2016. október 29., szombat

Már nem te vagy.
Már nem az vagy, akit megismertem, akit láttam benned először. De ez lényegtelen. Mert mindig változik a lelkünk.
Mindenkinek változik és bármelyik pillanatban mássá válhat, ha nem elég stabil a viszonya magához.
Miért is fontos ez? A vérünk melegében hordozzuk azon erőinket, amik az Énünkhöz tartoznak.
Attól vagyunk emberek, hogy az Énünk áthatja  vérünket és úgymond ez erő által mindig felügyeli a sejtjeinket. Ha az énünket elvesztjük, erre nagyon alkalmas az alkohol( de csakis az az alkohol, amit kívülről viszünk be a szervezetünkbe, mert amit a szervezetünk saját maga állít elő, azzal nincs ilyen gyengítő viszonyban az Énünk), akkor ez a figyelem megszűnik és a sejtjeinkben a tökéletes égés megszűnik és ezáltal savasodik, tehát tejsav marad vissza.
Ez a betegségek alapja, amikor valamilyen módon az Énünk figyelme, gyógyító jelenléte megszűnik.
Ilyenkor átveszi a szerepét felettünk egy másik én, ami nem tud kontrollt tartani, ami sokkal rendetlenebbül hagyja az embert. Ha ez hosszabb távon, rendszerességgel él, akkor bizony elindítjuk a savasodási folyamatot magunkban, ami megkeseríti majd az életünket.
Az énünk elvesztése persze nem csak az alkoholnak köszönhető, de igazán ezen mérhető legjobban a változás.
Pl. a hús is a materializmus erősíti, ami nem jelenti azt, hogy nem szabad húst ennünk, csak az a lényeg, hogy tudjunk a hús ezen erőiről és tisztában legyünk a hosszabb távú következményeivel is.Választhatunk, mert ebben az irányban szabadok vagyunk, de a következményekért mi magunk felelünk.
A tejnek olyan hatása van, olyan erőket tartalmaz, ami megengedi a földön való gyakorlatias jelenlétet, de egyben megengedi a szellemi táplálék befogadását a lelkünk számára.
Ezért is fontos a tejtermék annak ellenére is, hogy hatalmas ellenségeskedés van irányába pl. a kazein tartalma miatt...stb.
A növényi étrend is fontos, de a szélsőség ebben is eltávolít az ideális földi élettől, mert csakis elrugaszkodtat a Földtől, ami olyan érzésekkel telíti el a lelket, hogy számunkra a lelki élet a valóság csak és a földi az hanyagolható.
Ezért is fontos tudnunk, hogy az ételeinkben lévő erőkkel támogathatjuk magunkat vagy éppen nehezíthetjük az életünket.
Ha elrugaszkodunk a "fenttől" vagy a "lenttől", akkor bizony előbb utóbb nem tudunk önmagunk lenni, tehát az élet majd össze-vissza fog dobálni bennünket, amit a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Nem bánom ezen kitérőimet, mert e nélkül most nem láthatnék rá arra, ami történt velem. Nagy rend van egyébként mindenben, ha észrevesszük ezt, ha nem.
Aki nem önmaga, az ide-oda csapódva hiszi azt, hogy mindent ért, mindeközben a lelke nem kap elegendő szellemi táplálékot, ami egyre jobban megjelenik a testi tüneteiben és az életkörülményeiben. Folyt.


Nincsenek megjegyzések: