Az idegesség korát éljük, egyre jobban szétszakad a figyelem, a tudatos gondolkodás egyre lanyhul.
Az emberi értékek értéktelenné válásával egyre feszültebbé válik a világ. Értéktelenség érzésünket egyre jobban erősítik a szélsőségesen külsőségekre alapozó agymosó programok, amik hamis illúziókkal akár még egy darabig el is tudják hitetni velünk azt. hogy a fogyasztói társadalom az egy ideális dolog, aminek szerves részeként kell leélnünk az életünket, mert e nélkül semmik vagyunk.
A természettel már nem működünk együtt, a világ már eltorzult(pl."vámpírnak lenni manapság már sikk...stb.)
Persze remény az van, de ami felé most tartunk, az maga a káosz.
Amikor újra meglátjuk a csodát, akkor elkezdődhet valami bennünk, akkor a lelkünknek adhatunk valami gyógyítót, amitől megnyugodhatunk, amitől az idegességünk csökken.
DE a lelkünknek szüksége van szellemi táplálékra( a kor lelkületéhez, szelleméhez mért legideálisabbra(Antropo-sophia), mert az emberi lélek fejlődése mindig hozza változást is) is, mert e nélkül elsorvad. Az antidepresszánsok és tudatmodosító szerek helyett a lelkünknek ideális szellemi táplálékra van szüksége, ami a lelkünket(egó területe) összekapcsolja a szellemünkkel(önvalónk területe).
A magabiztosság itt kezdődik, a pótcselekvések itt vesztik el erejüket.
Az emberi értékek értéktelenné válásával egyre feszültebbé válik a világ. Értéktelenség érzésünket egyre jobban erősítik a szélsőségesen külsőségekre alapozó agymosó programok, amik hamis illúziókkal akár még egy darabig el is tudják hitetni velünk azt. hogy a fogyasztói társadalom az egy ideális dolog, aminek szerves részeként kell leélnünk az életünket, mert e nélkül semmik vagyunk.
A természettel már nem működünk együtt, a világ már eltorzult(pl."vámpírnak lenni manapság már sikk...stb.)
Persze remény az van, de ami felé most tartunk, az maga a káosz.
Amikor újra meglátjuk a csodát, akkor elkezdődhet valami bennünk, akkor a lelkünknek adhatunk valami gyógyítót, amitől megnyugodhatunk, amitől az idegességünk csökken.
DE a lelkünknek szüksége van szellemi táplálékra( a kor lelkületéhez, szelleméhez mért legideálisabbra(Antropo-sophia), mert az emberi lélek fejlődése mindig hozza változást is) is, mert e nélkül elsorvad. Az antidepresszánsok és tudatmodosító szerek helyett a lelkünknek ideális szellemi táplálékra van szüksége, ami a lelkünket(egó területe) összekapcsolja a szellemünkkel(önvalónk területe).
A magabiztosság itt kezdődik, a pótcselekvések itt vesztik el erejüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése