reggel

5 órakor keltem.
Eltökéltem, hogy minél hamarabb megyek ki futni, amikor még ébredezik minden...amikor még a csend uralkodik.
Ahogy kilépek az ajtón, találkoztam az egyik szomszédommal.
Meg is kérdezte, hogy mit csinálok ilyen korán...én mondtam, hogy futni megyek...erre ő elcsodálkozott...kérdezte is, hogy "ilyenkor futni?"...erre én azt válaszoltam, hogy "ilyenkor dolgozni menni?":-)...erre így szólt..."ez is igaz".
Így kezdődött a napom.
Ahogy a hűs, friss levegő simogatta a bőröm, a Nap is felkelt...szép látvány volt.
Ahogy felértem találtam egy meggy fát és eszegettem egy keveset róla...akadt érett cseresznye is...meg málna.
Utána leültem a fűbe és magamba szálltam.
Miközben így mozdulatlanul ültem a Nappal szemben, egyszer csak egy nyúl termett a bal oldalamon.
Meg is ijedtem egy pillanatra, de hamar észhez tértem...a nyuszi nem vett észre...kb 5 percig eszegette mellettem a füvet.
Szép nagy példány volt.
Gondoltam, hogy még közelebb jön hozzám, de egyszer csak a másik irányba indult el.
Így is nagy élmény volt, nagyon furcsa volt, hogy észre sem vett.
Most értem haza...a lurkók még alszanak.
Ma egy nagy túrát beszéltünk meg, lassan fel is ébresztem Őket.
Tegnap előtt is voltunk ezen a helyen, csak akkor nem mentünk teljesen a csúcsra, mert nem bírták már...nem is csodálom, mert árkon-bokron keresztül mentünk...nem találtunk kitaposott utat...de így volt az izgalmasabb.
Szegénykéim már sírtak, pedig nem egy nyápic gyerekek.
Vissza felé már megtaláltuk az utat, nagyon megkönnyebbültek:-)...utána viszont nagyon jól érezték magukat...nem is volt, hogy egymást nyúzták volna...valahol egy ilyen túra össze kovácsolja őket.
Talán más szemszögből nagyon kemény az, amit csinálok velük, holott ez csak azt a célt szolgálja, hogy ne ijedjenek meg a feladatoktól.
Ma viszek a hátizsákomban hűtő táskát, teszek be nekik finomságokat, hogy élvezetesebb legyen az, amikor felértünk és leheveredünk a pokrócra.
Amúgy már várják.
Legyen szép napotok, szeretettel,
izi