mindig

...mielőtt elolvasod hozzáfűzném azt, hogy senkit nem akarok megváltoztatni...pontosan mindenki ott tart, ahol tart az önmegismerés e útján...ha van valami ezekben a sorokban, amivel azonosulni tudsz, annak szívből örülök, ha meg tiltakozást vált ki benned, annak is.
Tanulni vagyunk itt ezen a szép KÉK BOLYGÓN:-)

Impulzusok.
Nem maradhatunk nélkülük.
Szisztematikusan érkeznek felénk, nehogy egy kis időt is magunkkal tölthessünk.
Vannak, akik nem is igénylik a csendben létet, már annyira eltompultak, hogy azt a világot, amiben élnek teljesen természetesnek veszik, úgy vélik, hogy ez az IGAZI VILÁG.
Annyira letompultak már, hogy ha látnák a Nagy képet, akkor is hitetlenkednének...persze ez nem elítélendő, csak nem árt, ha tudatában vagyunk.
Mesterséges élelmiszerekkel, italokkal bénítják magukat, persze eléggé hihető propaganda bűvkörében.
A mosogatókban természetes citromlé van(állítólag), a citromszörp meg citrom ízesítésű.
Egy hónapban annyi csekket kapunk, hogy iskolai papírgyűjtésnél sem kellene szégyenkeznünk. Nem beszélve arról, hogy mennyire ki tud zökkenteni egy ilyen levelecske amikor meglátjuk a postaládánkban.
Persze nem kellene kizökkennünk, de a nagy átlag kizökken és hamar abba a zéró energia szintbe kerül, ahol a félelem elkezdi mardosni a lelket, testet.
Nehogy egy pillanatra is jól érezzük magunkat.
Persze van ebből kiút, de ahhoz nem kicsit kell lépnünk...változnunk.
Nem győzöm hangsúlyozni az ima és a meditáció...és egyéb módszerek jelentőségét.
A tudatosításnak szerves részét kell képeznie az életünknek.
Minden nap legalább egyszer észre kell vennünk azt, hogy sokkal többek vagyunk annál, mint amikor félelemben tartanak minket.
Sokan el sem hiszik, hogy mennyire szisztematikus ez a butítás.
Pedig nem ártana senkinek, ha egy picit megfigyelné a jelenségeket.
Mindenkinek kutya kötelessége...nos jó nem kötelezhető:-)...ildomos odafigyelni magára.
Odafigyelni, hogy a teste miért is jelez, miért is beteg?
Mért fáj a hátunk, nyakunk?...talán nem túl sok a teher?
A megelégedés hiányában mindig többre és többre vágyik az ember.
ha minden nap legalább egyszer odafigyelnénk magunkra(ima, meditáció...stb), akkor egyre többször érezhetnénk magunkban megelégedést.
Persze ez a megelégedés nem azt jelenti, hogy ragadjunk le és ha van lehetőségünk ne változzunk helyén való irányba...nem...csak azt jelenti, hogy legyen bennünk egy egészséges határ, ami azt mondja, hogy a takaróm jelenleg eddig ér.
Lehet, hogy később hosszabb lesz...de jelenleg eddig ér...tehát ne vállaljak be semmi olyat, ami megnehezíti az életemet.
A vágyaink keményen birtokolnak...azt éreztetik velünk, hogy senkik vagyunk.
Senkik...de majd, ha az a valami meglesz, akkor leszünk Valakik.
Ez mindennapos gondolat sor...majdnem mindenkiben lejátszódik.
Jól be vagyunk programozva.
Ebből a bűvkörből nem egyszerű kilépni.
Ha így lett volna, ha tényleg annyira egyszerű lenne, akkor minden simán menne.
De az élet nem ezt mutatja...mit mutat?...betegséget, háborút, korrupciót.
Miért is?
Azért mert bennünk is eléggé erős ez a kép.
Nem látunk, nem vagyunk KÉPesek olyan dolgokat látni, ami megengedi, hogy egy szép, egészséges világban élünk.
Túl sok bennünk a harag, a gyűlölet.
Ezért is, aki nem imádkozik, meditál...stb, az nem kerülhet ki ebből az ördögi körből.
Minden Ember rendelkezik egy olyan erővel, ami benne él.
Csak aktiválni kell.
A felszínre hozva egyre nagyobb lesz a rálátás, egyre jobban megérezhetjük, hogy a világban most csak egy dolog az, ami segíthet...és az az, hogy mindenkiben felébred ez az erő.
Ha nem is mindenkiben, de egyre több Emberben.
Ez az erő nem személy válogató, nem korrupt, nem hazug, nem gonosz.
Ez az erő szeretettel öleli át az ellenségeinket.
Mondják sokan, hogy nincsenek ellenségeik.
Pedig mindenkinek vannak, mert, ha már nem lennének, akkor teljesen egészségesek lennénk.
van itt valaki teljesen egészséges?
Közeledünk az egészségünkhöz.
De ehhez nem kicsit kell változnunk.
Észre kell vennünk a világban történő dolgokat, amit nem szabad elítélnünk, csak tudatosítanunk.
Amikor rálátunk a dolgokra, akkor már nem szemellenzős birkák vagyunk.
A szemellenzőnk levétele viszont kemény szembesülésekkel jár.
Nem kellemes, de mindenképpen előnyünkre válik.
Sok fájdalmunk fog felfakadni, aminek a helyét később elfoglalja a béke érzése.
Az ilyen kis béke bevonulások nagyon kellemes érzéssel tölthetnek el.
Ilyenkor magunkhoz tudjuk ölelni a világot.
Az ilyen helyzeteket tudják nagyon félre érteni azon emberek, aki az anyag rabjai.
Ezeket a helyzeteket vélik úgy, hogy ebben sok a képmutatás....nem lehet így egy idegen embert csak úgy szeretni.
Nincs hozzá affinitásuk és úgy vélik, hogy vagy hibbantak vagyunk, vagy hazudunk.
van ilyen is...tudomásul kell venni, ahogy én is tudomásul vettem.
Megkaptam, mert tapasztalnom kellett.
Túl sokáig bizonygattam is, hogy pedig az nem úgy van, ahogy gondolják...mi is lett ennek a következménye?...a lélek nyelve a tünet, a betegség.
A kommunikációs csakrámnál energia hiány keletkezett, ami az anyagcserét azon területen lelassította.
Mi történik, ha lelassul az anyagcsere?...az oxigén dús vér nem tud azokra a helyekre áramolni...ezért valami fájdalom keletkezik.
Minél hosszabb ideig vagyunk egy kommunikációs túlzásban, vagy éppen nem túlzásban, hanem hallgatásban, annál nagyobb lesz a fájdalom és a testi elváltozás esélye.
Nekem egy napomba került a helyre billentés, de elég volt ez ahhoz, hogy a szám szélén berepedezés alakuljon ki, a torkom egy picit elkezdjen fájni.
Hála az égnek a tudatosításom és az elengedésem, elfogadásom győzött...megtette a kellő hatást...már tejesen tünet mente vagyok.
Azok, akik ezen lépéseket nem teszik meg(tudatosítás, elengedés, elfogadás), azok belemennek mélyebben a betegségbe, amiből már nem egyszerű kilépni.
Mi is volt az én "bűnöm"...többet beszéltem, mint, amit ildomos lett volna.
Hiába a jó szándék, hiába a bizonygatási kényszer, ha az nem szolgál már engem. ha leálltam volna és bíztam volna magamban kellő képen, abban, hogy nem szükséges bizonygatnom a dolgokat, akkor ki sem alakult volna a tünet, mivel az anyagcsere is ideális sebességű maradt volna:-).
A mondandóm lényege egyszerűen annyi...

FIGYELJÜNK egyre jobban oda MAGunkra, mert, a tudatosításunkkal egyre jobban önmagunk lehetünk, ami egyenlő az EGÉSZségünkkel.

Szeretettel,
izi

(lehet, hogy megint elragadtattam magam?...sok volt?:-))))...lehet, hogy valakinek sok...de akad olyan is, akinek nem...ezért is pontosan úgy van jól minden, ahogy van.