gondolatok (nincs baj)

Amikor magamnak nem tudok megbocsátani, az ugyanolyan teher, mit az, amikor másnak nem tudok megbocsátani.
Sokszor észrevettem, hogy benne vagyok egy játszmában magammal szemben, amiben mindig neheztelek még valamiért.
Ezt észreveszem másban is és ezért nem tud, tudunk továbblépni.
Haraggal a hátunkon nem tudunk megkönnyebbülni.
Fontos tudatosítani, hogy bármit is tettünk, az elmúlt.
Ez nem jelenti azt, hogy ne vonjuk le a konklúziókat, de lépjünk tovább.
Bocsássunk meg magunknak bármit is tettünk.

Nincs baj...ezt kell megérteni, megérezni...semmi sem kerül véletlenül az orrunk elé.
Ha nem tesszük, akkor blokkoljuk magunkat és az energiánk leapadhat.
Inkább választom, válaszd a másik verziót, amiben beindul az éltető energia...még leírni is jobb:)

A másik korlátozó tényező az étel.
Ezeket mind a saját tapasztalásaimból írom, mindenki úgy él, ahogy akar, az ő belátása szerint.
Megfigyeltem, hogy nem mindegy, hogy mikor és mit eszek.
Ha valaki érdemben akar változni, ideális szellemi dolgokat akar befogadni és ez által egészségesebbé válni, akkor el kell kezdenie odafigyelni, hogy mit eszik, mit iszik.

Ez nem kötelező, ez egy lehetőség.

Divatból vegetáriánussá válni, annyi, mint ártani magunknak.
Aki nem akar a szellemi táplálékot befogadni, az úgysem tud hosszú távon hús nélkül élni...sőt alkohol nélkül sem...az alkohol fogyasztás az egyik legnagyobb gátja még a szellemi fejlődésnek, bármennyire is divat manapság a borász szakma, a borkóstolók...bármennyire is érezzük azt az euforikus állapotot, az csak egy darabig emel, utána viszont háromszor annyit süllyedünk. Tapasztalatból mondom. A puding próbája az evés és én megettem a pudingot, nem is egyet:).



Még MÉRTÉKKEL is káros az IDEÁLIS szellemi fejlődésünkre.

Aki nem akar fejlődni az igyon...ennyire egyszerű.
Nem agitálok. Nem kritizálok senkit.
Beszélek.

Bármennyire is úgy akarják elhitetni, hogy egy kis vörösbor nem árthat.
Én azt mondom, hogy egy kis frissen facsart vörös szőlőlé nem árthat:)...minek bele az a fránya alkohol?...szükség van rá tudom...el kell tüntetni a sok érzést, bút, bánatot, amivel szemben nem tudunk hatékonyan lépni.

Apám nefrológus orvosa azt mondta, hogy nyugodtan igyon egy pohár vörösbort, az nem árthat...ez egy tudatos ember:)...Apám veséje alul működik, szinte nincs olyan sejtje, ami már szűrni tud, de nyugodtan igyon csak...szerény véleményem szerint ezzel csak a dialízis lehetőségét segítjük elő.
De ez van.

Ez sem baj:)...tapasztalás az élet.:)...ugye?

Mindenki úgy él, úgy tesz, ahogy akar(mindenki annyi pofont kap, amennyit megérdemel).




Semmi sem baj.

Tapasztalás van.

Egyszer , amikor már a sokadik félrelépésünk volt a szűk ösvényünkről, észrevesszük azokat a dolgokat, amik korlátoznak.
Van, aki nem akarja ilyenkor sem észrevenni.
A tiszta, őszinte segítő szavakat is bántónak vélik...ők ilyenek...még.

A szellemi fejlődésünk egyik alapja az, hogy úgy éljünk,úgy fejezzük ki magunkat, hogy azzal senki szabad akaratát ne gátoljuk.
Ha ez az alaptörvény sérül, akkor nem emelkedhetünk.
A másik dolog az, hogy manapság nagyon divatos az, hogy információkat gyűjtsünk, hogy saját magunk gazdagítása érdekében tudást halmozunk fel...ez által az egónk hízik és a magas trónján ül.

Minden ilyen szándék hatalmas erőket vesz el tőlünk attól, hogy az ideális szellemi dolgokkal azonosulni tudjunk.
Csak azt engedi meg, hogy egy felületes tudás birtokában legyünk, ami nem az egységet szolgálja.

Ha jól belegondolunk, ha igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor belátjuk, hogy a nagyon sokan így tanítanak...úgy tanítanak, hogy közben magas trónon ülnek.
De erre is szükség van...mindenre szükség van...ha van aki kifizeti.

( ez engem régen nagyon idegesített, de nem véletlenül, volt vele dolgom, most egységben látom a dolgokat, ezért már nem tud bántani...minden csak addig bánthat, amíg van vele dolgunk, amíg taszítjuk, amíg nem valljuk be magunknak a lehetőségét, hogy mi is lehetünk, vagy éppen ilyenek vagyunk)

Az egészben minden benne van. Benne van a nem helyén való lehetősége.
Tőlünk függ, hogy mit választunk...aminek egyértelmű tükre lesz majd a testünk anyagcseréjének a minősége.

Vagy ideálisan méregtelenedünk, vagy mindig marad valami méreganyag a sejtjeinkben, a sejtjeink közötti állományunkban.

Ezt döntse el mindenki saját maga, hogy mivel analóg.

Én az elsőt választom.

izi