mindenre van magyarázat

"Az biztos, hogy az ember már a szellemi világból is azon munkálkodik, hogy ne egy teljesen alkalmatlan testet kapjon, de többnyire mégis egy meglehetősen alkalmatlan testet kap. Az ember legtöbbször egyáltalán nem illik bele ebbe a testbe. Hogyha például egy kesztyű oly kevéssé illene rá egy kézre, amennyire a test rendszerint nem passzol a lélekhez, akkor Önök jó messzire hajítanák ezt a kesztyűt. Eszük ágában sem volna felhúzni a kesztyűt. Ám ha alászállnak a szellemi világból, és szeretnének szert tenni egy testre, akkor bizony magukra kell ölteniük egyet. (…)

A gyermeknek egy olyan világba kell belépnie, amelybe ő gyakran egyáltalán nem illik bele. Ez borzasztó szenvedést jelent, ha az ember tudatosan megy rajta keresztül. Ha az embernek ezt tudatosan kellene átélnie, ha a beavatás révén tudna róla valamit, s tudatosan látná, miként veszi birtokba a gyermek ezt a testet, akkor azt kellene mondania: bizony alapjában véve valami egészen rettenetes dolog beköltözni ebbe a csontokból és izmokból álló teremtménybe, melyet még ki is kell alakítania magának. Ez roppant fájdalmas dolog. Csak a gyermek egyáltalán nem tud róla, s ez így van jól, hiszen a küszöb őre megóvja őt attól, hogy bármit is tudjon róla."

.....
"És nem csupán az úgynevezett jó gyerekek esetében. A jó gyerekeknél legtöbbször az a helyzet, hogy testük nehézkessé válik. Már gyermekkorban nehézkessé válik a testük, s így a szellem nem tudja azt kellőképp birtokba venni. Az ilyen gyerekek csöndesek, nem kiabálnak, sokat ülnek, nem őrjöngenek. A szellem nem tevékenykedik bennük, mivel testük ilyen ellenállást tanúsít. Az úgynevezett jó gyerekek esetében gyakran előfordul, hogy testük ellenállást fejt ki a szellemmel szemben."

Rudolf SteinerGA 311, 16. skk.