a Nők

Most bevallom magamnak azt, ami jó mélyen el volt dugva bennem.
A tegnapi napom elmélkedései és a mai reggelem konszenzusának fényében írom e sorokat.
Már többször volt oldásom Anyámmal és a volt Feleségemmel kapcsolatban.
Még mindig nehezen írtam nagy kezdő betűvel azt, hogy "volt Feleségem".
Az Anyámét már sokkal könnyebb volt.
Már jó ideje úgy gondoltam, hogy már nincs bennem harag a női nem felé.
Ennek ellenére ma megvilágosodott bennem, hogy mennyi blokk van még bennem ezzel kapcsolatban.
Rájöttem, hogy nem tűröm, nem fogadom el(nem tudatos), hogy egy nő tanácsokat adjon nekem (egy-két kivétel).
Egyszerűen támadásnak vélem(nem tudatos) és ez meghozza a kellő fiziológiai változásokat is bennem.
Észre vettem, hogy mennyire össze függ egy testi tünetemmel ez.
Ez a tünet már jó ideje keményen figyelmeztet, keményen nevel.
Ebben összefüggésében még nem láttam rá a dolgokra.
Rájöttem, hogy mennyire nem tisztelem mostanában Anyámat és ez is meghozta a nem jó érzéseket a testemben.
A szüleinkre annak ellenére, hogy teljesen más mentalitásúak, nem haragudhatunk.
Pontosabban haragudhatunk, csak minél hamarabb be kell látnunk, hogy a tisztelet mindenképpen jár Nekik.
Amíg a fölényesség és a "most én megmutatom nektek" elv működik bennünk, addig ellene megyünk magunknak.
Egyetemes törvény ez, hogy "Tiszteld szüleidet"...bármilyenek is.
Lehet, hogy sok fájdalmat okoztak nekünk, de ezt kellett mutatniuk, hogy felébredjünk.
Valahol mindenkiben benne van az, hogy meg akarja mutatni azt, hogy miben tévedtek és majd ő helyre rakja őket.
Én is így voltam Anyámmal...pedig nagyon sokat köszönhetek Neki.
Ő tanította meg nekem azt, hogy mindenemet osszam meg a másikkal.
Anyámban akkora szeretet van ilyen téren, hogy ez nagyon ritka. Ennek ellenére nagyon nagy a dac is benne.
Ezt a dacot már nem támadásnak veszem, hanem tükörnek, bennem is megvan ugyanez a dac...elfogadom, hogy tovább léphessek.
Meg kell tennem, mert így csak egy helyben toporgok és nem leszek hiteles. Beszélni könnyű, nagyon tudom osztani az észt.
De belátom hogy vannak pillanatok, amikor hallgatónak kell lennem.
Ez is az alázatosság leckéje. Ha nincs alázatosság, akkor semmi sincs.
Az alázatosságnak a megfelelő, ideális mértékben helye van bennünk.
Alázatosan elfogadom Anyámat és a volt Feleségemet olyannak, amilyenek.
Ezen dolgozom újra, pedig már azt hittem túl vagyok rajta.
Ez a nő irtózatom a tudatalattimból randalírozott...én ezt észre sem vettem, ültem a babérjaimon, holott a testem jelezte, hogy valami nem stimmel. A lélek mindig jelez, ha valami nem stimmel.
A fájdalom először az étertestben jelentkezik, majd később a testi szintre kerül, szomatizálódik.
Ilyen ez az élet, Isten nem ver bottal, ez elhangzott egy párszor. Nem ver, mert verjük mi magunkat a makacsságunkkal és a röghöz kötöttségünkkel.
Én is egy röghöz kötöttem magam, de a mai napon ünnepélyesen kijelentem, hogy mindent megteszek, hogy kibontakozzon bennem a női oldalam ideálisan, aminek a tükre az, hogy tisztelem a Nőket.
Meg van a hajlandóságom, a tiszta szándékom erre.
Nem véletlenül kaptam ezen inkarnációmban azt, hogy velem maradtak a gyerekek, már kis koruk óta...nem véletlen, hogy ezt a nő gyűlöletemet így törlesztem le.
Igazán érthető és logikus...egyre tisztábban rálátok erre, annak ellenére, hogy már úgy véltem, hogy tisztán látok.
Nem láttam még annyira tisztán, csak homályosan.
A női agy eleve közelebb van Istenhez, mint a férfié.
Ezt nagyon nehezen fogják elfogadni azon férfiak, akik a patrialchális rend képviselői.
Régen sem tudták elfogadni, ezért is volt a nők lealacsonyítása, a boszorkány üldözés.
Ugyan hány boszorkányt égettem el?...talán ez durva, de, ha arra gondolok, hogy milyen mélyen gyökerezik bennem ez az érzés, akkor teljesen természetes lehet ez.
A béke hozó az anyai energia...a matrialchális erő.
Ezt az erőt hagyom már jó ideje magamon dolgozni...ez az erő nem más, mint az a Szellem, ami bölcsességgel látja el az Emberiséget, hogy kilépjen abból a viselkedéséből, amiből eddig nem tudott.
Tisztelem a Nőket, sokkal könnyebben átdolgozzák a szellemit, sokkal könnyebben fejezhetik ki magukat, mert hamarabb írják át, hamarabb fordítják le...könnyebb nekik.
A női test vissza tartott egy régebbi szellemi alakzatot, nem ereszkedett bele annyira az anyagba, mint a férfi.
Ezért is az agya fogékonyabb arra, hogy dekódolja a szellemi dolgokat, hogy könnyebben kifejezze magából.
A bennem lévő régi beidegződéseim ezt nem akarták hagyni.
De most ráébredtem valamire, még jobban rálátok ezekre a dolgokra.
Valószínű, hogy addig inkarnálódok férfinak, amíg ez bennem arra a szintre nem jut, ami az elfogadás szintje.
Ha bele ragadnék, akkor egyre több olyan helyzetbe kerülnék, ami szembesítene ezzel, szembesítene a Nők bölcsességével...igen, a Nők nagyon bölcsek, elfogadom ezt a tényt...
Ez a tény sokkal többet jelent annál, mint, amit az anyagba ragadt világ gondol a Nőkről.
Egy ilyen világ lealacsonyította a Nőket arra szintre, ahol egy Nő csak mű mellekkel Nő, ahol a divat diktál...ahol a szélsőséges külsőségek uralkodnak.
A Nő máshol kezdődik...én tudom, hogy hol.

A Férfiakról is írok majd.


Sok szeretettel,
izi