkodni nem érdemes, mert minden egyes meggondolatlan öncélú megmozdulás még több akadályt gördít az utunkba.
Ilyenkor nem értjük, hogy miért van ez, nem akarjuk felfogni, hogy így nem lehet a másikhoz közeledni.
Jó esetben felébredünk és ezzel felhagyunk.
Vagy úgy csinálunk , mint egy gyermek, akinek elvették a játékát.
Soha semmi és senki nem volt a miénk.
Viszont egyszerre minden is a miénk lehet.

Nincsenek megjegyzések: