miért hasonlítod?

Miért hasonlítod össze magadat mindig másokkal?
Miért tesszük ezt sokszor kivetkőzve magunkból, elfeledve azt, hogy kik is vagyunk valójában.
Ízisz fátyla eltakarja előlünk azt, amit a magunkénak tudhatunk...nem látjuk, hogy milyen csodálatos világ van a fátyol mögött.
Leéltünk úgy nem egy életet, hogy az öntudatnak egy csepp szikrája sem volt bennünk.
Ilyenkor felbomlik azt étertestünk és a következő életünkben nem emlékszünk semmire...zombiként élünk követjük azt, amit a sok birka csinál.
Minden olyan tudatosodás, amikor megélünk egy pillanatunkat a következő életünkben emlékezetes marad...ez a dejavu.
Minél tudatosabbak vagyunk önmagunk iránt, önmagunkkal szemben, minél jobban megértjük az isteni elrendezésben a szerepünket...azt, hogy semmi sem történik véletlenül, annál nagyobb az esélye, hogy étertestünk nem bomlik el a világ éterben és a következő megtestesülésünkkor a miénk lesz az, amit nagy leckék árán megértettünk, tapasztaltunk, integráltuk.
Én ezért is tartom nagyon fontosnak azt, hogy szellemileg tisztábban lássak, hogy felfogjam a szellemi hierarchiák lényegét...szerepét, feladatát.
Volt egy idő, amikor ez nem érdekelt, de mostanában az életem szerves részévé vált.
Úgy kelek, hogy tudatosítom magamban azt, hogy ki is vagyok valójában.
Tudatosítom, hogy az élet attól működik igazán, ha elfogadó vagyok.
Úgy vélem az élet itt kezdődik, amikor megengedem magamnak, hogy másképpen szemléljem a világot, hogy ne a média irányítson és azok az emberek, akik nem tudnak, vagy nem hajlandók változni.
Nagyon fontos, hogy az erőnket érezzük magunkban.
Ehhez fel kell küzdenünk magunkat.
Nem elég, ha elhisszük másoknak azt, amit leírnak.
Nem elég csak Istenben hinni...ezer féle isten van, ami azt fogja állítani magáról, hogy ő az igazi. Amíg nincs igazán tiszta szándékunk a szellemi dolgok megismerésére, addig csak tapogatózunk, és nagyon sok esélyt adunk a fals dolgok befogadására.
Ezek a fals dolgok nagyon intenzíven jelen vannak mostanában...elterelik a figyelmet arról, ami a lényeg.
Úgy állítják be a dolgokat, hogy nem lényeg magunkon dolgoznunk...majd eljön az idő, amikor kész dolgot kapunk a kezünkbe...
sajnos, vagy nem...ez nem így működik. Mindenkinek saját magához mérten kell elindulnia. Nem szabad a másikhoz hasonlítani magunkat...nem szabad, mert csapdába esünk.
Mindenki úgy jó, ahogy van.
Amíg ezt meg nem értjük, addig mindig eltévedhetünk.
Ez legyen az első lépésed az önmegismerésed útján, ha nem találod magad.
Ha így kezded, akkor elindultál a mennyország felé.

Szeretettel,
izi