mély

https://www.youtube.com/watch?v=hyqAs52zoBc
Igazi, mély alázat akkor születik meg az emberben, amikor rádöbben arra, hogy a saját tettei szoros kapcsolatban vannak más életeivel.
Igazán tényleg nincs olyan cselekedet, aminek ne lenne valahol, valamikor következménye. Átlelkesített cselekedeteink gyümölcsit is le lehet aratni és azt is, amit öncélúan valósítunk meg.
Igazi, mély alázattal érezhetjük csak meg az igazi erőnket.
Betegségeink, kemény sorfeladataink adnak ehhez iránymutatást, ha alapból nem jövünk rá, ha alapból nem ismerjük fel ezt magunkban.
Mert az ember csakis alázattal tud ember lenni, amiben persze ott összpontosul az ideális önszeretet és ideális erő.
Igazán semmit sem hagyhattunk ki az életünkből, hogy oda jussunk, abba a pillanatba, azokba a tapasztalatokba, amiben éppen most vagyunk.
Mennyire jó érzés ezt bizonyossággal tudni, mennyire felszabadító ez a felismerés. Ugye? :)
Milyen ember az, akinek fel sem merül a gondolataiban az, hogy létezik más ember is a Földön, nem csak ő maga?...aki így látja a világot, még nagyon távol áll önmagától, nagyon sok buktatóval kell még szembenéznie.
De azt is tudjuk, hogy ezen mindenkinek át kell egyszer esnie.
Ezért is az ítélkezéssel csak nehezítjük a dolgokat, ezért is egy dolgunk van, a mi saját lelkünket kell ápolnunk minden nap, minél többször egy napban, hogy a magbiztosság gyümölcseiből harapni tudjunk. :)
Amikor beleharapunk, akkor azt érezzük, hogy valami rendbe jött, valami különleges kapcsolat jött létre az egónk és a magasabb Énünk között.
Szuper érzés ez, igazán felemelő.
Ugye?
Amikor megérezted mindenki mást is tudsz szeretni és rálátni a dolgaira?!
:)
Ölellek.