2016. október 29., szombat

Ma meghalt Édesapám testvére is, este vele is álmodtam.
De ő is vidám volt, ahogy Apám.
Viszont most elég szomorú vagyok, mert egy másik jó ember ment el az életemből.
Áldja őt az ég szeretettel, nyugodjon békében a teste és a lelke is.


Már két gyertya ég.

Mi az élet? Egy folyamatos tanulás, egy lelki fejlődés, emelkedés, a testünk karbantartása a lehető legideálisabb módon, hogy életünk végéig jól tudjuk használni.
Ezért is most megint csak elgondolkodtam ezen, megint érzem, hogy érdemes a morális utat választani, mert semmit sem titkolhatunk el , mindent visszakapunk a kellő időben. Sokszor ez annyira fájdalmasan érinthet bennünket, hogy tiltakozunk a sors kegyetlensége ellen, holott ténylegesen rászolgáltunk mindenre. Nincs olyan, hogy véletlenül szenvedünk.
De valahol a lelkünk mélyén jól tudjuk ezt, el kell jutnunk odáig, hogy ezt szervesen beépítsük az életünkbe. A karma jelenléte valóságos, mindenkit érint.
Szeretnék jobban szeretni, ahogy gyermekkoromban éreztem.
Szeretném, ha egyre többen tudnánk tisztelettel lenni egymás iránt, mert e nélkül semmi sem fog változni.
Materiális gondolkodással sehova nem jutunk, csak akkor, ha felvesszük magunkba azt a lehetőséget, hogy a lelkünk és szellemünk valóságos.
Minden megtestesülésünkkel valamit hozunk magunkkal a régebbiekből, vagy hasznosat, vagy nehezítést.
De ha csak a materiális gondolkodás vezet bennünket, akkor semminek nem lesz meg az értelme.
Az együttérzés eltűnt a szívekből(egyre kevesebb emberben él), mert beszippantotta a világ a lelkeket, az alkohol, a kábítószer  és egyéb élvezeti, hedonista szokások rabjai lettünk.
Változtatni érdemes, mert a testünk előbb-utóbb jelez majd és addig nyaggat, amíg alázatot nem gyakorolunk és térdet nem hajtunk az isteni elrendezés előtt, a rend, az egészség előtt.
Ölellek.

Nincsenek megjegyzések: