a kedvemért...

Ma egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy mennyire a régi, már nem szolgáló beidegződéseink rabjai vagyunk(tisztelet a kivételnek).
Annyi protokoll van az életünkben, miközben észre sem vesszük, hogy bábként vagyunk mozgatva.
Fel sem merül bennünk, hogy régen másként kellene élnünk(tisztelet kivételnek).

Anyám ma reggel azt mondta az egyik rokonomnak, aki egyáltalán nem volt éhes, hogy egyen valamit.
A rokonom tisztelettel elmondta sokadszorra, hogy nem kér semmit, mert tele van...erre Anyám azt mondja, hogy "csak az én kedvemért egyél már".

A kedvéért egye, még ha egy cseppet sem éhes.
Ez számomra morbid.
De sokaknak ez fel sem tűnik.

Apám pl. súlyos veseelégtelenségben szenved, ami megkívánja, hogy nagyon szigorúan betartsa azt, hogy mit eszik és iszik.
Alig működik a veséje, ennek ellenére még nem szorult dialízisre...viszonylag egész életet él. Persze ez nem volt így, amikor hirtelen elkezdett rosszabbul lenni és amikor még kapott egy lehetőséget, mert stagnálni kezdett az állapota, akkor tudatosították vele, hogy nem szabad egy csepp alkoholt sem innia.
Ennek ellenére a családi összeröffenésen, mint kötelező ceremónia részeként egy stampedli pálinkát megivott.
Hirtelen nem is értettem, hogy talán elfelejtette, meg a többiek is elfelejtették a családban?
Utána tudatosult bennem, hogy mennyire nem is érdekli őket, mennyire a szokás, a protokoll rabjai. Ha szokás, akkor szokás...akkor mindenki igyon egy felest.
Kérdeztem is utána Keresztanyámat, hogy miért is adott Apámnak alkoholt, erre az volt a válasza, hogy ezt úgy illik egy ilyen családi találkozón, hogy koccintunk egymás egészségére.

Semmi következetesség nincs az Emberekben( tisztelet a kivételnek).

Annyira semmibe veszik az egészségüket, annyira nem veszik tudomásul, hogy van egy olyan élet is, amiben megszűnnek ezek a protokolláris szerepek, ahol szabadság van.
Simán tolerálom azt, ha valaki pl. nem köszönt fel a szülinapomon, sőt ezt nem is tartom fontosnak.
Sokan megsértődnek ezért.
Miért is?
Azért mert elő van írva(íratlan szabály), hogy aznap fel kell köszönteni mert, ha nem akkor pellengérre tesznek.

Vissza gondolok arra, amikor megnősültem.
Szörnyű erőszakot követtem el magammal szemben, azért, hogy a másoknak megfeleljek.
Ha még egyszer csinálhatnám, már nem tenném.
Egy esküvőn is kötelezően kell örülni, hogy két ember összeházasodik.
Az nem számít, hogy semmi kedvünk ott lenni, mert alig van energiánk...örülni kell kötelezően, mosolyogni(tisztelet a kivételnek, aki őszintén ott van, de a nagy többség nem őszintén van jelen).
Döbbenek magamon, hogy mennyi fölösleges energiám elment a megfeleléseim miatt.
Persze fiatalon, amikor sok van belőle, akkor ez fel sem tűnik annyira, mint 30 éves kor után. Innentől már a testünkben is kevesebb sejtünk pótolódik, mint, amennyi elpusztul.
Ez az idősödés.
sokan ezt nem akarják tudomásul venni és a világnak meg szeretnék mutatni azt, hogy ők még mindig ugyanolyan fittek. Ez nem is lenne baj, ha ezzel egy egészséges belső önértékelés is párosulna és nem arról lenne csak szó, hogy a vakolatot (külsőt)renoválnák állandóan.
Mindig meg kell mutatnunk a másiknak, hogy mennyire a toppon vagyunk, meg kell felelnünk a világnak, nehogy észre vegyék azt, hogy belül porladunk.
Itt a nagy többségről beszélek, felesleges szépíteni, ami tény.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/03/civilizalt-eletkep.html

Vannak olyan lelkek viszont, akik már másként viszonyulnak önmagukhoz és ez által a világhoz.
Akiknek már nincs kényszerük arra, hogy megfeleljenek...és ezzel tiszteljék meg a másik Embert, hogy nem hazudnak.
Érdekes, hogy ezen őszinte Embereket próbálják úgy feltüntetni, mint akik nem a helyén való irányban járnának.
Ilyen a világ jelenleg...ez egy tudósítás volt(van) az életből.

Te hol tartasz?

izi

ui...mindenki úgy él, ahogy akar.