metamorfózis

Remény az életre.
A sors néha fájdalmasan tör pálcát felettünk, de mindig a legideálisabb felé is elindít, ha van hozzá kellő érzékünk.
Vannak találkozások, amik sorsfordítóak, legjobb esetben ezen találkozásból igazi mély tiszteleten alapuló kapcsolat alakul ki.
Minden hasonló találkozás egy determinált szakasza az életünknek, amit jó esetben felismerünk és ezáltal növekszik a bizalmunk az isteni elrendezésben, abban, hogy nem vagyunk magunkra utalva soha.
Szükségünk van támaszokra, de ennek a támasznak legfőképpen szellemi minőségűnek kell lennie, mert az a legerősebb.
Társunk igazi lelki közelsége is lehet egy stabil pontunk, de ez csakis akkor, ha magunkkal rendben vagyunk.

Igazi szerelem születhet ebből.

Védtelen szívek, amik a bizalmuk által védettek.
Zárt szívek a bizalmatlanságukkal látszólag erősebbek, védettebbek, de ez csak a felszín, mert a félelem alapja minden bajnak.
Élni bizalommal érdemes.
Szívünk érzékenysége a legfontosabb ahhoz, hogy fejlődni tudjunk.
Bizonyos életkörülményeink blokkolhatják ezt az áramlást két fél között és visszahúzódva távol tartják magukat egymástól.
Lelki boldogságunk aranya a tét.
E nélkül gyenge az ember.
Sorsunkkal hadakozunk, ahogy Parsifal és így járjuk a világot.
A tiszta szerelem legnagyobb metamorfózisa halálokon átívelő.

https://www.youtube.com/watch?v=SYWFHuIQHGg

"De én csak én vagyok,

Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok."
Goethe