hogyan?

Fizikális vágyak, testi gyönyörök, testi szórakozás eredményeképpen születtél erre a világra?...

...vagy...

...a Szeretet túláradásából fakadóan, az alkotás vágyban(apai-anyai)teremtve?
Egyáltalán nem mindegy.

Miért is?

Azért, mert aki csak annak következményeiként van jelen ebben a megtestesülésében, mert két Ember(nő és férfi)csak a testi gyönyöreik megélését , szórakozását tartotta szem előtt, annak az állati ösztöneivel, vágyaival nagy harcot kell vívnia majd, ha leszületik.

Aki viszont tudatos, szeretet áradásból, alkotó vágyból teremtődött, az nem lesz az állati ösztöneitől rabságban.
Teljesen másként éli meg önmagát és a világát. Egy békés, megelégedett Ember ő.

ui...ezt egy másik fórumra írtam...de ide sem árt szerintem...íme:


Egy tudatos teremtésben, amikben a alkotó vágyak kapnak szerepet...tudatosan meghívják a lelket...azt is meghatározva, hogy fiú...vagy lány...ehhez persze hatalmas önbizalom és élet szeretet kell...a szellemi dolgok összefüggéseinek ismerete.
Legalább az egyik fél részéről.
Nem baj, ha a Férfi vezeti a dolgokat, az sem baj, ha a Nő.
Amikor felébred a tiszta, őszinte teremtő vágy, akkor egy érintés elég ahhoz, hogy nem az a szexuális, testi gyönyörre összpontosítsanak, ami ezt a folyamatot megállítaná, hanem a két Ember alkotási vágyában olvad össze, ami nem ideiglenes gyönyört ad, mint az alacsonyabb szexualitás, hanem akár évekig is megmarad, ami meghozza a családi, házassági összetartozás igazi erejét, lényegét, biztonságát.
Itt már nincs arra kényszer, hogy másban keresse valaki a boldogságát.

Az igazi házasságok az égben köttetnek és nem a papír biztosítja ezt, mint manapság.
Aki a papírban bízik, becsapja magát.

Úgy vélem létezik a Földön egy PÁRunk, akivel szellemileg, lelkileg, fizikálisan összeillünk.

Mélységesen hiszek ebben.
Hiszek benne, mert a szívem ezt diktálja és a kellő időben jelezni fog.

Hogy képzelem el ezt?

Egyszerűen úgy, hogy olyan természetes lesz minden, olyan magától értetődő.

Az igazi kapcsolat nem a fizikális síkon ( a másik testi megkívánásából)indul el...nem a testi dolgok lesznek a legmeghatározóbbak, hanem a szellemi, lelki összhang.

Persze később a testi dolgok is adják magukat...én így látom...és hiszek ebben.

Hogy mikor jön el?...majd, ha megérdemeljük, ha megérdemlem.

Ha folyamatosan a fizikális dolgok kötnek le és nincs bennem hajlam, hogy kiszakadjak ebből, akkor bizony csak olyan kapcsolatom lehet, amiben a fizikalitás az úr...ami csak a másik birtoklásán alapszik...ezt érdemes belátnia mindenkinek.

A fellángoló szerelmek, a rózsaszín köd tényleg ott van egy darabig...viszont nem lehet tartós, mert előbb utóbb az elégedetlenség szelleme majd egy másik testet akar, amitől újra azt reméli, hogy megadja neki a megelégedést.
A kommunikáció hiánya jellemző manapság a kapcsolatokra.
Nem beszélnek meg alapvető dolgokat, nem látják meg azt, hogy egymás tükreiként nagy felismeréseket tehetnének és ez a felismerés összekovácsolhatná Őket.

Fontos, hogy legyen szellemi, lelki, testi összhang.

De nem elég csak a testi.
Ez nem alapozhatja meg a tartós kapcsolatot.

Én hiszem, hogy van egy Szellemi, lelki, testi Társam...és tudom, hogy mennyire szeretjük egymást már most, pedig ezen megtestesülésünkben még nem valószínű, hogy találkoztunk.
Vágyunk egymásra...ami a jövő, az a jelen.




Amikor felébred a tiszta, őszinte teremtő vágy, akkor egy érintés elég ahhoz, hogy nem az a szexuális, testi gyönyörre összpontosítsanak, ami ezt a folyamatot megállítaná, hanem a két Ember alkotási vágyában olvad össze, ami nem ideiglenes gyönyört ad...hanem egész életen keresztül tartó megelégedést...nyugalom érzetet...ami biztos alapokon nyugszik.