Esik az eső.
Egész este éreztem a hideget, de arra nem voltam képes, hogy becsukjam az ablakot.
Tegnap megterheltem magam, sokat agyaltam és nem figyeltem mennyire leviszi az energiámat.
Azt hittem túl vagyok már valamin és még mindig indulatokat vált ki belőlem...olyanokat, amiket észre sem veszek, csak akkor, amikor már jól benne vagyok.
Sokszor időben elkapom ezeket az érzéseket...ilyenkor megzabolázom, tudatosítom magamban és egyik pillanatról a másikra beleolvad a mindenségbe, mint, ha itt sem lett volna.
Ilyenkor nem végez pusztításokat bennem...ez az a tudatos átdolgozás, amiről nagyon sokan beszéltek már.
Ismerem már ezt az erőt, ami ilyenkor dolgozik, belőlem indul ki és csak magamra számíthatok vele karöltve...egyek vagyunk.
Minden nap tudatosítanom kell ezt magamban, hogy tökéletes őrszem legyek.
Igen őrszem...nem olyan elalvós...hanem éber.
Ezek a felismeréseim egyre erősebben , stabilan tartanak már.
Egyre jobban bizonyos vagyok magamban és abban, hogy helyes az út, amin járok.
Ha nem vagyunk éberek, akkor ezek az érzéseink, gondolataink nagy tarolást visznek véghez bennünk.
Ilyenkor alszik az őrszem.
De ezek az érzések amit érnek tönkre tesznek...lelassítják az anyagcserénket, barikádokat alakítanak ki a meridiánjainkban...lelassítják a csakráink forgását...a belső elválasztású mirigyeink nem tudnak ideális mennyiségű hormont elküldeni oda, ahová szükséges...egyes szerveink vérellátása csökken, a hajszálerekben alig csörgedezik a vér...
Tegnap aludt bennem az őrszem.
Sokan úgy vélik, hogy megengedhető ez...talán így is van egy szintig.
Én úgy vélem, hogy sokkal több vagyok már annál, hogy az állati ösztöneim uralkodjanak rajtam. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mindig éber leszek.
Tudom, hogy vissza esek és újra felkelek.
Ennek ellenére érzem azt az erőt, amivel egy vagyok és ideális irányba indulhatok el.
Az állati ösztöneink azok az erők, amik pillanatok alatt elcsábítanak. Sokan úgy vélik, hogy ez teljesen természetes és ezzel nincs is dolga az embernek.
Igen, egy szintig nincs is, amíg az ember nem akar szellemileg fejlődni, amíg nincs szándéka kilépni abból a sablonból, amibe belekényszerítették.
Az állati ösztön egy ilyen sablon...bele vagyunk préselve...úgy, hogy bármikor a kénye kedve szerint mozgathat.
Nem véletlen az, hogy a szellemi fejlődés legnagyobb gátja a HÚS.
Ebből a szempontból nézve már egyértelmű, hogy miért is.
Amikor húst eszünk, gátat építünk...meggátoljuk azt, hogy olyan információk birtokába kerüljünk, vagyis olyan információk befogadására legyünk képesek(más szemszögből belőlünk fakadjon fel)ami legideálisabb számunkra, ami felemelő és nem anyagba húzó.
Ezt nagyon sokan nehezen értik még meg...tudom...talán akkor sem baj, ha leírom.
Akinek tiszták, őszinték a szándékai, az rálát a dolgokra.
A ragaszkodók nagy valószínűséggel hús evők.
Ragaszkodnak holt dolgokhoz...a gondolataikban is ezek a régi beidegződések az urak...nem tágítanak...mert a szándékuk nem őszinte és nem tiszta.
Mindennek van létjogosultsága.
Tehát a hús evésének is...de van egy tudatossági szint, amikortól az ember nem eszik már, mert rálát a dolgokra...rálát arra, hogy mennyire gátja az életnek...a fizikális test egészségének, az ideális szellemi dolgok befogadásának.
Kívánom, hogy érezd át a sorok mögötti lényeget, eszenciát.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyire vagyunk önmagunk, amikor állatok vagyunk?
Az ember elindult afelé, hogy EMBER legyen és nem állat.
Sok szeretettel,
izi
(kedo rajza, címe...Őrszem)
ui...ha megakadtál és nem tudsz tovább lépni, állj le a hús evésével...pontosabban határozd el, hogy a sejtjeid ideálisan fognak hozzá állni ehhez a dologhoz és szép fokozatosan át áll a szervezeted.
Én is így tettem, ezért is vagyok ebben ennyire biztos.
Eleinte nem lesz könnyű...tudom...de megéri.
Nem fogytam el, amióta nem eszek húst...az egészségem is sokkal jobb.
Nem bűzös a székletem.
Minél több húst eszünk, annál elviselhetetlenebb szagok jönnek ki belőlünk...hirtelen ennyi:-)
Most itt tartok...ez egy folyamat.
6 megjegyzés:
Megjegyzés küldése