minden

Minden összefügg mindennel.
Már annyiszor bebizonyosodott ez.
De a legfontosabb az, hogy amilyen én vagyok, vagy amilyenek vagyunk mi, akik most közösen ebben a szellemben vagyunk, ami ezen sorokon keresztül áthat bennünket...olyan lesz a világunk.
Van egy-két ember az életemben, akikre nem tudok , vagy csak nagy nehézségek árán szeretettel gondolni.
Pontosabban ez úgy van, hogy , ha leamortizálom magam, tuti, hogy szembesülök velük...valamilyen módon megtalálnak.
Ilyenkor, ha tudatos vagyok egy kicsit, akkor nem megyek bele a játszmába, hanem magamba szállok és rájövök, hogy mennyire sokszor beleléptem ugyanabba a gödörbe.

Érdekes a Fiam mindig jelez nekem...ha problémái akadnak az iskolában valakivel, akkor tudom, hogy valami nincs rendben bennem.
Ma kint volt velem a fiam is a Mátrában.
Egy órát tudtunk beszélgetni, miközben élveztük a természet lágy ölelését.
majdnem belementem a játszmába vele is, mert előhozott egy gyereket, aki mindig szemtelenkedik vele.
Az első reakcióm az volt, hogy intézze el...az egó ilyenkor nem tűri, hogy valaki ilyet tehessen.
De egy idő után rádöbbentem, hogy ez nem helyes és más megvilágításból kezdtük nézni a dolgokat.
Sikerült észre vennünk, hogy, ha ebben a gondolatban maradunk, akkor hamar lemegy az energia szintünk. Itt a kővel dobálásról volt szó a kenyér hajigálás helyett.

Kb. két hónapja este ugyanígy lecsillapultak a kedélyek, amikor este elkezdtünk másképpen látni dolgokat.
Azokat a gyerekeket, akikkel konfliktusaik voltak egyenként gondolatban elkezdtük megszeretgetni.

Ez be is vált, mert másnap teljesen más lett a helyzet...mindkét fél fehér zászlót lebegtetve ment a suliba.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ez így is marad, mert ezekért a dolgokért folyamatosan tenni kell, folyamatosan tudatosítani kell a dolgokat, az energia szintünket figyelni ildomos, hogy hol is jár.
Elég egy gyenge pillanat és megtalálnak azon emberek, akiket nem szívesen látunk...érdekes ez, de csak ezzel a szemlélettel változhat meg a világunk.
Így lehet béke.

Volt még nem egy ilyen sztori, de az egyiket még leírom. Van egy cigány Gyerek az iskolában, aki Balázs Fiamat inzultálta. Balázs nem mert vissza vágni, mert félt a vendettától.
Amikor hazajött elmondta, hogy mi is történt a suliban. Erre én az első reakciómból kifolyólag nagyon begurultam és elindult bennem a gyűlölködés. Egy darabig így volt, de valahonnan előkerült az is, hogy "már megint ugyanabban a szarban járkálsz izidor".
nem volt egyszerű, de valahogy kezdtem más megvilágításból tekinteni a dolgokra.
Este imádkoztunk és a kisfiút átöleltem a szeretetemmel.
Egy bizonyosság is megjelent bennem, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Másnap reggel elindultunk az iskolába.

Ahogy a suli elé értünk Balázs kijelentette, hogy otthon hagyott valamit.
Szandra kiszállt, mi meg vissza mentünk.
Érdekes volt, mert, amikor mentünk, akkor úgy éreztem, hogy ez nem véletlen valamiért.

Balázs bepakolta, amit otthon hagyott és elindultunk újra a suliba.
Már majdnem 8 óra volt, de nem siettem...ekkor egy fekete Mercedes állt meg a bejárat előtt.
Abban a pillanatban tudtam, hogy ez csak az a gyerek lehet, aki kötözködött Balázzsal. Egyszerűen éreztem.
Valami óriási erőt éreztem magamban és odamentem az autóhoz és bekopogtam az ablakán. Nem is mérlegeltem semmit, csak azt mondtam, hogy nézeteltérés volt a gyermekeink között.
Akkor villant be az, hogy kivel is álltam szemben...nem részletezném...de ekkor odahívta a Fiát és úgy leteremtette, hogy én még ilyet még nem láttam és elmondta neki, hogy nem szeretné, hogy ilyen még egyszer előforduljon.
kezet fogtunk és azóta is jóba vannak a gyerekek.

100 %-ig biztos vagyok abban, hogy amikor másként látok valamit, más szemszögből vizsgálom, az együttérzés vezérel, ami elmondja, hogy semmi sem történik véletlenül...akkor megtörténnek a csodák, ami nem is csoda igazán, hanem mindenkinek a valósága lehet.

Jusson mindig eszedbe az, ha valaki bánt, akkor miért is ne dobj vissza kővel...persze ez nem olyan egyszerű, de a sok apró odafigyelés, meghozza a sikert is.

Szeretettel,
izi