Mennyire fájdalmas felégetni egy hidat magunk mögött, ami egy olyan mély szakadék felett van, amin csakis a hídon átkelve juthatsz át.
DE a lelki fejlődésünk érdekében erre szükség lehet és bármennyire is fáj, meg kell tennünk.
Hatalmas erő összpontosul ennek megértésében és végrehajtásában.
Ennek középpontjában már ténylegesen ott vagyunk MI, az igazi Önvalónk, akit egyre jobban megismerünk.
Idővel tényleg rádöbbenünk, hogy milyen sokszor voltunk olyan emberek társaságában, akik csak lerombolták bennünk az önbizalmunkat, akik csak az önös érdekeiket tartották szemük előtt és néha elhintettek számunkra egy kis blikfangot, amitől elájultunk, mert azt hittük, hogy már minden rendben van a kapcsolatban.
Idővel ténylegesen rádöbbenünk, hogy nincs szükségünk már mámorba ringató, szemfényvesztő blikfangokra, mert értéktelen emberekkel már nem szeretnénk szoros kapcsolatban maradni.
A régi beidegződéseink viszont sokszor akarnak visszatartani ettől a fejlődéstől és ilyenkor nagyon nagy bánatot érezhetünk, de amikor felcsillan az igaz fény, az igazi blikfang, akkor már tudni fogjuk a különbséget.
Érezni fogjuk, hogy semmi baj nem történik, ha dinamittal felrobbantjuk magunk mögött a hidat.
Tudjuk, hogy arra már soha nem akarunk menni, mert sokkal értékesebbek vagyunk annál, hogy megint bajba sodorjuk magunkat.
Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése