Mindig menni kell, kitartóan. Hinni kell abban, ami láthatatlan még, de szívünk mélyén érezzük, hogy még megérdemelten megvalósul.
Szerelmesnek lenni, ez a cél. Újra.
Nem csak egy másik emberbe, nem csak egy nőbe, vagy egy férfiba, hanem mindenbe.
Akkor leszek igazán meggyógyulva, ha újra szerelmes leszek. Ezt érzem.
Akkor fakad majd fel bennem valami új, valami méltóságteljes, mert jelenleg bezárkóztam, jelenleg érinthetetlen vagyok.
Nem bánom ezt, majd a kellő időben megjelenik az, aki meg tud majd újra érinteni, de egy másik minőségben már, ami feloldja jégbe zárt érzéseimet. :)
Ott a kanyarban már a Nap sugara gyógyítóan felmelegíti a lelkemet. Arra tartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése