Ha valamilyen káros szenvedélyünkről leszokunk, helyet csinálunk a lelkünkben a boldogságnak.
Minél több függőségünk van, annál kevesebb helye van a boldogságnak a lelkünkben.
Persze a leszokás alatt nem ezt érezzük, hanem azt, hogy mennyire boldogtalanok vagyunk, mennyire szenvedünk.
Pedig ezen idő alatt már kezdünk megtisztulni és ez által boldogulni.
Minél tisztább a lelkünk, annál jobban boldogulunk az életben.
Ez az állapot belső békét eredményez, ami egy olyan állapotban összpontosul, amiről csak álmodunk.
Ez az alapja annak, hogy az emberiség elindulhat a béke felé.
Minél több kívánsága van az embernek, minél jobban rajong valamiért... minél kevesebb a megelégedése, annál távolabb vagyunk ettől a szent állapottól.
Ehhez fel kell még nőnie az emberiségnek...de először is mindenkinek saját magában kell felküzdenie magát a megértéshez.
Ez a boldog állapot egy kiteljesedett állapot...ebben az állapotban abszolút rendben van minden...csak ezt nehéz elhinni annak, aki minden nap, minden percében függ valamitől.
izi
2010. március 31., szerda
miben hiszek
A hitem egyszerű.
Túlbonyolításoktól mentes, úgy érzem.
Annak ellenére, hogy egyszerű, nem jelenti azt, lebutított verziót használnék.
Számomra minden, amit hiszek szép fokozatosan épült fel bennem, nagyon sokszor elkalandozva a szélsőségeim felé, aminek meg volt a jelentősége, helye és ideje akkor( és most is elkalandozok, csak talán hamarabb visszatérek ).
Ezekből a sokszor nem dicsekvésre méltó "fölösleges"köreimből nagyon sokat tanultam.
Elmentem a tehetetlenség, a "semmisemsikerülmindenelromlikakezemben"irányba, ami másokban keresi a hibát...ezek után meg a hirtelen jött szabadságból fakadó "senkinemondjamegnekemhogymitcsináljak" alázatlanságba, ami az egómat mérhetetlenül nagy magasságokba emelte fel...ami különbnek vélt másoktól.
Ezen két szélsőség között lavírozunk mi emberek, miközben nem értjük, hogy az élet miért is olyan oldalát mutatja számunkra, amit nem kedvelünk.
Manapság gyorsan szert lehet tenni egy beavatásra, egy olyan beavatásra, amihez nem szükséges morális változás...hogy is van ez?...tényleg megtörténik ilyenkor valamilyen beavatás...egy külső személy(aki maga sem fedhetetlen)beavat valamibe, amiről a beavatásunk után semmi fogalmunk sincs...igen...így történnek a dolgok manapság és ez óriási egót növeszt egy olyan emberben, aki eddig az önmegvalósításról semmi fogalma nem volt.
http://exuziaizidor.blogspot.com/2009/08/instant-karmaoldas.html
Most hirtelen a kezébe nyomnak egy papírt, miszerint ő már beavatott...sőt mester.
Az egó hízik ettől...élvezi. Bevallom átéltem...különbnek tartottam magam másoktól ez által.
Holott egy ilyen beavatás pontosan az egység megéléséért van , nem a különbözőség erősítéséért.
Ilyen világba élünk most...gyorstalpalóval megszerzett mesteri fokozatok...egymás túllicitálása, ezoterikus gőg, miközben semmi tapasztalati alappal nem rendelkezünk.
Tapasztalati alapok nélkül tartunk személyiség fejlesztő tréningeket.
Ez pedig egy óriási felelősség. Hatalmas.
De az egó mindenek fölött álló és elhiteti, hogy már mindent tudunk és ezt elértük egy-két tanfolyam alatt...huhhh...ez a nem semmi.
De létezik...semmilyen egyetemes forrás nélkül sok-sok egó "teszi a dolgát" abban a hitben, hogy az egység felé megy.
Manapság nagyon dívik az a mondat, hogy mindenki ugyanoda tart, csak más-más úton. Igen, ez igaz is, de az nem mindegy, hogy egy beavatónak mondott valaki az egység felé terel, vagy a kétség felé, ami nem más, mint az a nagy kerülő út, ami sok-sok emberöltővel jut el ugyanoda, mint egyéb esetben egy életen át.
És a mai "beavatottak"..."mesterek" a tapasztalatlanságuk hiányában és egy egyetemes forrással való kapcsolat hiányában félre vezetnek.
Szép és kecsegtető mondataikról híresek...gyors fejlődést ígérnek, nem kis összegért.
De sokaknak még erre van szükségük, meg kell járniuk a hadak útját.
Nem szapulom őket, tudom, hogy részük van nekik is ebben az útban...most azon tiszta lelkű embereknek írok, akiknek esetleg ezen sorok felébresztenek valakit ott legbelül és rájönnek, hogy morális változás nélkül nincs beavatás.
Ez egy kemény út...igen is fel kell küzdenünk magunkat egy olyan szintre, ahol a világ is megváltozik körülöttünk.
Manapság fizikális síkon szeretnének megoldani az emberek mindent, holott az soha, de soha nem fog menni...rájöhettek volna, de nem is akarnak az orruknál tovább látni.
De vannak olyan lelkek, közöttük Te is, aki most eljutottál idáig, akiknek a szívében ott van a remény egy minőségibb, ember központú világ felé...Te, aki felismerted a szívedben, hogy ezzel az önmagát hibátlannak tartó álszent világgal már nem akarsz együtt működni.
Ezt először odabent kell lefixálnunk magunkban. Egyénenként.
Én is így kezdtem...annyi, de annyi fölösleges, energiát rabló dologgal szembesültem, hogy úgy éreztem ennek végére kell járnom...nem engedhetem meg, hogy mások az energiáimból éljenek.
Pedig manapság hatalmas lakmározás folyik az emberek energiáiból, a félelmeikre alapozva tudják ezt fenntartani.
Ebből én nem kérek.
Mindenki éljen úgy, ahogy egy Emberhez méltó.
Ez az én hitem alapja...és minden egyéb dolgot, ami nem az Ember központúságon és a szereteten alapszik, azt figyelemmel kísérek, de nem dobom vissza kővel már. Ha így tennék olyanná válnék, mint ők...nekünk kenyérrel kell vissza dobnunk.
Nem támadásokat és békeharcokat kell kezdeményeznünk, hanem egyénenként meg kell valósítanunk magunkban a békét, a békénket, hogy ez sugározzon ki belőlünk, hatalmas, erős páncélt képezve magunk köré, amin keresztül minden jó szándékú lélek megérinthet...de az, akinek a szíve keményebb, mint a gyémánt nem közelíthet meg bennünket már a hazugság áradataival.
Mutatok egy utat...számomra reális...egyre jobban az.
Van, amikor a kétségeim meggyötörnek és a páncélom megsérül...ilyenkor én is eltévedek egy kicsit és a szívemben lévő megváltó erővel újra befoldozom...néha sikerül hamar, néha megfürdök ismét a mocskomban, mint egy disznó...de ez nem keserít el, mert újra felállok és újra mutatok egy utat...aki velem tart, pontosabban önmagával, a szívében reményekkel telve, szívemből ölelem...
Szeretettel.
izi
2010. március 30., kedd
szégyellni magunkat
Élőnek tűnő életmódunk agonizálása..."mónikasómámorban"
Miért szégyelljük magunkat?
Elgondolkodtam rajta...úgy érzem azért, mert nem vagyunk biztosak magunkban.
Néha magam is meggyengülök, amikor leírok valamit és később úgy érzem, hogy lesz olyan, akinek nevetséges amit írok, aki gúnyosan megmosolyog.
Ez a szégyen érzés csak akkor jön elő bennem, ha meggyengülök a hitemben, amikor az energia szintem nagyon alacsonnyá válik.
Ezt az állapotot nagyon sok minden kiválthatja, sok olyan dolog, amire nem figyelek úgy, mint egyéb esetben.
Ezért is nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy ember minden élethelyzetében legyen önmaga.
Sajnos a világ jelenlegi állapotában nagyon nehéz ezt az állapotot elérni...szinte reménytelen a helyzet a nagy átlag számára.
Folyamatosan egy energia szinten tartják őket szisztematikusan.
Ezt persze nem látványosan teszik...csak olyan alattomos burkolt formában.
Egy embernek szinte minden órában(min)kellene innia friss vizet(minimum 2dl).
Ennek ellenére ezt szinte sehol nem tartják be vagy a munkáltató munkarendje miatt, vagy saját figyelmetlenség miatt.
Folyamatosan élet hiányos(denaturált) élelmiszerekkel tömik degeszre magukat az emberek, ami még több energiát von el az emésztés miatt, mint amennyit adni tudna természetesebb formájában.
Nagyon nagy félre értés az manapság, hogy a hús energiát ad.
Semmilyen energiát nem ad...szénhidrát tartalmam nulla.
Saját tapasztalataim szerint, amikor tiszta élettel teli gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret ettem, akkor sokkal több energiám volt a masszírozásra, mint amikor hajdanán(kb.10 éve)húst ettem.
A hús elfogyasztása után majdnem elaludtam és úgy éreztem, hogy elfogyott az energiám.
Persze ezt is csak az fogja megérteni, aki megtapasztalta...aki megélte ezt a differenciát.
Nagyon sokan ragaszkodnak a húshoz.
Ez nem is lenne baj, sőt, azt eszik mindenki, amit akar.
De azt senki sem állíthatja igazán, hogy a hús energiát ad.
Egyetlen tudományos bizonyíték nincs arra, hogy energiát ad, csak a köztudatba, a hús lobbi hatására szépen beivódott, ahogy a tejtermékekkel kapcsolatos butítások.
Számomra a tejtermékek is energiát vonnak el, nem hogy adnának.
Sőt elsavasítják a testet, a csontokból ez által kivonva a kálciumot, mert az semlegesíti csak...ezért az az állítás sem igaz, hogy a legjobban felszívódó kálcium a tejtermékekből nyerhető.
Butítás ez is...sőt energia moduláció...egy olyan sekély energia szint tartása ez, amit sokan el sem hinnének.
Most egyáltalán nem bánom, ha olyan radikális tejivó és húsevő olvassa ezen cikket, aki elkíván a fészkes fenébe.
Most jól érzem magam és ilyenkor a szégyen érzet elkerül, mert nincs is mit szégyellnem. Fura ez az egész.
A veganoknak tolerálni kell a húsevőket, de fordítva ez nem fontos, sőt...
A kialvatlanság is egy olyan tényező, ami folyamatosan egy sekély energia szinten tart.
Az emberek többségének a munkája szinte az egész napját lefoglalja. Munka után hazatérve már szinte semmi energiával rendelkeznek és így kell élniük a családi életet.
Kölcsön- kölcsön hátán életmód, egymás szapulásával megspékelve.
Egy őszinte, tiszta, szeretettel teli szó szinte nem hagyja el a házastársak száját(tisztelet a kivételnek)...miért is?...semmi energiával rendelkeznek.
Ebben az állapotban nem lehetünk teljesek, ebben az állapotban nem lehetséges a tudatos teremtés és a tudatos életmód váltás.
Butítva vagyunk...és a "megérdemelt" sörünk mellett "Mónikasót" nézünk.
Jól elmeditálhatunk rajta, jól kifigurázhatjuk a szereplőket...és ez elég is a lelkünknek.
Azt hisszük, hogy éljük az életünket.
Úgy gondoljuk, hogy ennyire lettünk csak teremtve.
ha viszont egyszer csak kiborul a bili, akkor meg a másik végletbe lendülünk át...egy olyan dühbe és haragba, amit teljesen jogosnak vélünk, hogy az még több energiát visz el.
Ezen két szélsőség között lavírozva keressük magunkat. De igazán soha nem állhatunk meg a középúton, ha nem pihenjük ki magunkat, nem iszunk elegendő vizet és nem eszünk élettel teli élelmiszereket...ha meg a média műsoraiban véljük a szellemiek kielégítését, az aztán már csak azt eredményezheti, hogy élő halottakká válunk.
ez az állapot azt vonzza be, hogy a saját dolgainkat soha nem tudjuk igazán érvényesíteni, kifejezni.
Nincs is hozzá affinitásunk, mert úgy gondoljuk magunkról ebben a semmi energiánkban, hogy szavaink szégyellni valók.
A profit orientált világban, ahol az egyéni érdekek még a profit után szerepelnek nem lehetséges az, hogy az embert figyelembe vegyék.
Az embert nem tartják fontosnak, mert , ha annak tartanák, akkor minden munkahelyen az egészség égisze alatt alakítanák ki a munkarendet.
A vezetők privilégiuma csak manapság az, hogy figyeljen az egészségére...de az is csak annyiban igaz, hogy a fizikaira.
A szellemiségük egyenlő a nullával, a külsőségek rabságában élnek...az anyagban bízva "élnek".
A világ le van tompítva.
Olyan szinten béna, hogy az emberek félnek kilépni egy olyan helyzetből, ami már régen penészes belül...és mégis körmük szakadtáig ragaszkodnak hozzá.
Igen ez is érthető, hiszen nincs energiájuk...nincs mivel teremteniük...mindenüket odaadták egy multinak.
Szóval van, amikor én is meggyengülök, de hamar észbe kapok.
Ilyenkor feltuningolom magam arra a szintre, ahol már újra bizonyossággal fejezhetem ki magamat. nem vagyok fedhetetlen, pedig sokan gondolták rólam.
Annyiban vagyok másabb, mint a nagy átlag, hogy tudom, hogy mi játszódik le körülöttem.
Régen feltétel nélkül hittem abban, hogy minden ember csak a jót szeretné embertársainak.
Ezen hitem kamasz koromban véget ért...jött a felismerés, ami nem volt igazán jó érzés.
Az emberiség annyira eltávolodott önmagától, a szellemi dolgoktól, hogy nagyon nehéz vissza téríteni abba az irányba, ahol az élet lakozik.
Írásaimmal azon nyitott lelkű emberekhez szólok, akikben ott van a tiszta, őszinte szándék arra, hogy megtegyék magukban az első lépéseket önmaguk felé.
Aki úgy véli, hogy ez fölösleges, az még fussa le fölösleges köreit...jogában áll.
Jogában áll bábként hajbókolni egy kiszáradt, élet nélküli világnak...
Én az életet választom...és azt, hogy kifejezem azt, ami vagyok...jelenleg még csak írásban, mert még erőt kell gyűjtenem egy másik módjához az önkifejezésnek.
Sok szeretettel.
izi
éteri Damaszkusz
Boldogságban úszó lelkem fényében testem örömtáncot jár.
Lelkem paradicsommá változása szembesít a reménnyel.
Bús gondolataim alkímiája erővel lát el, gyengéden magához ölelve.
A félelem generátora szeretetemtől már vissza hőkölve nyüszít.
Nem bír velem, mert ereje fogytán...érzi, de nem adja fel.
Reménytelen csatájában önmagát karmolja halálra.
Bennem Shambala éteri fénye van jelen...beragyogva fizikális testemet.
Pompás élet szőnyegét lerakva bennem életvirágaival.
Csak itt találkozhatok vele...másodszor itt fog velem szemben jönni...ahogy Damaszkuszban hajdanán...
http://www.youtube.com/watch?v=HIeCthPXJiw&feature=related
izi
a semmiből...
A semmiből törsz elő...váratlanul, alattomosan.
Semmire nem vagy tekintettel...az sem zavar, hogy jól érzem magam...hogy kivirult a lelkem.
Makacsul ragaszkodsz, ahhoz, hogy a kedvemet szegd.
Rafinált trükkjeid némelyikét már ismerem.
De vannak újak...tapasztalom.
Ezeket még időben meg kell éreznem, időben rá kell jönnöm, hogy hamis útra tereltél, ahol kétségek tornyosulnak.
Alattomosságod abban is megnyilvánul, hogy soha sem figyelmeztetsz, hogy jössz.
Hátulról támadsz, ez a jól bevált módszered.
Nem ismered a szeretetet.
De éppen azért mert nem ismered félsz is tőle.
Amikor felismerlek és szeretettel veszlek körül elgyengülsz.
Jól tudod, hogy meg is teszem, de én ezt mindig is elmondom...nem érhet váratlanul...szemtől-szemben...nem hátulról támadva.
Ennek ellenére mindig bepróbálkozol...tudom ez a dolgod...rombolni, bánatot, kétséget generálni.
Amikor az elfogadás békésen átkarol és jól érzem magam, Te megjelensz...
Egyre jobban ismerlek.
izi
Semmire nem vagy tekintettel...az sem zavar, hogy jól érzem magam...hogy kivirult a lelkem.
Makacsul ragaszkodsz, ahhoz, hogy a kedvemet szegd.
Rafinált trükkjeid némelyikét már ismerem.
De vannak újak...tapasztalom.
Ezeket még időben meg kell éreznem, időben rá kell jönnöm, hogy hamis útra tereltél, ahol kétségek tornyosulnak.
Alattomosságod abban is megnyilvánul, hogy soha sem figyelmeztetsz, hogy jössz.
Hátulról támadsz, ez a jól bevált módszered.
Nem ismered a szeretetet.
De éppen azért mert nem ismered félsz is tőle.
Amikor felismerlek és szeretettel veszlek körül elgyengülsz.
Jól tudod, hogy meg is teszem, de én ezt mindig is elmondom...nem érhet váratlanul...szemtől-szemben...nem hátulról támadva.
Ennek ellenére mindig bepróbálkozol...tudom ez a dolgod...rombolni, bánatot, kétséget generálni.
Amikor az elfogadás békésen átkarol és jól érzem magam, Te megjelensz...
Egyre jobban ismerlek.
izi
2010. március 28., vasárnap
szülessen...
Szülessen valami ebből a pillanatból...szülessen, mert úgy érzem az álmosságom ellenére újra a klaviatúrát ütögetem.
Érdekes, hogy győzött bennem az, hogy írjak és nem nyomott el az álom.
Miközben írok egy csodálatos zene szól, már sokadszorra hallgatom.
Mindig elvarázsol és olyan világokba repít, ahol béke és szeretet van.
http://www.youtube.com/watch?v=HIeCthPXJiw&feature=related
Néha elgondolkodom azon, hogy miért olyan kevés embernek reális az, amit megtapasztalok magamban.
Miért van olyan kevés ember még a Földön, akinek a fizikális világon kívül létezik stabilan egy magasabb minőség, egy magasabb szellemi hierarchia?
Vannak bőven olyanok, akik állítják, hogy hisznek valami magasabb minőségben, de a mondataikkal, cselekedeteikkel hamar megcáfolják ezt.
Ez olyan képmutatós hit...a lényeg az, hogy lássák a hajbókolásukat, de e közben a matériára vannak korlátozódva.
Fel sem fogják azt, hogy a dolgok nem a fizikális síkon dőlnek el...ezért minden dolgukat itt és most, azonnal akarnak.
Ha várni kell, akkor türelmetlenek és a másik mindig az oka annak, ha nem mennek a dolgok. Ez a szemlélet egyáltalán nem vall arra, hogy egy minimális szinten is hinnének a Istenben(de mindenki nevezze úgy, ahogy jónak látja).
Az igazi változások ott kezdődnek, ha észre vesszük azt, hogy minden egyes ember mögött ott van valami meg nem fogható, valami szellemibb.
Addig, amíg csak a felületet látjuk, ami nem más, mint a fizikális test...és csak ezzel azonosítjuk a szemben álló embert, addig nagyon korlátozottak vagyunk. Pedig jelenleg az orvostudomány is csak eddig lát.
Semmilyen gyökeres változás nem következhet be addig, amíg ezen a szemléleten nem változtatunk.
Ez a legnehezebb manapság.
Akarni ezt nem is lehet, mert azzal csak hátráltatjuk a folyamatot.
Egy dolgot lehet tenni, egyre jobban bizonyossággal leszünk önmagunkkal szemben és ez egy mérhetetlen erővel lát el minket.
Ebben a materialista világban szinte csak így maradhatunk fenn, hogy ne daráljon be minket is az a világ, ami élőnek, fejlődőnek, emberinek meri nevezni magát miközben már agonizál.
Egy büszkén haldokló világban mindent úgy akarnak helyére billenteni, hogy elfelejtették a lényeget.
A szellemi dolgok kihagyásával akarnak tovább élni.
Politikai csatározásaikat semmilyen élet nem hatja át, csak a jövő kietlenségének az árnyéka.
Amíg víztelen, kiszáradt vitáikban fuldokolva egymást okolják, addig semmilyen érdemlegeset nem tehetnek. Egy igazi vezető él.
Mit jelent az, hogy él?...nem mást, mint azt, hogy testileg-lelkileg-szellemileg kiegyensúlyozott.
Manapság melyik vezetőre jellemzőek ezek?...szerintem egyikre sem.
Testileg-lelkileg-szellemileg kiegyensúlyozottnak lenni egy igen is kemény munka.
Ez nem diploma függő.
Ez az út megtanítja az egészséges mértékű alázattal teli magabiztosságot.
Ki lehet magabiztos?...nem az egós magabiztosságról beszélek...az egyoldalú, alázat nélküli, ami most jelen van a politikában is és egyéb helyeken.
Nem erről a tév magabiztosságról szóltam.
Az az ember lehet igazán magabiztos, aki igazán megismerte önMAGát...mert biztos a MAGjában...MAGában.
De ez egy olyan út, ahol már nem lehet protekciót használni.
Itt keményen meg kell dolgozni azért, hogy ezt a biztosságot, bizonyosságot a MAGunkénak tudjuk, hogy önMAGunk legyünk.
Ez az út a szellemi dolgok kizárásával egyáltalán nem lehetséges.
Aki csak azt hiszi, amit lát, az egy helyben toporog.
Persze ezt ő így nem veszi észre, csak a mellét veri, hogy megváltoztatja a világot.
Az egós sejt...aki később rákos sejtté alakul a gőgjében.
Ilyenek a politikusaink is.
Rákos sejtek...akik áttéteket képezve felélnek maguk körül mindent, miközben hamis illúzióikban azt képzelik, hogy mindezt büntetlenül megúszhatják.
Az a hihetetlen számomra, hogy ezt ők úgy látják, hogy simán megúszhatják.
Annak ellenére, hogy most sápítozok itt tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok mennyire jelen vannak és mennyire reális egy olyan világban, amiben eltávolodtunk Istentől.
Jogunkban áll a szabad akaratunkból kifolyólag rombolni és másokat leigázni, a magunk hasznára.
De az a dolog is benne van a pakliban, hogy ezeknek a dolgoknak van következménye is.
Minél tovább vagyunk istentelenek, annál nagyobb szakadék fog tátongani az ember és a szellemi világ között.
Amíg abban a hitben élünk, hogy fent Isten és lent az Ördög, addig megint csak egy helyben toporgunk.
Sokan úgy gondolják, hogy ami felfelé mutat, az már csak isteni és helyén való dolog lehet.
Ez a legnagyobb tévedések egyike.
A szinte egész életében fogságban, korlátozásban élő emberekkel sokszor megesik az, hogy hirtelen olyan szabadságba csapnak át, ami hatalmas egót növeszt bennük és elvesztik alázatosságukat. Pedig isten felé nyúltak, oda fölfelé, ahogy gondolták. Egy dolgot felejtettek el, hogy odafönt más erők is léteznek...olyan erők, amik pontosan olyan lelkekre várnak, akik korlátozva voltak a kibontakozásukban. A hirtelen szabadság mámorára alapozva megtévesztik őket nagyon sok féle dologgal.
A materializmus, ugyan olyan szélsőség, mint ez az alázatlan, egós szubjektív nézetekkel teli túlzott szabadság.
Nagyon sokan vannak manapság ebben a szellemben.
Úgy gondolják, hogy nincs is jobb ennél a szabadságnál, őket már senki ne korlátozza.
Úgy gondolom, hogy Atlantiszt is ez a mentalitás vitte oda, ahová jutott.
Ideje megtudni az emberiségnek, hogy nem csak egy féle rossz erő működik...hanem több is, akik egymás malmára hajtják a vizet. Nem csak fent a jó és lent a rossz létezik.
Létezik egy olyan erő, ami az anyagba húz és abba a világba, ahol őszintétlenség, hazugság uralkodik...nem nevezem nevén ezeket az erőket, mert még nem látom helyén valónak, de írok róluk.
Ezen egyik erő sok bonyodalmat okozott már a világban...ez az erő felelős azért, hogy teljesen eltávolodjunk a szellemi dolgoktól...ő materializmus szelleme.
A második erő, ami nem önmagunk felé húz, hanem magunktól jó távol, az az előzőekben már említett túlzott egós és féktelen szabadságba húzó erő, ami minden korláttól menekül...ezen erő is nagyon sok bonyodalmat okozott már...jelenleg bőven van híve...szerintem nem is kell nagyon belemennem, elég, ha az ezotériának vallott, holott maximum csak exoterikusnak mondható tanokat, tanfolyamokat említem, ami hirtelen jobbulást és egészséget, gazdagságot ígér. Ez is egy szélsőség, ami nem kívánja meg az emberektől szinte semmilyen szinten, hogy morálisan változzanak, csak úgy hirtelen majd jön a változás...ilyen a 2012 -es eseményhez fűződő remény is.
A harmadik erőnek az a lényege, hogy minden, ami szép és helyén való, azt szétrombolja...olyan cselekedetek felé irányít, ami önmagunk ellen és mások ellen irányul(öngyilkosság, iskolai brutalitások...stb.).
Ezen három ellenerő igen is működik. A legutolsó a legújabb...ez érezhető is felgyorsult formában az utóbbi időkben.
Ezen ellenerők hatnak ránk.
Amíg ezzel nem vagyunk tudatosan tisztában, addig úgy irányítanak, mint egy marionett bábút.
Persze itt megmosolyoghatnak páran, hogy miről is beszél ez a félőrült, milyen "szájönszfiksön" irodalomból merítek...de el kell, hogy mondjam ezeknek a széles mosollyal élő embereknek, hogy annak ellenére, hogy ezekkel a dolgokkal nincsenek tisztában, ezen erők nap, mint nap hatnak rájuk...úgy megvezetve őket, hogy inkognitóban tudják magukat tartani.
Pontosan ez lenne nekik a lényeg.
Minél jobban láthatatlanok maradnak, annál egyszerűbben csinálhatják a további KáOSZ hadjáratukat...a KOSZ szavunk is innen ered.
A REND, csak akkor kezdődik el, (ami olyan RENDszert hoz el, amiben élhetünk és nem élő halottak vagyunk), tisztában vagyunk ezen ellen erők munkájával és jelenlétével.
Ugyanis, amikor megnevezzük őket, tudatosítjuk dolgaikat, akkor meggyengülnek...az erejüket a tudatlanságunkból eredő félelmeinkből nyerik...nem is gondolnák sokan, de a félelem egy olyan energia, amiből valaki erőt nyer...pontosan ezek az erők még nagyobb erőre tesznek szert ez által. Viszont, ha már nem félünk tőlük, tudjuk azt, hogy milyen hatással vannak ránk és a világra, akkor meggyengülnek. Ennyire egyszerű.
De hogy is gyengülhetnek meg, ha nem tudunk róluk...?...SEHOGY!!!
Ebből kiindulva és a hamis gyökereinket félre téve ideje elhinni, hogy vannak a fizikális testünkön kívül olyan erők, amik nem segítenek, hanem gátolnak.
Persze van olyan erő is, ami önmagunk felé húz...ez nem más, mint az a sokszor említett MEGVÁLTÓ erő.
Szóval, ha ezen MEGVÁLTÓ erővel tudatosítjuk ezen ellenerők jelenlétét, akkor elindultunk az igazi szeretettel teli szabadság és béke felé.
Minden tiltakozásunkkal, meg nem értésünkkel hátra lépünk egyet.
Fontos, hogy őszinte tiszta szándékkal, kellő nyitottsággal beengedjük a fényt a lelkünkbe, mert fény nélkül a sötétségünkben nem látunk az orrunkig sem és hamar belebotlunk valamibe.
Szeretettel...
izi (Tibor)
Érdekes, hogy győzött bennem az, hogy írjak és nem nyomott el az álom.
Miközben írok egy csodálatos zene szól, már sokadszorra hallgatom.
Mindig elvarázsol és olyan világokba repít, ahol béke és szeretet van.
http://www.youtube.com/watch?v=HIeCthPXJiw&feature=related
Néha elgondolkodom azon, hogy miért olyan kevés embernek reális az, amit megtapasztalok magamban.
Miért van olyan kevés ember még a Földön, akinek a fizikális világon kívül létezik stabilan egy magasabb minőség, egy magasabb szellemi hierarchia?
Vannak bőven olyanok, akik állítják, hogy hisznek valami magasabb minőségben, de a mondataikkal, cselekedeteikkel hamar megcáfolják ezt.
Ez olyan képmutatós hit...a lényeg az, hogy lássák a hajbókolásukat, de e közben a matériára vannak korlátozódva.
Fel sem fogják azt, hogy a dolgok nem a fizikális síkon dőlnek el...ezért minden dolgukat itt és most, azonnal akarnak.
Ha várni kell, akkor türelmetlenek és a másik mindig az oka annak, ha nem mennek a dolgok. Ez a szemlélet egyáltalán nem vall arra, hogy egy minimális szinten is hinnének a Istenben(de mindenki nevezze úgy, ahogy jónak látja).
Az igazi változások ott kezdődnek, ha észre vesszük azt, hogy minden egyes ember mögött ott van valami meg nem fogható, valami szellemibb.
Addig, amíg csak a felületet látjuk, ami nem más, mint a fizikális test...és csak ezzel azonosítjuk a szemben álló embert, addig nagyon korlátozottak vagyunk. Pedig jelenleg az orvostudomány is csak eddig lát.
Semmilyen gyökeres változás nem következhet be addig, amíg ezen a szemléleten nem változtatunk.
Ez a legnehezebb manapság.
Akarni ezt nem is lehet, mert azzal csak hátráltatjuk a folyamatot.
Egy dolgot lehet tenni, egyre jobban bizonyossággal leszünk önmagunkkal szemben és ez egy mérhetetlen erővel lát el minket.
Ebben a materialista világban szinte csak így maradhatunk fenn, hogy ne daráljon be minket is az a világ, ami élőnek, fejlődőnek, emberinek meri nevezni magát miközben már agonizál.
Egy büszkén haldokló világban mindent úgy akarnak helyére billenteni, hogy elfelejtették a lényeget.
A szellemi dolgok kihagyásával akarnak tovább élni.
Politikai csatározásaikat semmilyen élet nem hatja át, csak a jövő kietlenségének az árnyéka.
Amíg víztelen, kiszáradt vitáikban fuldokolva egymást okolják, addig semmilyen érdemlegeset nem tehetnek. Egy igazi vezető él.
Mit jelent az, hogy él?...nem mást, mint azt, hogy testileg-lelkileg-szellemileg kiegyensúlyozott.
Manapság melyik vezetőre jellemzőek ezek?...szerintem egyikre sem.
Testileg-lelkileg-szellemileg kiegyensúlyozottnak lenni egy igen is kemény munka.
Ez nem diploma függő.
Ez az út megtanítja az egészséges mértékű alázattal teli magabiztosságot.
Ki lehet magabiztos?...nem az egós magabiztosságról beszélek...az egyoldalú, alázat nélküli, ami most jelen van a politikában is és egyéb helyeken.
Nem erről a tév magabiztosságról szóltam.
Az az ember lehet igazán magabiztos, aki igazán megismerte önMAGát...mert biztos a MAGjában...MAGában.
De ez egy olyan út, ahol már nem lehet protekciót használni.
Itt keményen meg kell dolgozni azért, hogy ezt a biztosságot, bizonyosságot a MAGunkénak tudjuk, hogy önMAGunk legyünk.
Ez az út a szellemi dolgok kizárásával egyáltalán nem lehetséges.
Aki csak azt hiszi, amit lát, az egy helyben toporog.
Persze ezt ő így nem veszi észre, csak a mellét veri, hogy megváltoztatja a világot.
Az egós sejt...aki később rákos sejtté alakul a gőgjében.
Ilyenek a politikusaink is.
Rákos sejtek...akik áttéteket képezve felélnek maguk körül mindent, miközben hamis illúzióikban azt képzelik, hogy mindezt büntetlenül megúszhatják.
Az a hihetetlen számomra, hogy ezt ők úgy látják, hogy simán megúszhatják.
Annak ellenére, hogy most sápítozok itt tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok mennyire jelen vannak és mennyire reális egy olyan világban, amiben eltávolodtunk Istentől.
Jogunkban áll a szabad akaratunkból kifolyólag rombolni és másokat leigázni, a magunk hasznára.
De az a dolog is benne van a pakliban, hogy ezeknek a dolgoknak van következménye is.
Minél tovább vagyunk istentelenek, annál nagyobb szakadék fog tátongani az ember és a szellemi világ között.
Amíg abban a hitben élünk, hogy fent Isten és lent az Ördög, addig megint csak egy helyben toporgunk.
Sokan úgy gondolják, hogy ami felfelé mutat, az már csak isteni és helyén való dolog lehet.
Ez a legnagyobb tévedések egyike.
A szinte egész életében fogságban, korlátozásban élő emberekkel sokszor megesik az, hogy hirtelen olyan szabadságba csapnak át, ami hatalmas egót növeszt bennük és elvesztik alázatosságukat. Pedig isten felé nyúltak, oda fölfelé, ahogy gondolták. Egy dolgot felejtettek el, hogy odafönt más erők is léteznek...olyan erők, amik pontosan olyan lelkekre várnak, akik korlátozva voltak a kibontakozásukban. A hirtelen szabadság mámorára alapozva megtévesztik őket nagyon sok féle dologgal.
A materializmus, ugyan olyan szélsőség, mint ez az alázatlan, egós szubjektív nézetekkel teli túlzott szabadság.
Nagyon sokan vannak manapság ebben a szellemben.
Úgy gondolják, hogy nincs is jobb ennél a szabadságnál, őket már senki ne korlátozza.
Úgy gondolom, hogy Atlantiszt is ez a mentalitás vitte oda, ahová jutott.
Ideje megtudni az emberiségnek, hogy nem csak egy féle rossz erő működik...hanem több is, akik egymás malmára hajtják a vizet. Nem csak fent a jó és lent a rossz létezik.
Létezik egy olyan erő, ami az anyagba húz és abba a világba, ahol őszintétlenség, hazugság uralkodik...nem nevezem nevén ezeket az erőket, mert még nem látom helyén valónak, de írok róluk.
Ezen egyik erő sok bonyodalmat okozott már a világban...ez az erő felelős azért, hogy teljesen eltávolodjunk a szellemi dolgoktól...ő materializmus szelleme.
A második erő, ami nem önmagunk felé húz, hanem magunktól jó távol, az az előzőekben már említett túlzott egós és féktelen szabadságba húzó erő, ami minden korláttól menekül...ezen erő is nagyon sok bonyodalmat okozott már...jelenleg bőven van híve...szerintem nem is kell nagyon belemennem, elég, ha az ezotériának vallott, holott maximum csak exoterikusnak mondható tanokat, tanfolyamokat említem, ami hirtelen jobbulást és egészséget, gazdagságot ígér. Ez is egy szélsőség, ami nem kívánja meg az emberektől szinte semmilyen szinten, hogy morálisan változzanak, csak úgy hirtelen majd jön a változás...ilyen a 2012 -es eseményhez fűződő remény is.
A harmadik erőnek az a lényege, hogy minden, ami szép és helyén való, azt szétrombolja...olyan cselekedetek felé irányít, ami önmagunk ellen és mások ellen irányul(öngyilkosság, iskolai brutalitások...stb.).
Ezen három ellenerő igen is működik. A legutolsó a legújabb...ez érezhető is felgyorsult formában az utóbbi időkben.
Ezen ellenerők hatnak ránk.
Amíg ezzel nem vagyunk tudatosan tisztában, addig úgy irányítanak, mint egy marionett bábút.
Persze itt megmosolyoghatnak páran, hogy miről is beszél ez a félőrült, milyen "szájönszfiksön" irodalomból merítek...de el kell, hogy mondjam ezeknek a széles mosollyal élő embereknek, hogy annak ellenére, hogy ezekkel a dolgokkal nincsenek tisztában, ezen erők nap, mint nap hatnak rájuk...úgy megvezetve őket, hogy inkognitóban tudják magukat tartani.
Pontosan ez lenne nekik a lényeg.
Minél jobban láthatatlanok maradnak, annál egyszerűbben csinálhatják a további KáOSZ hadjáratukat...a KOSZ szavunk is innen ered.
A REND, csak akkor kezdődik el, (ami olyan RENDszert hoz el, amiben élhetünk és nem élő halottak vagyunk), tisztában vagyunk ezen ellen erők munkájával és jelenlétével.
Ugyanis, amikor megnevezzük őket, tudatosítjuk dolgaikat, akkor meggyengülnek...az erejüket a tudatlanságunkból eredő félelmeinkből nyerik...nem is gondolnák sokan, de a félelem egy olyan energia, amiből valaki erőt nyer...pontosan ezek az erők még nagyobb erőre tesznek szert ez által. Viszont, ha már nem félünk tőlük, tudjuk azt, hogy milyen hatással vannak ránk és a világra, akkor meggyengülnek. Ennyire egyszerű.
De hogy is gyengülhetnek meg, ha nem tudunk róluk...?...SEHOGY!!!
Ebből kiindulva és a hamis gyökereinket félre téve ideje elhinni, hogy vannak a fizikális testünkön kívül olyan erők, amik nem segítenek, hanem gátolnak.
Persze van olyan erő is, ami önmagunk felé húz...ez nem más, mint az a sokszor említett MEGVÁLTÓ erő.
Szóval, ha ezen MEGVÁLTÓ erővel tudatosítjuk ezen ellenerők jelenlétét, akkor elindultunk az igazi szeretettel teli szabadság és béke felé.
Minden tiltakozásunkkal, meg nem értésünkkel hátra lépünk egyet.
Fontos, hogy őszinte tiszta szándékkal, kellő nyitottsággal beengedjük a fényt a lelkünkbe, mert fény nélkül a sötétségünkben nem látunk az orrunkig sem és hamar belebotlunk valamibe.
Szeretettel...
izi (Tibor)
2010. március 27., szombat
életünk aranya
Ez egy régebbi írásom, de aktuális mindig...
A mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk aranyát.
Éljük napjainkat.
Benne vagyunk ...tesszük a dolgunkat.
Valami jobbra vágyunk.
Dolgozunk...másnak.
Azt gondoljuk, hogy nem tehetünk mást, mert akkor nem lesz mit ennünk.
Nem lesz orvosra pénz és a gyógyszerekre.
Öreg korunkra nem lesz miből megélnünk, ki fog minket eltartani.
FÉLelmünk már a jövő száraz, élet nélküli képét vetíti elénk, mert ez a dolga.
A FÉLelem nem tud más filmet vetíteni.
A jó öreg FÉLelem mozigépészünk teszi a dolgát.
Megirigyelhetné egy két rendező...apokaliptikus filmekben verhetetlen.
Furcsa mód sokan ragaszkodnak hozzá...annak ellenére, hogy folyton panaszkodnak, hogy az élet nem adja meg nekik azt, amit szeretnének.
Hogy is van ez?
Fel kellene már ébrednünk jó ideje.
Testünk fiziológiája jelzi már régen, hogy valami nem stimmel.
Arra csak kevesen gondolnak, hogy ezen lehet változtatni.
De ilyenkor jön a "DE...".
Mindig csak a "DE".
NEM kell feltétlenül így látnunk magunkat és a világot...
Igaz ez az út szűkebb és keményen meg kell dogozni azért, hogy egy stabil fogódzkodóval rendelkezzünk.
A saját sorsunk helyén való kovácsaiként már az fiatal EGÉSZség mozigépészt hívjuk már meg, hogy vetítsen.
Az ő filmjei annyira még nem ismertek...de vagyunk egy páran, akik őt választjuk.
Ezekben a filmekben jelen van főszereplőként a REMÉNY...a HIT...a BŐSÉG(fizikális,szellemi)...a SZERETET...az ÖNBIZALOM...a BÁTORSÁG...és még sorolhatnám.
Amikor először látjuk őket a mozivásznunkon, akkor már ismerősnek fognak tűnni.
Valahonnan dereng, hogy láttuk már őket.
Egy idő után már nem akarjuk tovább nézni FÉLelem mozigépész és rendező filmjeit.
Ez egy folyamat.
Aranyaink bennünk vannak...nem odakint...
Innentől kezdve változik az életünk.
Az élet a szép oldaláról kezd megmutatkozni.
Ez tuti.
2010. március 26., péntek
éld az életed (film)
http://www.yv.hu/play_a_video.html?uploadedfileidhash=6eebb5e99956dfd85356cf813cde1ad2
Annyit fűznék hozzá ehhez a filmhez, hogy van benne sok helyén való dolog, de egy nagyon fontos dologról nem beszél, amiről sajnos manapság nem beszélnek. Csak arról, hogy az önmegvalósítás útját járd...de, ami kimarad, az pontosan ugyan olyan fontos lenne, mert enélkül egyoldalú, bármilyen szeretettel is íródott, készült a film.
Az a dolog, ami kimaradt belőle, nem más, mint arról beszélni, hogy mennyire fontos az önmegvalósítás mellett az ALÁZAT.
Az ALÁZAT nélkül egy olyan szélsőségbe csaphat át egy új ismeretekkel ellátott ember, hogy az egója óriásivá fújódik fel, mint egy léggömb...tapasztalat:-)
izi
Annyit fűznék hozzá ehhez a filmhez, hogy van benne sok helyén való dolog, de egy nagyon fontos dologról nem beszél, amiről sajnos manapság nem beszélnek. Csak arról, hogy az önmegvalósítás útját járd...de, ami kimarad, az pontosan ugyan olyan fontos lenne, mert enélkül egyoldalú, bármilyen szeretettel is íródott, készült a film.
Az a dolog, ami kimaradt belőle, nem más, mint arról beszélni, hogy mennyire fontos az önmegvalósítás mellett az ALÁZAT.
Az ALÁZAT nélkül egy olyan szélsőségbe csaphat át egy új ismeretekkel ellátott ember, hogy az egója óriásivá fújódik fel, mint egy léggömb...tapasztalat:-)
izi
2010. március 25., csütörtök
a kör
Ez a kör él.
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/03/alkotsz-velunk-egy-kort.html
Ebben a körben minden egyes lélek kifejezte szándékát arra, hogy jelen van benne...és ez által a testvériség és szeretet mély értelmét is erősíti.
Ez a szándék hatalmas erővel bír. Hatalmasabb, mint bármilyen földi fizikális csoportosulás.
A változások egyénenként saját belsőnkben, lelkünkben, szívünkben kezdődnek el.
Amikor kinyilvánítjuk a béke irányába és a békével együtt haladó szándékunkat beindítunk egy hatalmas erőt...egy olyan fodrozódást a térben és időben, ami leállíthatatlan.
Aki a fizikális sík rabja talán megmosolyogja ezen kezdeményezést...mert számára acsak az valós, amit kézzel megfoghat és előtte tornyosul.
Ez a kör nem erről szól. Sokkal többről.
Erőnk összeadódik...mindenki önmagában megerősödik és egy magasabb fizikalitást nélkülöző minőségben szerződést hoz létre.
Ez a Szándék-köre...köszönöm, hogy itt vagytok és fogjuk egymás kezét:-)
Aki akarja bármikor csatlakozhat hozzánk.
Ez kör nem birtokol...teljesen szabad.
Amikor éled a napjaidat, akár dolgozol, akkor is működik...ha rá gondolsz ERŐSÖDIK. Ebben áll mérhetetlen ereje, hatalma.
kiki64, Phil, tomka, Titi, CZAGA, Álomvilág, Angyalka 80, Signorina Éva, Koki Diána V., Kassai Csilla, Csillagtánc, Peonia, Petrosz, Pacis, Cyankalla, bigfic, Adina, Orsi, Barbara, Lemayar, Laura, izi, Klári, Dr.Petz, Faustus, Balázs, Alexandra, Anna+Alex+Viktor, T-rex, Vali, Hedy,
unique, kampanella, EPIPAPI, szuju, zöldlány, Ani, vargas...:-)
Várunk...
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/03/alkotsz-velunk-egy-kort.html
Ebben a körben minden egyes lélek kifejezte szándékát arra, hogy jelen van benne...és ez által a testvériség és szeretet mély értelmét is erősíti.
Ez a szándék hatalmas erővel bír. Hatalmasabb, mint bármilyen földi fizikális csoportosulás.
A változások egyénenként saját belsőnkben, lelkünkben, szívünkben kezdődnek el.
Amikor kinyilvánítjuk a béke irányába és a békével együtt haladó szándékunkat beindítunk egy hatalmas erőt...egy olyan fodrozódást a térben és időben, ami leállíthatatlan.
Aki a fizikális sík rabja talán megmosolyogja ezen kezdeményezést...mert számára acsak az valós, amit kézzel megfoghat és előtte tornyosul.
Ez a kör nem erről szól. Sokkal többről.
Erőnk összeadódik...mindenki önmagában megerősödik és egy magasabb fizikalitást nélkülöző minőségben szerződést hoz létre.
Ez a Szándék-köre...köszönöm, hogy itt vagytok és fogjuk egymás kezét:-)
Aki akarja bármikor csatlakozhat hozzánk.
Ez kör nem birtokol...teljesen szabad.
Amikor éled a napjaidat, akár dolgozol, akkor is működik...ha rá gondolsz ERŐSÖDIK. Ebben áll mérhetetlen ereje, hatalma.
kiki64, Phil, tomka, Titi, CZAGA, Álomvilág, Angyalka 80, Signorina Éva, Koki Diána V., Kassai Csilla, Csillagtánc, Peonia, Petrosz, Pacis, Cyankalla, bigfic, Adina, Orsi, Barbara, Lemayar, Laura, izi, Klári, Dr.Petz, Faustus, Balázs, Alexandra, Anna+Alex+Viktor, T-rex, Vali, Hedy,
unique, kampanella, EPIPAPI, szuju, zöldlány, Ani, vargas...:-)
Várunk...
2010. március 24., szerda
mutatok egy utat
Most jöttem meg a Mátrából...ezek a gondolatok fogantak meg bennem...szeretettel....ez a fotó is abból a sperspektívából született, ahogy elmélkedtem:-)
Én csak mutatok egy utat...ne engem kövess, magadat.
Van bőven dolgunk mindannyiunknak...a túlzott egónkat egészséges, ideális mértékűre alakítani...ami nem egyszerű feladat és nem fog menni olyan hamar, mint, ahogy nagyon sokan állítják...ez az asztrál testünkkel függ össze.
Egy a lényeg következetesen haladni önmagunk felé...ettől nagyobb dolgot nem tehetünk.
A másik dolog, ami az étertestünkkel függ össze az a hazugság és a tévedésre való készségünk...és az önzés.
Egyre tisztábban kell látnunk magunkat, hogy igen is tévedésből tévedésekbe eshetünk és nagyon sok hazugság vesz minket körül...
Ha másnak nem is, de magunknak folyamatosan hazudunk.
Itt is a következetes önismeret a lényeg és a szándék, hogy változzunk...a hazugságból az igazlelkűségünkhöz, a tévedésből az ítélet biztosságává, igazságává.
A fizikai testünkkel függ össze a betegséghez való viszonyunk és a haláltól való félelmünk.
Ez is helyre igazítást igényel mindannyiunkban...a lényeg itt is a tiszta, őszinte, szeretettel teli szándék a változásra.
Röviden ennyi, amit tanulnunk kell...ez nem egy-két ember öltő alatt fog végbe menni.
Ez a változás csak egy olyan erő jelenlétével lehetséges csak és ez által hatékony, amit már minden ember a szívében hordoz...ez az a sokszor hallott, talán már sajnos elcsépelt dolog, ami nem más, mint a megváltó erő...Krisztus impulzusa.
Nincs más dolgunk, mint érezni és tudatosítani a jelenlétét...onnantól elindul minden a helyén való irányba.
Még egyszer elmondom, hogy én azt az utat mutatom, ami számomra ideális és tapasztalataim szerint működőképes...mások szerint az út sokkal egyszerűbb és 2012-ben minden dolog fölé emelkedhetünk...úgy, hogy mi magunk nem is tettünk ezért semmit, morálisan nem változtunk, életmódunkban nem hoztunk gyökeres változásokat.
Ezt is el lehet hinni, sőt nagyon egyszerűnek és kényelmesnek tűnik...igen az...pontosan ez benne a kelepce...de ezt mindenki döntse el saját magában, a lelkében.
A helyén való dolgok megjelenéséért kitartóan tenni kell.
Szeretettel.
izi
könnyeim
Arról a helyről szólok, ahol egy vagyok Veled.
Ha sokszor itt járok, megbékélek magammal, nem bánt semmi.
Ott körbe ölel szeretet, beburkol egy simogató fátyollal...ha jön a bánat, bú, békétlenség...nem engedi meg, hogy bántson.
Pedig mennyiszer bántott.
Ha nem érzem fontosságát ennek a helynek, ahol most vagyok, akkor ismét van ereje bántani.
Ezen a helyen potyognak a könnyeim, kimossák fájdalmaimat...már nem szégyellem ez elmondani.
Minden könnyemből születik egy új lehetőség bennem, egy új, békés élet reménye.
Itt nem számít, hogy nő vagy, vagy férfi.
Itt egy dolog van, a mindent átható szeretet...és ahol a szeretet van, ott egészség és gyógyulás is jelen van.
http://www.youtube.com/watch?v=HIeCthPXJiw&feature=related
Ölellek.
izi
http://www.youtube.com/watch?v=GwHJPc1ukjw
Ha sokszor itt járok, megbékélek magammal, nem bánt semmi.
Ott körbe ölel szeretet, beburkol egy simogató fátyollal...ha jön a bánat, bú, békétlenség...nem engedi meg, hogy bántson.
Pedig mennyiszer bántott.
Ha nem érzem fontosságát ennek a helynek, ahol most vagyok, akkor ismét van ereje bántani.
Ezen a helyen potyognak a könnyeim, kimossák fájdalmaimat...már nem szégyellem ez elmondani.
Minden könnyemből születik egy új lehetőség bennem, egy új, békés élet reménye.
Itt nem számít, hogy nő vagy, vagy férfi.
Itt egy dolog van, a mindent átható szeretet...és ahol a szeretet van, ott egészség és gyógyulás is jelen van.
http://www.youtube.com/watch?v=HIeCthPXJiw&feature=related
Ölellek.
izi
http://www.youtube.com/watch?v=GwHJPc1ukjw
együtt
Most hagyom, hogy szülessen valami, ami onnan legbelülről fakad fel. Elvárás nélkül írok, bízom abban, hogy olyan valami kerekedik ki ezekből a sorokból, ami megérint sok embert és arra ösztönzi, hogy tekintsen egy kicsit másként is magára.
Ez az írás onnan születik, ahol mindenki mindenkivel egyenlő...pontosan onnan, ahol nem kell félnünk egymástól.
Van ilyen részünk?...igen van...mindenkiben ott van és ha van hozzá mersze bármikor eljuthat oda.
Ott vagyok most én is...eljössz?
Várlak.
Vannak sokan, akik eljönnek nap, mint nap...érzik a hívást, érzik, hogy , ha megengedik maguknak ezt az utat, akkor megnyugszik a lelkük.
Én is rátévedtem erre az útra egyszer...azóta, ha tehetem elmegyek minden nap erre a közös helyre...ahol veled is találkozhatok.
Áldom azt a pillanatot, amikor feltárult előttem a paradicsom.
Nagyon változó, hogy mennyien vagyunk, de úgy érzem egyre többünknek lesz fontos.
Az előző írásomban egy kört alkottunk. Ez a kör nem zárt kör...bármikor elhagyható és nyitott bárki befogadására...szabad kör.
http://www.youtube.com/watch?v=UY30Qgj6LJM
Vannak olyan napjaink, amikor hirtelen úgy érezzük, hogy magunkba akarunk lenni, vagy más gondolatok foglalkoztatnak és nem érezzük fontosságát ennek a körnek...olyankor nyugodtan el lehet indulni tapasztalni...menni-menni és következtetéseket levonni...egyszer úgy is vissza térsz...a kör befogadó és nyitott.
Itt egyenlőek vagyunk...itt együtt írjuk a jövőt...együtt írjuk-e sorokat...veled...gondoltad volna?
Itt nincsenek álarcok...nincsenek rangok...ez nem utópia...csak azok számára, akik az egójuk még béklyóban tart...nekik ez a megnyílás szégyellni való.
Ez nem baj...rálátok erre a minőségre...majd jönnek ők is, csak futják tanuló köreiket.
Innen írom-e sorokat...biztos érzed a lelkedben azt, hogy nem akárhonnan szólok.
A lelked mélyén tudod, hogy az a hely ahol vagyok már ismerős neked is...nem véletlenül olvastad el ezt az üzenetet.
Most általam szóltál önmagadhoz...érzed?...
izi
Ez az írás onnan születik, ahol mindenki mindenkivel egyenlő...pontosan onnan, ahol nem kell félnünk egymástól.
Van ilyen részünk?...igen van...mindenkiben ott van és ha van hozzá mersze bármikor eljuthat oda.
Ott vagyok most én is...eljössz?
Várlak.
Vannak sokan, akik eljönnek nap, mint nap...érzik a hívást, érzik, hogy , ha megengedik maguknak ezt az utat, akkor megnyugszik a lelkük.
Én is rátévedtem erre az útra egyszer...azóta, ha tehetem elmegyek minden nap erre a közös helyre...ahol veled is találkozhatok.
Áldom azt a pillanatot, amikor feltárult előttem a paradicsom.
Nagyon változó, hogy mennyien vagyunk, de úgy érzem egyre többünknek lesz fontos.
Az előző írásomban egy kört alkottunk. Ez a kör nem zárt kör...bármikor elhagyható és nyitott bárki befogadására...szabad kör.
http://www.youtube.com/watch?v=UY30Qgj6LJM
Vannak olyan napjaink, amikor hirtelen úgy érezzük, hogy magunkba akarunk lenni, vagy más gondolatok foglalkoztatnak és nem érezzük fontosságát ennek a körnek...olyankor nyugodtan el lehet indulni tapasztalni...menni-menni és következtetéseket levonni...egyszer úgy is vissza térsz...a kör befogadó és nyitott.
Itt egyenlőek vagyunk...itt együtt írjuk a jövőt...együtt írjuk-e sorokat...veled...gondoltad volna?
Itt nincsenek álarcok...nincsenek rangok...ez nem utópia...csak azok számára, akik az egójuk még béklyóban tart...nekik ez a megnyílás szégyellni való.
Ez nem baj...rálátok erre a minőségre...majd jönnek ők is, csak futják tanuló köreiket.
Innen írom-e sorokat...biztos érzed a lelkedben azt, hogy nem akárhonnan szólok.
A lelked mélyén tudod, hogy az a hely ahol vagyok már ismerős neked is...nem véletlenül olvastad el ezt az üzenetet.
Most általam szóltál önmagadhoz...érzed?...
izi
2010. március 22., hétfő
alkotsz velünk egy kört?
Ezt az írást egy másik fórumra írtam...de talán itt sem árt, ha felrakom:-)
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=88683
Megfogjuk egymás kezét?
Kíváncsivá tett az a gondolat, hogy mennyien írják majd a hozzászóláshoz a nevüket...kik lesznek azok, akik meg merik fogni a másik kezét és így egy kört alkothatunk.
Egy mérhetetlen jó érzéssel párosuló gondolatból fakadt ez az ötlet.
Nincsenek elvárásaim.
Lehet, hogy csak egyedül leszek és én fogom meg a saját kezem önmagammal egy kört alkotva...de a megérzéseim azért azt súgják, hogy egy páran össze gyűlünk.
Nos?
Én elkezdtem...nyújtom a kezem...Feléd.
izi
ui...nini...itt egy Fideszes, ott egy Jobbikos...ott meg egy MSZP-s...ja...és akkor fel is ébredtem:-)...vagy mégsem?
legfontosabbak...
Bármilyen fájdalmunk van, bármilyen kellemetlen érzés gyötör soha ne lökjük el magunktól. Soha ne akarjuk megsemmisíteni, bármennyire is nem kívánatos számunkra.
Minden ilyen megnyilvánulásunkkal, amikor ellene megyünk, akkor energiát adunk neki...erővel látjuk el, hogy tomboljon tovább.
Ez nem egyszerű dolog tudom, hogy egyik napról a másikra megértsük és az életünk szerves részévé tegyük.
Tapasztalataim egyértelműen igazolták, hogy működik.
Amikor fáj valamink, vagy kellemetlen érzéseink nyomása alatt vagyunk, igazán csak az segít, ha a legnagyobb szeretetünkkel magunkhoz öleljük a fájdalmat...tudom ez bugyutaságnak tűnhet, de ettől a pillanattól kezdve már nem adunk erőt neki ahhoz, hogy bántson tovább.
Ezt kitartóan kell gyakorolnunk, amíg a felismerés fénye át nem járja minden sejtünket.
Az erő ez által bennünk összpontosul és így válunk a saját sorsunk tudatos kovácsává.
izi
Minden ilyen megnyilvánulásunkkal, amikor ellene megyünk, akkor energiát adunk neki...erővel látjuk el, hogy tomboljon tovább.
Ez nem egyszerű dolog tudom, hogy egyik napról a másikra megértsük és az életünk szerves részévé tegyük.
Tapasztalataim egyértelműen igazolták, hogy működik.
Amikor fáj valamink, vagy kellemetlen érzéseink nyomása alatt vagyunk, igazán csak az segít, ha a legnagyobb szeretetünkkel magunkhoz öleljük a fájdalmat...tudom ez bugyutaságnak tűnhet, de ettől a pillanattól kezdve már nem adunk erőt neki ahhoz, hogy bántson tovább.
Ezt kitartóan kell gyakorolnunk, amíg a felismerés fénye át nem járja minden sejtünket.
Az erő ez által bennünk összpontosul és így válunk a saját sorsunk tudatos kovácsává.
izi
2010. március 21., vasárnap
haragszol néha magadra?
Sokszor kitűzünk magunk elé egy célt.
Főleg olyankor, amikor már nagyon elegünk lett abból, amit művelünk magunkkal, ahogy megműveljük az életünket.
Ez nem jelent mást, mint, hogy milyen talajba szórjuk el a magjainkat.
Minél következetlenebbek vagyunk magunkkal szemben annál szárazabb a talaj, ahová kerül magunk.
Ilyen esetben sok jót nem várhatunk, sikertelenségeinkben fulladozunk.
Ugyan egy karnyújtásnyira vannak olyan lehetőségek, instrukciók, amikhez bármikor hozzá férhetnénk, mások tapasztalataiból eredő útmutatók...de mégis sokan még maradnak a "jól bevált" életükben.
Újra elvetik a magot egy terméketlen földbe...de ez a mag csak azt a szeretetet fogja tükrözni, megmutatni, ahogy mi is törődtünk vele...életünk pontosan abból a szeretet és gondozás hiányából tart majd elénk tükröt, amit nem fogunk kedvelni.
Érdemes jó szántó-vetőnek lennünk.
Érdemes ezeket az összefüggéseket tudatosítani magunkban.
Ha a mag kevés vízzel van locsolva(dehidratált állapot), vagy más, nem megfelelő folyadékkal van locsolva (pl.alkoholizmus, túlzott cukrozott, színezéktől dúskáló mesterséges "üdítők")...nincs megművelve a föld, amiben van(békétlenség, nacionalizmus)...akkor egy tápérték nélküli valami fog kibújni a földből, vagy akár ki sem fog bújni semmi.
De ez csak fizikális szinten volt most leírva.
A víz hiánya még összekapcsolható a szellemi dolgok hiányával...nem mindegy, hogy milyen szellemi táplálékot fogadunk be...az egészségünk nagy mértékben függ ettől..."nem csak kenyéren él az ember"...ugye?
Hanem min is?...valami olyasmin, ami nem szilárd...mi az, ami nem szilárd és élhetünk vele?...pontosan azok a szellemi táplálékok, amikről az előbb beszéltem.
Imák, meditációk.
Mi a különbség az ima és a meditáció között?...talán még sokan nem tudják...az ima az egy kérésből fakad, a meditáció viszont egy tudatosítást jelent, egy egyé válást mindennel...egy hálával egybekötött béke érzést...megköszönve, hogy MÁR VAN...tehát itt nem kérünk.
Mind a kettő nagyon fontos, mint, hogy mi istenben létezünk és isten bennünk is létezik.
Tehát az alázattal teli önmegvalósítás itt kezdődik. Az igazi hatalom alázatból fakad.
Sokan alázatlanul hatalmaskodnak...ezért is ilyen még a világ. Nem értik meg az összefüggéseket.
Rákos sejtként verik a mellüket, hogy micsoda teremtő erővel rendelkeznek(p.a titok módszer)de az alázatról elfelejtkeznek. Teremtettek vagyunk.
A Emberiség fejlődése, átszellemülése nem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével kezdődik. Aki így látja, az még száraz talajba veti el a magját.
Hosszabb távon fogja meglátni éretlen gyümölcseit...amit talán nem is fog érteni, hogy miért olyan, amilyen.
A félreértések elkerülése végett még azt leírom, hogy a Titok módszer nem rossz dolog, de önmagában az alázat és a magasabb hierarchiák, szellemi törvények kihagyásával NAGYON EGYOLDALÚ és hiányos.
Száraz, tápérték nélküli földbe veti a magját az, aki csak ebben a módszerben bízik.
De a másik véglet sem hozhat igazi gyümölcsöket, ami arról szól, hogy valami mester, vagy akár pap meghozza helyettünk a döntéseinket...a templomokba és gyülekezetekbe járás védelme alatt lapítva.
Ez a két véglet van igazán jelen mostanában. Ezt tudatosítani kell mindenkinek, ha változást akarunk, ha egy olyan talajt akarunk tudni a talpunk alatt, ami termékeny, amibe bátran elvethetjük magunkat.
Ez az önmegvalósítás útja.
Az igazi eszencia, az igazi ötvözet keresése, majd megélése magunkban.
Amikor nagyon elegünk lesz, akkor egy szándék is elindul bennünk a változásra.
Sokszor nem is tudjuk, hogy milyenre, de annyit tudunk, hogy helyén valóbbra vágyunk.
Elegünk lesz.
Ez az érzés egy jó katalizátor.
Ilyenkor összefuthatunk olyan emberekkel, akik egy kicsit előbbre vannak az úton...meglepve tapasztalhatjuk, hogy a mondanivalójuk jól esik a lelkünknek.
Ez hatalmas örömmel és béke érzésével tölthet el bennünket.
Minél közelebb vagyunk önmagunkhoz, annál jobban vonzzuk a hasonló lelkeket.
Ők a béke szigetei.
Ilyenkor egy kicsit megnyugodhatunk, hogy vannak még hasonló emberek a Földön, akiknek az értékrendjük teljesen más, mint a nagy átlagé.
Én is találkoztam egyszer egy ilyen emberrel, akinek a jelenléte, szavai változást hoztak bennem.
Most is hálát adok annak a napnak amikor eljött hozzám...amikor megérett a helyzet, hogy igazolást nyerjek arra, hogy az út helyén való, amin járok.
A sors iróniája az, hogy az előtte való napon egy kérésem volt, hogy valahogy erősítsenek meg abban, amit teszek.
Fura, de akkor azt mondta nekem, hogy innentől kezdve másként fogod látni magad és ez által a világodat...sőt azt is mondta, hogy a kérdésedre a válasz "igen"...amit nem tudhatott, mert magamban tettem fel az előző nap lefekvéskor.
Ráadásként még annyit közölt, hogy, amit most átadott nekem, azt én is átadom majd az embereknek...
Ez így is lett...minden gyökerestől megváltozott.
Valami hatalmas erő munkálkodott bennem és elvezetett egy olyan minőségű földhöz, ahová bátran elvethettem a magomat.
Itt jön be ezen írásomnak a címe..."haragszol néha magadra?".
Igen, ez egy nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyünk vele...miért is?
Azért mert eleinte, ha valami bakit fogunk elkövetni, nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük hirtelen egy nagyon kemény harag érzés fog hatalmába keríteni.
Ez a régi beidegződéseink miatt van jelen bennünk. Ez egy természetes folyamat...haragszunk magunkra, mert újra vissza estünk egy kicsit, vagy nagyon.
Az a lényeg, hogy minél tudatosabbá válunk, annál hamarabb rájövünk, hogy nem sok értelme van ebbe a haragban benne maradnunk.
Van szerepe, de csak annyi ideig, amíg nem tudatosítjuk...utána búcsút kell neki inteni és tudatosítani magukban azt, hogy mi már nem ragadhatunk le tovább ebben az önmarcangolásban.
Sokkal többek vagyunk ettől.
Mi magunk vagyunk a Változás...egy olyan változás, ami már nem haragszik magára, mert tudja, hogy azzal leblokkolja magát.
Itt jön újra a lényeg...ha elestünk( ami nem jelent mást, mint pl. újra vissza térni ugyanabba a cselekedetünkbe, ami már nem szolgál minket), akkor keljünk föl, poroljuk le magunkat hamar és lépjünk tovább(ne haragudjunk magunkra már, eleget tettük).
A harag nagyon blokkol...akár másra haragszunk, akár magunkra.
Sokan ezekért a baklövéseikért annyira haragszanak és neheztelnek magukra, hogy ez ólomsúlyként nehezedik rájuk.
Fel kell szabadítani magunkat ez alól...egyszerűen bizonyossággal kell tudnunk, hogy minél hamarabb leporoljuk magunkat, annál hamarabb kerülhetünk abba az emelkedett állapotba, amire mindenki vágyik.
Sok szeretettel,
izi
ui...tehát, ha most haragudnál magadra, ne tedd tovább, nincs semmi baj...csak szeresd meg magad, mint anya a gyermekét...hidd el, máris jobban leszel és emelkedsz:-)...hidd el szép az élet:-)...nagyon.
Főleg olyankor, amikor már nagyon elegünk lett abból, amit művelünk magunkkal, ahogy megműveljük az életünket.
Ez nem jelent mást, mint, hogy milyen talajba szórjuk el a magjainkat.
Minél következetlenebbek vagyunk magunkkal szemben annál szárazabb a talaj, ahová kerül magunk.
Ilyen esetben sok jót nem várhatunk, sikertelenségeinkben fulladozunk.
Ugyan egy karnyújtásnyira vannak olyan lehetőségek, instrukciók, amikhez bármikor hozzá férhetnénk, mások tapasztalataiból eredő útmutatók...de mégis sokan még maradnak a "jól bevált" életükben.
Újra elvetik a magot egy terméketlen földbe...de ez a mag csak azt a szeretetet fogja tükrözni, megmutatni, ahogy mi is törődtünk vele...életünk pontosan abból a szeretet és gondozás hiányából tart majd elénk tükröt, amit nem fogunk kedvelni.
Érdemes jó szántó-vetőnek lennünk.
Érdemes ezeket az összefüggéseket tudatosítani magunkban.
Ha a mag kevés vízzel van locsolva(dehidratált állapot), vagy más, nem megfelelő folyadékkal van locsolva (pl.alkoholizmus, túlzott cukrozott, színezéktől dúskáló mesterséges "üdítők")...nincs megművelve a föld, amiben van(békétlenség, nacionalizmus)...akkor egy tápérték nélküli valami fog kibújni a földből, vagy akár ki sem fog bújni semmi.
De ez csak fizikális szinten volt most leírva.
A víz hiánya még összekapcsolható a szellemi dolgok hiányával...nem mindegy, hogy milyen szellemi táplálékot fogadunk be...az egészségünk nagy mértékben függ ettől..."nem csak kenyéren él az ember"...ugye?
Hanem min is?...valami olyasmin, ami nem szilárd...mi az, ami nem szilárd és élhetünk vele?...pontosan azok a szellemi táplálékok, amikről az előbb beszéltem.
Imák, meditációk.
Mi a különbség az ima és a meditáció között?...talán még sokan nem tudják...az ima az egy kérésből fakad, a meditáció viszont egy tudatosítást jelent, egy egyé válást mindennel...egy hálával egybekötött béke érzést...megköszönve, hogy MÁR VAN...tehát itt nem kérünk.
Mind a kettő nagyon fontos, mint, hogy mi istenben létezünk és isten bennünk is létezik.
Tehát az alázattal teli önmegvalósítás itt kezdődik. Az igazi hatalom alázatból fakad.
Sokan alázatlanul hatalmaskodnak...ezért is ilyen még a világ. Nem értik meg az összefüggéseket.
Rákos sejtként verik a mellüket, hogy micsoda teremtő erővel rendelkeznek(p.a titok módszer)de az alázatról elfelejtkeznek. Teremtettek vagyunk.
A Emberiség fejlődése, átszellemülése nem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével kezdődik. Aki így látja, az még száraz talajba veti el a magját.
Hosszabb távon fogja meglátni éretlen gyümölcseit...amit talán nem is fog érteni, hogy miért olyan, amilyen.
A félreértések elkerülése végett még azt leírom, hogy a Titok módszer nem rossz dolog, de önmagában az alázat és a magasabb hierarchiák, szellemi törvények kihagyásával NAGYON EGYOLDALÚ és hiányos.
Száraz, tápérték nélküli földbe veti a magját az, aki csak ebben a módszerben bízik.
De a másik véglet sem hozhat igazi gyümölcsöket, ami arról szól, hogy valami mester, vagy akár pap meghozza helyettünk a döntéseinket...a templomokba és gyülekezetekbe járás védelme alatt lapítva.
Ez a két véglet van igazán jelen mostanában. Ezt tudatosítani kell mindenkinek, ha változást akarunk, ha egy olyan talajt akarunk tudni a talpunk alatt, ami termékeny, amibe bátran elvethetjük magunkat.
Ez az önmegvalósítás útja.
Az igazi eszencia, az igazi ötvözet keresése, majd megélése magunkban.
Amikor nagyon elegünk lesz, akkor egy szándék is elindul bennünk a változásra.
Sokszor nem is tudjuk, hogy milyenre, de annyit tudunk, hogy helyén valóbbra vágyunk.
Elegünk lesz.
Ez az érzés egy jó katalizátor.
Ilyenkor összefuthatunk olyan emberekkel, akik egy kicsit előbbre vannak az úton...meglepve tapasztalhatjuk, hogy a mondanivalójuk jól esik a lelkünknek.
Ez hatalmas örömmel és béke érzésével tölthet el bennünket.
Minél közelebb vagyunk önmagunkhoz, annál jobban vonzzuk a hasonló lelkeket.
Ők a béke szigetei.
Ilyenkor egy kicsit megnyugodhatunk, hogy vannak még hasonló emberek a Földön, akiknek az értékrendjük teljesen más, mint a nagy átlagé.
Én is találkoztam egyszer egy ilyen emberrel, akinek a jelenléte, szavai változást hoztak bennem.
Most is hálát adok annak a napnak amikor eljött hozzám...amikor megérett a helyzet, hogy igazolást nyerjek arra, hogy az út helyén való, amin járok.
A sors iróniája az, hogy az előtte való napon egy kérésem volt, hogy valahogy erősítsenek meg abban, amit teszek.
Fura, de akkor azt mondta nekem, hogy innentől kezdve másként fogod látni magad és ez által a világodat...sőt azt is mondta, hogy a kérdésedre a válasz "igen"...amit nem tudhatott, mert magamban tettem fel az előző nap lefekvéskor.
Ráadásként még annyit közölt, hogy, amit most átadott nekem, azt én is átadom majd az embereknek...
Ez így is lett...minden gyökerestől megváltozott.
Valami hatalmas erő munkálkodott bennem és elvezetett egy olyan minőségű földhöz, ahová bátran elvethettem a magomat.
Itt jön be ezen írásomnak a címe..."haragszol néha magadra?".
Igen, ez egy nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyünk vele...miért is?
Azért mert eleinte, ha valami bakit fogunk elkövetni, nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztük hirtelen egy nagyon kemény harag érzés fog hatalmába keríteni.
Ez a régi beidegződéseink miatt van jelen bennünk. Ez egy természetes folyamat...haragszunk magunkra, mert újra vissza estünk egy kicsit, vagy nagyon.
Az a lényeg, hogy minél tudatosabbá válunk, annál hamarabb rájövünk, hogy nem sok értelme van ebbe a haragban benne maradnunk.
Van szerepe, de csak annyi ideig, amíg nem tudatosítjuk...utána búcsút kell neki inteni és tudatosítani magukban azt, hogy mi már nem ragadhatunk le tovább ebben az önmarcangolásban.
Sokkal többek vagyunk ettől.
Mi magunk vagyunk a Változás...egy olyan változás, ami már nem haragszik magára, mert tudja, hogy azzal leblokkolja magát.
Itt jön újra a lényeg...ha elestünk( ami nem jelent mást, mint pl. újra vissza térni ugyanabba a cselekedetünkbe, ami már nem szolgál minket), akkor keljünk föl, poroljuk le magunkat hamar és lépjünk tovább(ne haragudjunk magunkra már, eleget tettük).
A harag nagyon blokkol...akár másra haragszunk, akár magunkra.
Sokan ezekért a baklövéseikért annyira haragszanak és neheztelnek magukra, hogy ez ólomsúlyként nehezedik rájuk.
Fel kell szabadítani magunkat ez alól...egyszerűen bizonyossággal kell tudnunk, hogy minél hamarabb leporoljuk magunkat, annál hamarabb kerülhetünk abba az emelkedett állapotba, amire mindenki vágyik.
Sok szeretettel,
izi
ui...tehát, ha most haragudnál magadra, ne tedd tovább, nincs semmi baj...csak szeresd meg magad, mint anya a gyermekét...hidd el, máris jobban leszel és emelkedsz:-)...hidd el szép az élet:-)...nagyon.
2010. március 20., szombat
tömören
Elfáradtál?...elestél?...porold le magad és kelj fel.
Ne okold magad tovább, ne hasonlítsd magad senkihez.
Ha ezt megértetted és alkalmazod, akkor felszabadultál...és ez által mindent megtettél, amit megtehetsz...ne bonyolítsd tovább.
izi
Ne okold magad tovább, ne hasonlítsd magad senkihez.
Ha ezt megértetted és alkalmazod, akkor felszabadultál...és ez által mindent megtettél, amit megtehetsz...ne bonyolítsd tovább.
izi
a legfontosabbak
Leírom a számomra legfontosabb dolgokat, amiket nélkülözhetetlennek tartok, ahhoz, hogy testem, lelkem, szellemem harmóniában legyen egymással.
Ez az én utam.
Ezeket a bizonyosságokat mindenkinek magában kell, hogy megérlelje...annyira éretté tegye, hogy stabilan támaszkodhasson rá. Ez a támasz nem külső támasz, ez a belső saját támaszunk.
Ez az eszenciánk...amire mindig, minden helyzetben számíthatunk.
Ennek az állapotnak az elérése előtt van egy olyan élet szakaszunk, amikor teljesen nihillé válunk, szinte teljesen elveszettnek érezzük magunkat.
Ez nem kellemes helyzet, sőt nagyon erőt próbáló.
Fájdalmakkal teli idők ezek, de, ha ezen idő alatt marad egy kis élet bennünk, akkor már nyert ügyünk van.
Innen már csak felfelé mehetünk...a legszélsőségesebb dolgok megéléseiből egyre könnyebbé válunk.
Rádöbbenünk, hogy a körülményeink mennyire hatással voltak, vannak ránk, mennyire hatottak ránk a beidegződéseink.
Ez az a pillanat, amikor tudatosul bennünk, hogy nincs már erre szükségünk tovább.
Megértjük, hogy a körülményeinktől függetlenül is érezhetjük magunkat jól.
Ez nagyon-nagyon fontos.
Mindig viszonyításban élnek az emberek...aki viszonyít egy külső dologhoz és nem magához, az rabságban él.
Görcsben van, nem tud felszabadulni.
De amikor bevillan az, hogy mindentől függetlenül és önmagunkhoz viszonyítva kell élnünk, akkor megtörténik bennünk az alkímia.
Egy stabil belső támaszt kapunk.
Egy olyan egyéni támaszt, ami csak a miénk.
Nem mástól kunyeráljuk el a mankóját...az már nem kell nekünk...pedig mennyiszer sántikáltunk más mankójával.
Magam is nagyon sokáig függtem másoktól. Mindig is azt hittem, hogy vannak tőlem jobb emberek.
Azt gondoltam, hogy nekik minden sikerül, nekem meg nem, mert ez így van megírva és ezen nem lehet változtatni.
Itt van az a dolog, hogy ne imádj bálványokat...
Behódolni magunknak annyit jelent, hogy az igazi erőnk felszínre kerül. De, amíg másoknak hódolunk be, addig nem lelhetünk rá semmire, ami épít.Vannak akik előző életükből hoznak olyan eszenciákat, hogy alapból így élnek.
Az előző életeikben már megtették ezeket a lépéseket.
Van, aki tudatában van...és van, aki nem.
Azok a lelkek, akik ezen eszencia birtokosai nagy kincsei a Földnek.
Alapból szeretettel teli minden cselekedetük.
Annyira kedves emberek és tele vannak jó szándékkal.
Az életük példaértékű.
Én ezen életemben fedeztem fel azt, amit már mások(kevesen)előző inkarnációikban.
A legnagyobb ajándék számomra egy ilyen lélekkel találkozni és felismerni benne azt, ami maga a csoda.
Eljutottam ide, hogy találkozhattam egy ilyen csodálatos lélekkel.
Ezért is vagyok most nagyon boldog.
Ezen lelkek nem függnek semmitől.
Számukra az elfogadás alap dolog. Ha jön valami szépség az életükbe azt megélik és együtt rezdülnek vele.
Mindenkinek ez a dolga...ezt az állapotot megélni magában. Minden lélek ezért születik le a Földre.
Persze sokan még úgy gondolják, hogy az anyagi javak mértéktelen felhalmozása biztosít számukra megoldást...ezzel sincs baj, mert ez az út része. Ezt a szélsőséget is megéli egyszer minden lélek...de egyszer valami kimozdítja majd ebből...kinek mi...betegség, valamilyen tragédia.
Nincs olyan lélek, aki elérte itt a Földön az eszenciáját, hogy ne élte volna meg a szélsőségeit.
Ezek a szélsőségek tényleg nagyon durva dolgok...de csak ezeknek megélése engedi meg az egészséges középutunk megtalálását.
Ezért sem érdemes ítélni...ne ítélj, hogy ne ítéltess...
Miért ne ítéljek?
Azért mert mindenki volt már, vagy lesz hasonló helyzetben valamelyik életében.
Akiben viszont már az eszencia támaszt nyújt, már csak a szeretet vezérli...ő már a szélsőségei fényében szól.
Ennek az állapotnak az eléréséhez sok mindenen változtatnunk kell.
Testi, lelki szinten...szellemi vonatkozásban.
Számomra a mozgás mindig meghozta a kellő hatást...igen is a testünk nem tisztelése bajt hoz ránk.
A szent templomunk a testünk...ide belépni sáros cipővel nem ildomos...pedig mindenki meg akarja manapság magyarázni, hogy nem árt, ah egy kicsit bepiszkoljuk.
Akik így gondolkodnak, azoknak a teste (temploma)tele van mocsokkal, sárral.
folyt...csak most megyek a szabadba...:-)
izi
2010. március 18., csütörtök
kemény világ (csetlünk-botlunk tréning)
Csetlünk-botlunk...igen...itt kell kezdenünk...ez a tréning, amire meghívlak...botladozzunk együtt.
Ha a szívünk már a gyémántnál is keményebbé válik, akkor megkeményedik a világ is körülöttünk. Csalódást csalódásra halmozunk...úgy véljük fájdalmaink igazolják megmerevedésünket....magunkba fordulásunkat.
Minél tovább maradunk ebben a lelki állapotban, annál nagyobb az esélye, hogy olyan sáncot vonunk magunk köré, amit szinte lehetetlenség lebontani.
Fallal körbe zárt emberek, intim szférájuk közel 1000 km -es.
Akinek nehezére esik a tegezés, bármilyen mondvacsinált okot is kreál ehhez, érdemes elgondolkodni, hogy miért is van ez.
A szívünk a gyémántnál keményebb ilyenkor.
Számomra annyira egyértelmű ez...persze nem azt mondom, hogy a tegeződéssel pillanatok alatt meg fog változni a világ.
A lényeg csak annyi lenne, hogy eleinte egy kicsit vegyünk vissza az intim szféránkból...tudatosan...legyen csak 800 km...
Ezek lennének az első apró botladozások.
Igen...a járáshoz előbb botladoznunk kell...sőt, kúsznunk-másznunk.
Tapasztalataim igen is beigazolták, hogy, ha nyitott vagyok mások irányába, akkor egy idő utána megolvadnak a gyémánttól keményebb jégszívek.
De, akinek nincs is szándéka ennek megtapasztalására, annak annyi csak az esélye, hogy egy olyan mag marad, ami a Föld alatt van és soha nem érheti nap...mert magába gubózva várja, hogy majd csak megoldódnak a dolgok, majd csak helyre áll a világ...addig is okolunk mindenkit, csak a másik lehet a hibás.
Ez a szemlélet gyökeresen fogva tartja az emberiséget.
Én úgy érzem magamról, hogy sokat haladtam azon irányba, hogy nyitottabbá váljak.
Sok bánat és csalódás ért ezen életemben, de nem ragadhatok le ebben már.
Sokkal több vagyok annál, hogy másokat okoljak azért, amit jelenleg tapasztalok.
Nem nagy léptekben, de haladok. A magam tempója szerint...és a lényeghez megint elértünk...mindenkinek a maga tempójában kell haladnia. Nem kell gyorsabban. Nem úgy, ahogy egyesek állítják...siker történeteik ál mondanivalóját másokra tukmálva fürdenek a dicsőségükben.
Akkor, amikor ez a gondolat megérik bennünk, mosoly ül majd az arcunkra. Minden bú és bánat abból fakad, hogy máshoz viszonyítjuk magunkat.
Pedig megismételhetetlenül egyediek vagyunk mind.
Pontosan azért vagyunk olyanok, amilyenek, mert ez a tükre annak, ami bennünk lejátszódott, lejátszódik.
Hogy is változhatna meg a világ, ha ezzel az alap gondolattal nem vagyunk tisztában?
A leggyorsabban úgy tanulhatunk, ha elkezdünk egyre többet magunkkal, magunkban lenni.
Innen fakad fel minden infó igazán, ami segíthet nekünk...persze vannak olyan instrukciók, amiket érdemes megfogadni kintről is, de igazán ha eljutunk ehhez a ponthoz, hogy a magunk belső üzeneteire hallgatunk már, érezni fogjuk hálás mivoltát.
De ehhez a ponthoz nem juthatunk el úgy, hogy nincsenek hozzá szándékaink...hogy csak a karos székben ülve várjuk a csodát.
Az első apró lépés az, hogy merjük elhinni, hogy igen is LEHETSÉGES tennünk annak érdekében, hogy a helyére kerüljenek a dolgok.
Nem baj, ha még botladozunk.
Ez csak annak baj, akinek minden rögtön kell, torkos.
Ők az első csalódástól igazolva vélik azt, hogy ez a dolog nem működik és vissza térnek a saját mocskukba...nem véletlenül tér vissza a disznó is oda.
Az embernek az állati ösztöneiből kell vissza vennie már.
Észre kell venni, hogy a tudatosítás, az önkontroll már a részünk és nem holmi állatok vagyunk, hogy az ösztöneink irányítsanak.
Vagyok én is néha állat...de egyre többször EMBER.
Az EMBER következetes saját magával szemben...az állat nem, csak az ösztönei irányítják.
Amikor vissza esek, olyankor viszont már nem haragszom magamra...ez nem lenne helyes...csak annyit teszek, hogy leporolom magam és felállok.
Vannak dolgok, amiken dolgozom...igyekszem, de nem akarattal, hanem egy egyszerű szeretettel, tisztelettel ezen dolgokat megvalósítani magamban.
Aki most úgy érezné, hogy elindult tisztán és őszintén önmaga felé és ez által a világ felé...és mégis beleesett ugyan azokba a hibáikba...ne keseredjen el.
Pontosan olyan úton van, amilyenen mi is, akik elindultunk...csetlünk-botlunk...néha úgy tűnik az írásainkból, mondatainkból, hogy fedhetetlenek vagyunk...pedig ez még nincs így...csak az út van, ami szép.
Üdvözöllek ezen az úton a legnagyobb szeretetemmel...tisztán érzem, hogy most valami elért hozzád is abból, ami vagyok.
izi
2010. március 17., szerda
mert szép...
...ez a zene.
http://www.youtube.com/watch?v=-3xVWyUqNBw
Verejtékcsepp tör utat testeden,
És nézem, ahogy elkeni tenyerem,
Szemeidben vibráló tűz,
Egyre beljebb és beljebb űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
S végül veszni hagyom,
Pedig kellett, kellett nagyon
Mert a legsötétebb órákban
Én csak tűrni próbáltam.
Megfeszülök, élvezem, ahogy
Lüktetve fáj,
Kívánom félszegen,
Elsöpör e kis halál...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
http://www.youtube.com/watch?v=-3xVWyUqNBw
Verejtékcsepp tör utat testeden,
És nézem, ahogy elkeni tenyerem,
Szemeidben vibráló tűz,
Egyre beljebb és beljebb űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
S végül veszni hagyom,
Pedig kellett, kellett nagyon
Mert a legsötétebb órákban
Én csak tűrni próbáltam.
Megfeszülök, élvezem, ahogy
Lüktetve fáj,
Kívánom félszegen,
Elsöpör e kis halál...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
fekete és fehér
http://www.youtube.com/watch?v=UVaJSRn7dKY
Miért nem érzed néha,
hogy más is kell mint a fekete és fehér?
Miért nem érzed néha,
hogy más is kell mint a fekete és fehér?
2010. március 16., kedd
fizetett politikai hírdetés ( egy kicsit másként )
(alternatív verzió)
Szavazz magadra...érdemes.
Azon a bizonyos napon ahogy felkelsz tedd a le a voksod magad mellett.
Ezzel elindítasz magadban valamit, aminek egyértelmű hatása lesz, először benned, utána a környezetedben.
Eleged van már mindenből, abból, hogy hazugságokat, korrupciót, bizalmatlanságot tapasztalsz...
SZAVAZZ MAGADRA!!!
Gyökeres változásokat akarsz, akkor ez az egyetlen megoldás.
Gondold el, ha mindenki magára szavazna, egy szemléletmódbeli, életmódbeli változásra, ami önmaga felé viszi, akkor egyszerűen megváltozna minden.
Ebben a minőségben már nem a másik okolása a lényeg, mert a belátásunk ezt már nem engedi meg.
Egy dolgot enged meg...egyre többször észre venni magunkban a hibát, ami persze nem önostorozásban fog lecsengeni, hanem egy egészségen kontrollként.
Amikor felismerjük mélységében annak a mondatnak a lényegét, hogy "ahogy kint, úgy bent", akkor már nem akarunk másokat tovább okolni és a felelősséget rájuk hárítani.
Az EMBER mindig, minden pillanatában tudja, hogy a saját sorsunk kovácsai mi magunk vagyunk...nem MÁS.
Igen, ez egy fizetett politikai hirdetés...mindenki megfizet majd azért, amit tett és ebből tanulva változtat az önmagához való viszonyán:-)
Szóval...nincs más lehetőség...SZAVAZZ MAGADRA!!!
Jeahhhh:-)))
ui...addig, amíg nem szavazunk magunkra, a gyökeres szemléletmódbeli, életmódbeli változásainkra, addig semmi sem fog érdemlegesen változni...ez tuti.
Szavazz magadra...érdemes.
Azon a bizonyos napon ahogy felkelsz tedd a le a voksod magad mellett.
Ezzel elindítasz magadban valamit, aminek egyértelmű hatása lesz, először benned, utána a környezetedben.
Eleged van már mindenből, abból, hogy hazugságokat, korrupciót, bizalmatlanságot tapasztalsz...
SZAVAZZ MAGADRA!!!
Gyökeres változásokat akarsz, akkor ez az egyetlen megoldás.
Gondold el, ha mindenki magára szavazna, egy szemléletmódbeli, életmódbeli változásra, ami önmaga felé viszi, akkor egyszerűen megváltozna minden.
Ebben a minőségben már nem a másik okolása a lényeg, mert a belátásunk ezt már nem engedi meg.
Egy dolgot enged meg...egyre többször észre venni magunkban a hibát, ami persze nem önostorozásban fog lecsengeni, hanem egy egészségen kontrollként.
Amikor felismerjük mélységében annak a mondatnak a lényegét, hogy "ahogy kint, úgy bent", akkor már nem akarunk másokat tovább okolni és a felelősséget rájuk hárítani.
Az EMBER mindig, minden pillanatában tudja, hogy a saját sorsunk kovácsai mi magunk vagyunk...nem MÁS.
Igen, ez egy fizetett politikai hirdetés...mindenki megfizet majd azért, amit tett és ebből tanulva változtat az önmagához való viszonyán:-)
Szóval...nincs más lehetőség...SZAVAZZ MAGADRA!!!
Jeahhhh:-)))
ui...addig, amíg nem szavazunk magunkra, a gyökeres szemléletmódbeli, életmódbeli változásainkra, addig semmi sem fog érdemlegesen változni...ez tuti.
2010. március 15., hétfő
amikor még...
Ez a téma egy kicsit száraznak tűnhet, de érdemes elolvasni...ígérem a következő könnyedebb téma lesz...
Amikor még nem olyan volt a Földünk, amilyen most...arról írok egy keveset.
Amikor még nem volt szép növényi takarója, amikor az állatok és az ember nem népesítette még be...fizikális testükben még nem voltak jelen.
Igen, volt ilyen idő, amikor egy kaotikus állapotában még egybe függő föld volt, nem szakadt szét a kontinensekre.
Sokan úgy vélik manapság, hogy a Föld mindig olyan volt, amilyennek most érezzük, elképzeljük.
Pedig hajdanán sivár volt és kietlen.
A Földnek ezt az időszakát lemúriai kornak nevezzük...és azt az állapotot, ami már megközelítőleg hasonló, mint a mostani...atlantiszi kornak...pontosabban a kezdetének, mert onnantól kezdett kialakulni azok a formák, amiket jól ismerünk már.
A Földünk folyamatos változásban van.
Ez a változás mindig is megvolt, annak ellenére, hogy ezt nem óhajtják tudomásul venni.
A Föld megtermékenyítése a Forma szellemei által történt...ezt egyes írásokban Zeuszként(Naplények, forma szellemei) jelölik, aki megtermékenyítette Khtont( a Földet), aki ez által lett GAIA, akit sokan ismernek már ezen nevén.
GAIA azáltal lett, hogy ruhába burkolódzott, ami nem jelent mást, mint a növényi és állati alakzatok szőnyegét és az emberi(fizikai) alakzatokat.
Milyen erő termékenyítette meg a Földet, hogy GAIAvá váljon...?
A NAP erő.
Ez az az erő, ami hatással van a növényekre, zöld gyümölcsökre, hogy éretté váljanak.
Miért is fontos ez nagyon manapság?
Azért, mert ha ennek tudatásban élünk, és tisztában vagyunk ezen erőnek a jótékony hatásával, akkor abban sem fogunk kételkedni, hogy ha egy ilyen erő hatna ránk, akkor akár bennünk is meghozhatná azt, amit másban megtett.
Van ilyen erő mostanában valahol bennünk?
Fel kell, hogy világosítsam azokat, akik nem tudnák, hogy IGEN.
Ez az az erő, amit a megváltás erejének is szoktak mondani.
Ahogy egy zöld gyümölcsből érett, lédús gyümölcs válik, úgy bennünk is megtörténik az alkímia.
Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy az ideje múlt röghöz kötött gondolatainktól szabadulni tudunk.
Ennek a megváltó erőnek a hatása, jelenléte nélkül nem menne...és ezért nem is ment Krisztus előtt sem.
Krisztus óta van az, hogy egy olyan Nap erő költözött minden ember lényébe, ami meghozhatja a változást.
A NAP süt, és ha hagyjuk akkor fényt hoz belénk.
Krisztus nem volt más, mint egy NapEXUZIA.
Megvilágítja azon sötét oldalainkat, amik már nem szolgálnak minket már.
Egy darabig jó szolgálatot tettek, de igazán már nincs rá szükségünk.
Ez az igazi megváltás. Nem dogmatikusan kell látni ezt, ahogy az egyház sajnos belevitte a köztudatba, nem is csoda, hogy mennyire irtóznak sokan ezektől a gondolatoktól.
Én is irtóztam és kemény csatámba tellett, míg felfogtam az igazi mélységét annak, hogy mit jelent megváltásban részesülni.
Megváltódni abból, ami eddig görcsbe tartott, ami nem engedte meg, hogy vissza dobjak kenyérrel...ez az igazi értelme. Ez az igazi szeretet, ami áthathatja az embereket.
Ez a Nap erő, amit Krisztus hozott el az emberiségnek teszi ezt bennünk. Próbáld meg egy kicsit elvonatkoztatni a gondolataidat attól a beidegződésektől, amit az egyház sok sok éveken keresztül beletukmált az emberek fejébe.
Sokkal egyszerűbben, minden dogma nélkül érezd meg magadban ezt az erőt. Ebben a pillanatban beindíthatod, elindíthatod tudatosan, hogy kifejtse jótékony hatását.
Az olyan emberekben is ott van ez az impulzus, ez az erő, akik még Földhöz ragadtak...ők nem fejezik ki szándékukat a felé, hogy elinduljanak önmaguk felé.
Bennük vár még, de így is hat rájuk, csak kevésbé.
De, akinek szándékában áll beindítani magában a csodát, annak csak elég elhinni, hogy most beindult valami...ez a legfontosabb dolog, amit a kor emberének tudomásul kell vennie, ahhoz, hogy érdemleges változások történjenek majd a Földön.
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e ezekről a dolgokról, de úgy döntöttem, hogy miért is ne...akinek ez túl sok, az úgysem jutott el idáig. Aki meg eddig eljutott, az már biztos, hogy nem olvasta el véletlenül.
Kívánom tiszta szívemből, hogy fedezzétek fel a sorok mögötti lényeget.
izi
Amikor még nem olyan volt a Földünk, amilyen most...arról írok egy keveset.
Amikor még nem volt szép növényi takarója, amikor az állatok és az ember nem népesítette még be...fizikális testükben még nem voltak jelen.
Igen, volt ilyen idő, amikor egy kaotikus állapotában még egybe függő föld volt, nem szakadt szét a kontinensekre.
Sokan úgy vélik manapság, hogy a Föld mindig olyan volt, amilyennek most érezzük, elképzeljük.
Pedig hajdanán sivár volt és kietlen.
A Földnek ezt az időszakát lemúriai kornak nevezzük...és azt az állapotot, ami már megközelítőleg hasonló, mint a mostani...atlantiszi kornak...pontosabban a kezdetének, mert onnantól kezdett kialakulni azok a formák, amiket jól ismerünk már.
A Földünk folyamatos változásban van.
Ez a változás mindig is megvolt, annak ellenére, hogy ezt nem óhajtják tudomásul venni.
A Föld megtermékenyítése a Forma szellemei által történt...ezt egyes írásokban Zeuszként(Naplények, forma szellemei) jelölik, aki megtermékenyítette Khtont( a Földet), aki ez által lett GAIA, akit sokan ismernek már ezen nevén.
GAIA azáltal lett, hogy ruhába burkolódzott, ami nem jelent mást, mint a növényi és állati alakzatok szőnyegét és az emberi(fizikai) alakzatokat.
Milyen erő termékenyítette meg a Földet, hogy GAIAvá váljon...?
A NAP erő.
Ez az az erő, ami hatással van a növényekre, zöld gyümölcsökre, hogy éretté váljanak.
Miért is fontos ez nagyon manapság?
Azért, mert ha ennek tudatásban élünk, és tisztában vagyunk ezen erőnek a jótékony hatásával, akkor abban sem fogunk kételkedni, hogy ha egy ilyen erő hatna ránk, akkor akár bennünk is meghozhatná azt, amit másban megtett.
Van ilyen erő mostanában valahol bennünk?
Fel kell, hogy világosítsam azokat, akik nem tudnák, hogy IGEN.
Ez az az erő, amit a megváltás erejének is szoktak mondani.
Ahogy egy zöld gyümölcsből érett, lédús gyümölcs válik, úgy bennünk is megtörténik az alkímia.
Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy az ideje múlt röghöz kötött gondolatainktól szabadulni tudunk.
Ennek a megváltó erőnek a hatása, jelenléte nélkül nem menne...és ezért nem is ment Krisztus előtt sem.
Krisztus óta van az, hogy egy olyan Nap erő költözött minden ember lényébe, ami meghozhatja a változást.
A NAP süt, és ha hagyjuk akkor fényt hoz belénk.
Krisztus nem volt más, mint egy NapEXUZIA.
Megvilágítja azon sötét oldalainkat, amik már nem szolgálnak minket már.
Egy darabig jó szolgálatot tettek, de igazán már nincs rá szükségünk.
Ez az igazi megváltás. Nem dogmatikusan kell látni ezt, ahogy az egyház sajnos belevitte a köztudatba, nem is csoda, hogy mennyire irtóznak sokan ezektől a gondolatoktól.
Én is irtóztam és kemény csatámba tellett, míg felfogtam az igazi mélységét annak, hogy mit jelent megváltásban részesülni.
Megváltódni abból, ami eddig görcsbe tartott, ami nem engedte meg, hogy vissza dobjak kenyérrel...ez az igazi értelme. Ez az igazi szeretet, ami áthathatja az embereket.
Ez a Nap erő, amit Krisztus hozott el az emberiségnek teszi ezt bennünk. Próbáld meg egy kicsit elvonatkoztatni a gondolataidat attól a beidegződésektől, amit az egyház sok sok éveken keresztül beletukmált az emberek fejébe.
Sokkal egyszerűbben, minden dogma nélkül érezd meg magadban ezt az erőt. Ebben a pillanatban beindíthatod, elindíthatod tudatosan, hogy kifejtse jótékony hatását.
Az olyan emberekben is ott van ez az impulzus, ez az erő, akik még Földhöz ragadtak...ők nem fejezik ki szándékukat a felé, hogy elinduljanak önmaguk felé.
Bennük vár még, de így is hat rájuk, csak kevésbé.
De, akinek szándékában áll beindítani magában a csodát, annak csak elég elhinni, hogy most beindult valami...ez a legfontosabb dolog, amit a kor emberének tudomásul kell vennie, ahhoz, hogy érdemleges változások történjenek majd a Földön.
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e ezekről a dolgokról, de úgy döntöttem, hogy miért is ne...akinek ez túl sok, az úgysem jutott el idáig. Aki meg eddig eljutott, az már biztos, hogy nem olvasta el véletlenül.
Kívánom tiszta szívemből, hogy fedezzétek fel a sorok mögötti lényeget.
izi
2010. március 14., vasárnap
your mirror
http://www.youtube.com/watch?v=J0c4f1XVw3k
Tükröm, most már örülök, hogy szép dolgokat mutatsz nekem.
Mutattál már annyi mindent, néha spórolva talán a széppel...én meg haragudtam rád ezért.
Haragudtam, mert nem értettem még olykor miért vagy ilyen kegyetlen.
Legszívesebben összetörtelek volna... lehet, hogy a kő már a kezemben is volt, de mégsem tettem.
Elviseltem.
Szemléltem egyre több elfogadással.
Megtanítottál megértőbbnek lennem...álmaimban azt súgtad a fülembe..."már jó úton haladsz...már egyre kevesebb benned az akarás.".
Most nézlek és mosolyogsz rám.
Tükröm, most már örülök, hogy szép dolgokat mutatsz nekem.
Mutattál már annyi mindent, néha spórolva talán a széppel...én meg haragudtam rád ezért.
Haragudtam, mert nem értettem még olykor miért vagy ilyen kegyetlen.
Legszívesebben összetörtelek volna... lehet, hogy a kő már a kezemben is volt, de mégsem tettem.
Elviseltem.
Szemléltem egyre több elfogadással.
Megtanítottál megértőbbnek lennem...álmaimban azt súgtad a fülembe..."már jó úton haladsz...már egyre kevesebb benned az akarás.".
Most nézlek és mosolyogsz rám.
2010. március 13., szombat
civilizált életkép
http://www.youtube.com/watch?v=eN7RhYFIS7E
-Foglaljatok helyet.
-Mivel kínálhatlak meg benneteket...egy kis pálinka, hogy beindítsa az emésztést?...
-Persze jöhet!
-Egészségetekre!
-Egészségünkre!
-Tölthetek még?...
-Persze nyugodtan, még egy kör mehet.
-Húhhh...ez aztán a pálinka...nagyon ütős!...
-Húúú...ez tényleg dögös...kerítés szaggató.
-Az emésztésemnek jót tett az tuti...kell a gyomornak.
-No...éhesek vagytok már?...hozhatom az első fogást?
-Farkas éhes vagyok...
-Én is!
-No akkor itt van a finom husi leves.
Szedjetek csak bátran!...ne kéressétek magatokat.
-Na én megkezdem!...ez aztán a finomság.
Tessék szedjetek ti is, vagy szedjek én?
-Köszönöm, nekem szedhetsz, azt a jó darab csontot kiszednéd nekem?
-Persze, zöldséget is szedjek?
-Áááá!!!...azt csak kecskék esznek, nem vagyok én kecske!
-Akkor szedek még egy kis húst...
-Köszönöm elég!
-Szóljon, akinek még szedhetek, úgy látom a zöldségek mennek a malacoknak...
Nekik is kell valamit enniük.
Egy kis erős paprikát?
-Hogyne, köszönöm...így leszünk csak erősek!
-Aki megette a levest annak tölthetek még egy kis páleszt, vagy egy kis vermutot?
-Igen...én kérek?...jobban fog csúszni a második.
-Engem se hagyj ki!...Mindegy mit töltesz!
-Ne izguljatok, mindenkinek jut!
-Mi lesz a második?
-Jó kis körömpökőt...
-Ez igen...most olvastam, hogy a zsíros kaják nem egészségesek.
-Téged érdekelnek ilyen baromságok, eddig is ezt ették az emberek, mégsem haltak meg.
-Az én ükapám húst-hússal evett és 100 évig élt.
...na...akkor hogy is van ez?
-Mindegy, adjunk a pillanatnak, hozzad azt a jó kis pörköltet...
-Szedjetek csak, van bőséggel...nem szeretném, hogy megmaradjon.
Szedjetek sok szaftot is...jó sűrű.
-Én nem is értem ezeket a hülye vegákat, hogy mit képzelnek...azt hiszik, hús nélkül élhetnek...szerintem valami baj van az agyukkal.
-Szerintem is!...hmmm, de finom ez a köröm...mikor csinálsz vesevelőt?
-Szerintem jövő héten, átjöttök?
-Persze jövünk!
-Mi is!!
-Töltök még egy kis páleszt...huhh...ez aztán melegít!
-Köszi, én most nem kérnék...később csak!
-Ne sércsééémámeg!!!...komolyan meg akarsz sérteni?!
-No jó...akkor töltsél...
-Utána hozom a harmadik fogást!
Ja!!!...két hét múlva disznó vágás, várunk mindenkit szeretettel...
-az a szép, az a szép, akinek a szeme kék......stb...stb..stb...
izi
légy önmagad...a csapból is ez folyik
Azért írom meg ezt a cikket, mert egyre több helyről hallom, hogy hogyan is kezdjen hozzá, ehhez a folyamathoz.
Van olyan, aki hozzá kezdett és egyből akadályokba ütközött.
Ilyenkor harag és düh keletkezik bennünk és azt mondhatjuk, baromság ez az egész. Hogy legyen önmagam, amikor a számláimat sem tudom befizetni, semmire sem haladok, minden ugyanúgy van, ahogy eddig.
A kezdeti lelkesedés alább hagyott és a kétségbeesés energiája dacossá változtathat és millió kérdés merül fel bennünk, hogy érdemes-e ezen az úton maradni.
Aki itt elakad, az hatalmasat csalódhat és talán nagyon sok idő után merészkedik újra erre az útra.
Aki már egyszer megértette ennek az útnak a lényegét, az már csak elvétve panaszkodik, mert pontosan az a lényeg, hogy rálátással már nincs szükségünk panaszkodásokra, elégedetlenségekre.
A LEGFONTOSABB AZ, hogy KÜLÖNBÖZŐ KARMIKUS behatásokkal érkeztünk ezen testünkbe.
Akinek nem lenne tiszta, mi az a karmikus behatás, annak leírom.
Bár egyre jobban közkincsé lesz már ez a szó...
A karma egy olyan dolog, amit meg kell tapasztalnunk ezen életünkben, egy olyan eseménynek a hozadványa, amit valamikor tettünk és ennek van ellenhatása, kiegyenlítődésre való lehetősége.
Persze sokan ezt úgy élik meg, mint egy véletlen eseményt, egy támadást mástól, holott csak törlesztést kapunk.
Az az ember, aki csak ezen életét tartja valóságosnak, a születése és a halála közötti időszakot, annak nagyon nehéz dolga
van.
Általában az egó ezen emberekben óriási.
Az az ember, aki valóságosnak tartja azt, hogy életeinken, különböző megtestesüléseinken keresztül ismerhetjük meg igazán önmagunkat, az már nem sokat csalódhat.
Ennek az embernek, ha jól értelmezi a inkarnációk lényegét egészséges mértékben működik az egója.
Minden egyéb esetben csak hőbörgés és hibáztatás keletkezik, a környezet, vagy önmagunk irányában.
Ha letisztázódott bennünk, hogy mindenki egyéni feladattal van itt a Földön, akkor az is tiszta lesz, hogy nem fejlődhetünk egyformán.
Ez nagyon-nagyon fontos.
E nélkül egy helyben fogunk toporogni.
Amikor ez a belátás megszületik, akkor egy lelki béke is belénk költözik.
Ez a lelki béke meghozza azt az elfogadást, ami mindenkiben működni fog és ez által szeretettel tud a másikra tekinteni, annak ellenére is, hogy az megdobja kővel.
Egy régebbi cikkemben írtam arról, hogy engem "véletlenül" agyon vertek, nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel vitt a szirénázó mentő a traumatológiára.
Akkor még nem tisztázódott le bennem a dolog, de idővel, a megértés fényével helyére kerültek a dolgok.
Az a poén, hogy megköszönöm annak a valakinek, hogy "véletlenül" agyon vert, az acél betétes csizmájával a fejembe rugdosott.
Lehet, hogy mazochistának tűnök, de a szavaim őszinték, egyáltalán nincs bennem harag, mert azt egész eseményt másként látom.
Minden változásnak a lényeg ez, ez az alkímia, ami minden emberben megszülethet...ez elhozhassa a békét.
De ehhez ott legbelül kell megbocsátani olyan eseményeknek, amiket súlyos keresztünkként hordozunk.
Ilyenkor leszünk önmagunk igazán.
Ilyenkor leszünk a saját sorsunk kovácsai, amiben tudatos, az emberiséget átszellemülését támogató, békét hozó gondolatainkkal teszünk is valamit.
Igen, először odabent...NEM KINT.
Amikor elindul valaki önmaga felé, biztos, hogy akadályokba fog ütközni. Nem sima ez az út...RÖGÖS.
A sima út az, ami a régi beidegződéseinket követi automatikusan, ugyan sok súllyal a hátunkon, de már megszoktuk.
Hordozzuk, panaszkodunk, ugyan azon hibáinkba beleesve vegetálunk.
Az önmagunk felé vezető út különbözősége azért szép, mert egyeseknek tényleg csak annyi egy életében való feladata, hogy megtanuljon mosolyogni...nem több.
DE EZEN EMBERNEK EZ A FELADATA UGYAN OLYAN NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK, MINT MÁSNAK AZ, HOGY
FELÉPÍTSEN EGY FELHŐKARCOLÓT A SAJÁT KEZÉVEL.
Aki elkeseredett, annak írom most ezen sorokat.
Tiszta szívemből mellette állok és nagyon szívesen segítek, ha az idő és energiáim megengedik.
Higgyétek el ez az út tényleg rögös, de csodálatos.
Annyi szépséget hoz majd, annyi igaz Barátot:-).
Köszönöm, hogy elolvastátok és, hogy a barátotok lehetek.
Szeretettel,.
izi
ui...még egy pár fontos dolog, mindenképpen nézd meg :-))))
http://www.youtube.com/watch?v=WbUWCsFkMms&feature=PlayList&p=F7945F9AB84601C9&index=9
2010. március 12., péntek
2010. március 11., csütörtök
a szabadság
Utazz velem most.
Egy olyan világba, ahol béke és szeretet van.
Itt nincs már befolyásos ember itt csak olyan ember van, aki tiszteletben tartja a másik embert.
Itt nincsenek bankok, tőzsdék, biztosító társaságok.
A profit nem áll az egyéni érdekek előtt.
http://www.youtube.com/watch?v=f3zUYK4YU8M&feature=related
Illúzió?...ezt érzed?...naiv gondolatoknak tartod, amit most leírtam?
Biztos lesz, aki megmosolyog és egy legyintéssel kijelenti..."már megint egy önjelölt világ megváltó.".
Nekik csak azt üzenem, hogy amióta merem hinni a változásban lévő erőt, azóta nem félek ilyen képeket látni...ilyen világba invitálni embereket.
Naiv vagyok...ez az én erőm.
Sajnos még mindig ott tart a világ, hogy abban hiszik az erőt és a hosszan tartó sikert minél bonyolultabb a megvalósítása.
A megoldások mindig EGYszerűek.
EGYértelműek.
Az EGYszerű emberről már a beidegződéseink révén már azt gondolja a világ, hogy buta és határozatlan, tudatlan.
Pedig az egyszerű ember minden erővel fel van vértezve, az egyszerűsége révén soha nem használ el fölösleges energiákat, nem él megfelelésben, ami a mai civilizált, gőgős emberekre nagyon jellemző.
Gőgjükben észre sem veszik, hogy folyamatosan energiát vesztenek, miközben másoktól energiát követelnek.
Az EGYszerű ember ilyet nem csinál.
Tiszteletben tart mindent és mindenkit. Nem másokból csapolja az energiát, hanem ő maga egy csatorna, ami megengedi neki, hogy a teljes szabadságában élje meg önmagát. Én ilyen emberekkel megtöltött világról beszélek...én naiv:-).
Ez a világ létezik.
Mindenkiben ott legbelül.
A szabadság kutatása az, ami minden emberben ott van.
Onnan fakad fel, ebből a világból ez az érzés.
Csak sokan ezt még nem látják be, mert nem belátók. Még úgy érzik a félelmeik révén, hogy nem biztosított az a kép, amiről beszéltem, az a világ, ahová invitáltalak benneteket...félnek, ezért el is bagatelizálják ennek lehetőségét, megvalósulást.
Saját magukat csapják be és ezzel erősítik ennek a zsarnok, mesterséges világnak a meglétét.
Minden nap választunk, minden pillanatunkban döntünk.
Amikor lefekszünk, amikor felkelünk érzésekkel vagyunk tele.
Erre érdemes odafigyelni és megregulázni azokat a negatív csökevényeinket.
Amikor azt kívánom, hogy legyen teljes minden pillanatod, akkor pont azt kívánom, hogy legyél jelen minden döntésedben. Legyél ott, és vedd észre mikor adsz erőt ennek a zsarnok, mesterséges világnak.
Hidd el nagyon sokszor teszed.
De nem feltétlenül kell ezt csinálni...van választásunk.
Azzal is választunk, hogy elindulunk együtt abba a világba, amiről az írásom elején beszéltem.
Jössz velem?
Legyen teljes teljes minden pillanatod.
izi a naív, az egyszerű...:-)
Egy olyan világba, ahol béke és szeretet van.
Itt nincs már befolyásos ember itt csak olyan ember van, aki tiszteletben tartja a másik embert.
Itt nincsenek bankok, tőzsdék, biztosító társaságok.
A profit nem áll az egyéni érdekek előtt.
http://www.youtube.com/watch?v=f3zUYK4YU8M&feature=related
Illúzió?...ezt érzed?...naiv gondolatoknak tartod, amit most leírtam?
Biztos lesz, aki megmosolyog és egy legyintéssel kijelenti..."már megint egy önjelölt világ megváltó.".
Nekik csak azt üzenem, hogy amióta merem hinni a változásban lévő erőt, azóta nem félek ilyen képeket látni...ilyen világba invitálni embereket.
Naiv vagyok...ez az én erőm.
Sajnos még mindig ott tart a világ, hogy abban hiszik az erőt és a hosszan tartó sikert minél bonyolultabb a megvalósítása.
A megoldások mindig EGYszerűek.
EGYértelműek.
Az EGYszerű emberről már a beidegződéseink révén már azt gondolja a világ, hogy buta és határozatlan, tudatlan.
Pedig az egyszerű ember minden erővel fel van vértezve, az egyszerűsége révén soha nem használ el fölösleges energiákat, nem él megfelelésben, ami a mai civilizált, gőgős emberekre nagyon jellemző.
Gőgjükben észre sem veszik, hogy folyamatosan energiát vesztenek, miközben másoktól energiát követelnek.
Az EGYszerű ember ilyet nem csinál.
Tiszteletben tart mindent és mindenkit. Nem másokból csapolja az energiát, hanem ő maga egy csatorna, ami megengedi neki, hogy a teljes szabadságában élje meg önmagát. Én ilyen emberekkel megtöltött világról beszélek...én naiv:-).
Ez a világ létezik.
Mindenkiben ott legbelül.
A szabadság kutatása az, ami minden emberben ott van.
Onnan fakad fel, ebből a világból ez az érzés.
Csak sokan ezt még nem látják be, mert nem belátók. Még úgy érzik a félelmeik révén, hogy nem biztosított az a kép, amiről beszéltem, az a világ, ahová invitáltalak benneteket...félnek, ezért el is bagatelizálják ennek lehetőségét, megvalósulást.
Saját magukat csapják be és ezzel erősítik ennek a zsarnok, mesterséges világnak a meglétét.
Minden nap választunk, minden pillanatunkban döntünk.
Amikor lefekszünk, amikor felkelünk érzésekkel vagyunk tele.
Erre érdemes odafigyelni és megregulázni azokat a negatív csökevényeinket.
Amikor azt kívánom, hogy legyen teljes minden pillanatod, akkor pont azt kívánom, hogy legyél jelen minden döntésedben. Legyél ott, és vedd észre mikor adsz erőt ennek a zsarnok, mesterséges világnak.
Hidd el nagyon sokszor teszed.
De nem feltétlenül kell ezt csinálni...van választásunk.
Azzal is választunk, hogy elindulunk együtt abba a világba, amiről az írásom elején beszéltem.
Jössz velem?
Legyen teljes teljes minden pillanatod.
izi a naív, az egyszerű...:-)
szülessen valami (valaki)
Szarban vagyunk, mégsem érezzük az illatát...
Engedem, hogy kibontakozzon valami ebből a pillanatból. Éppen ami vagyok, azt írom le, nem hivalkodva, nem nyerészkedve...csak úgy, ahogy jön.
A tegnapi meglepetés sorozat, ami elért még tart bennem.
Sok dolgot a helyére raktam.
Annyi mindent el tudtam intézni, szinte semmi energia befektetéssel.
Ezt az állapotot szeretem.
Ezek kellemes tükrök arról, hogy ott legbelül bennem helyén vannak-e a dolgok.
Én azt tartom, hogy minden dolog, ami körül vesz minket az a belsőnk tükre.
Legyen az szörnyűséges, akár csodálatos dolog.
Egy autóban lévő fék hiba pl. tükrözi azt, hogy nem tudunk időben lassítani, mindig túl megyünk azon határon, amin már nem lenne ildomos.
Ez a tükör (fék hiba) nem véletlenül van jelen az autónkban.
Tudom ez fura lehet azoknak, akik ezt az összefüggést még nem tapasztalhatták meg.
Ennek ellenére így van, ha hiszik, ha nem.
Egy dolog megvalósulása(helyre állása, megszerelése, megjavítása) odakint csak akkor történhet meg igazán(hosszú távra), ha bennünk is rendbe lett téve az a rész, az a gondolat.
Ezek a gondolatok olyanok, amik nem önmagunk felé visznek, hanem önmagunktól eltávolítanak.
Minden ilyen gondolat, ami önmagunktól távolra visz el, egyre több testi, esetleg környezetünk beli tünetet generál.
Amikor először halottam ilyen dolgokról elég szkeptikus voltam.
Sokan el sem hiszik rólam, hogy olyannyira tagadtam egy felsőbb vezérlő lény, vagy akármi jelenlétét, hogy mindenkit elhajtottam, aki nekem ilyen dolgokról papolt.
Az, hogy összefüggésbe hozzam azt, hogy a belsőmben lejátszódó események mennyire tükröződhetnek a körülményeimben szinte lehetetlenség volt számomra.
Az, hogy a dolgokat nem fizikálisan kell megoldani, hanem ott legbelül dől el a dolog és csak azután változik odakint, megint egy lehetetlenség volt, amit az idő és a tapasztalataim szépen megváltoztattak.
Most szinte az lehetetlen, hogy úgy gondolkodjak, ahogy régen.
Az alprogramot átírtam, ami eddig csak a fizikális megoldásokat tartotta valóságosnak.
Ez egy út.
Erről az útról szoktam írni, ez az az út, amire ildomos rátérni mindenkinek, mert előbb-utóbb a teste és a körülményei nagy volumenben fogják figyelmeztetni.
Érdekes ez a dolog, hogy ezekről a dolgokról úgy írok, mint a vízfolyás.
Mindig is megkaptam régen, hogy egyszer fogok írni, egyszer kifejezhetem magamból azt, ami vagyok. El is gondolkodtam akkor, hogy tényleg lesz ez így egyszer?...lesz merszem és olyan mondanivalóm, ami esetleg segíthet másokon?
Én, aki úgy nőttem fel, hogy szinte minden elromlott a kezeim között és egyáltalán nem tartottam magam egy kicsit sem értékesnek.
Fel sem foghattam, hogy az akkori üzenet már előre közölte, hogy igen is elmondhatom azt, ami ott legbelül érett.
Akkor még zöld volt, most már úgy érzem elég sokáig sütötte a Nap, beszélhetek bátran.
A legnehezebb feladat még az, hogy úgy beszéljek, hogy többen is hallják.
Ez valahogy mindig is nehézséget okozott, de ha belegondolok és a régebbi énemet vizsgálom, akkor az is már egy óriási csoda, hogy írok. Úgy írok, hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások, mert valahogy a tapasztalataim azt súgják, hogy nagyon sántítanak.
Sokan tudják, hogy sántít mégis megfelelésben élik le az életüket.
Nem is tudom miben reménykednek, talán abban, hogy egyszer csak jön valaki, valami és megoldja az egész dolgot, csak úgy?
Igen vannak ilyen áramlatok most, hogy csak ülj bele a fotelbe és rendbe rakjuk az életed.
Az a poén, hogy sokan el is hiszik.
Akik meg elhitetik a másikkal nem is tudom milyen erőt képviselnek, de az biztos, hogy nem azt az irányt viszik, ami az emberiség átszellemülését szolgálja.
Ők a stagnáltatók, olyanok, mint a cukor. Itt is jön az a szó, hogy ELRAGADÓAK...igen annyira édesnek tüntetik fel magukat és később magukhoz ragasztanak és ebből a függésből jó sok pénzt kaszálnak.
Ilyen ez a világ jelenleg, de azért akad benne olyan lélek is, aki már annyira felébredt, hogy átlát a szitán.
Ilyenek vagyunk mi.
Igen...ezt nem is tagadom, jó eső érzéssel világosítom fel a nagy érdeműt arról, hogy a szarban vannak.
Nem is értem, hogy miért nem érzik legalább az illatát?
...na...ennyit hirtelen az eszme futtatásból. Szeretettel.
izi
Engedem, hogy kibontakozzon valami ebből a pillanatból. Éppen ami vagyok, azt írom le, nem hivalkodva, nem nyerészkedve...csak úgy, ahogy jön.
A tegnapi meglepetés sorozat, ami elért még tart bennem.
Sok dolgot a helyére raktam.
Annyi mindent el tudtam intézni, szinte semmi energia befektetéssel.
Ezt az állapotot szeretem.
Ezek kellemes tükrök arról, hogy ott legbelül bennem helyén vannak-e a dolgok.
Én azt tartom, hogy minden dolog, ami körül vesz minket az a belsőnk tükre.
Legyen az szörnyűséges, akár csodálatos dolog.
Egy autóban lévő fék hiba pl. tükrözi azt, hogy nem tudunk időben lassítani, mindig túl megyünk azon határon, amin már nem lenne ildomos.
Ez a tükör (fék hiba) nem véletlenül van jelen az autónkban.
Tudom ez fura lehet azoknak, akik ezt az összefüggést még nem tapasztalhatták meg.
Ennek ellenére így van, ha hiszik, ha nem.
Egy dolog megvalósulása(helyre állása, megszerelése, megjavítása) odakint csak akkor történhet meg igazán(hosszú távra), ha bennünk is rendbe lett téve az a rész, az a gondolat.
Ezek a gondolatok olyanok, amik nem önmagunk felé visznek, hanem önmagunktól eltávolítanak.
Minden ilyen gondolat, ami önmagunktól távolra visz el, egyre több testi, esetleg környezetünk beli tünetet generál.
Amikor először halottam ilyen dolgokról elég szkeptikus voltam.
Sokan el sem hiszik rólam, hogy olyannyira tagadtam egy felsőbb vezérlő lény, vagy akármi jelenlétét, hogy mindenkit elhajtottam, aki nekem ilyen dolgokról papolt.
Az, hogy összefüggésbe hozzam azt, hogy a belsőmben lejátszódó események mennyire tükröződhetnek a körülményeimben szinte lehetetlenség volt számomra.
Az, hogy a dolgokat nem fizikálisan kell megoldani, hanem ott legbelül dől el a dolog és csak azután változik odakint, megint egy lehetetlenség volt, amit az idő és a tapasztalataim szépen megváltoztattak.
Most szinte az lehetetlen, hogy úgy gondolkodjak, ahogy régen.
Az alprogramot átírtam, ami eddig csak a fizikális megoldásokat tartotta valóságosnak.
Ez egy út.
Erről az útról szoktam írni, ez az az út, amire ildomos rátérni mindenkinek, mert előbb-utóbb a teste és a körülményei nagy volumenben fogják figyelmeztetni.
Érdekes ez a dolog, hogy ezekről a dolgokról úgy írok, mint a vízfolyás.
Mindig is megkaptam régen, hogy egyszer fogok írni, egyszer kifejezhetem magamból azt, ami vagyok. El is gondolkodtam akkor, hogy tényleg lesz ez így egyszer?...lesz merszem és olyan mondanivalóm, ami esetleg segíthet másokon?
Én, aki úgy nőttem fel, hogy szinte minden elromlott a kezeim között és egyáltalán nem tartottam magam egy kicsit sem értékesnek.
Fel sem foghattam, hogy az akkori üzenet már előre közölte, hogy igen is elmondhatom azt, ami ott legbelül érett.
Akkor még zöld volt, most már úgy érzem elég sokáig sütötte a Nap, beszélhetek bátran.
A legnehezebb feladat még az, hogy úgy beszéljek, hogy többen is hallják.
Ez valahogy mindig is nehézséget okozott, de ha belegondolok és a régebbi énemet vizsgálom, akkor az is már egy óriási csoda, hogy írok. Úgy írok, hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások, mert valahogy a tapasztalataim azt súgják, hogy nagyon sántítanak.
Sokan tudják, hogy sántít mégis megfelelésben élik le az életüket.
Nem is tudom miben reménykednek, talán abban, hogy egyszer csak jön valaki, valami és megoldja az egész dolgot, csak úgy?
Igen vannak ilyen áramlatok most, hogy csak ülj bele a fotelbe és rendbe rakjuk az életed.
Az a poén, hogy sokan el is hiszik.
Akik meg elhitetik a másikkal nem is tudom milyen erőt képviselnek, de az biztos, hogy nem azt az irányt viszik, ami az emberiség átszellemülését szolgálja.
Ők a stagnáltatók, olyanok, mint a cukor. Itt is jön az a szó, hogy ELRAGADÓAK...igen annyira édesnek tüntetik fel magukat és később magukhoz ragasztanak és ebből a függésből jó sok pénzt kaszálnak.
Ilyen ez a világ jelenleg, de azért akad benne olyan lélek is, aki már annyira felébredt, hogy átlát a szitán.
Ilyenek vagyunk mi.
Igen...ezt nem is tagadom, jó eső érzéssel világosítom fel a nagy érdeműt arról, hogy a szarban vannak.
Nem is értem, hogy miért nem érzik legalább az illatát?
...na...ennyit hirtelen az eszme futtatásból. Szeretettel.
izi
2010. március 10., szerda
kacifántos történeteikkel az orrunknál fogva
A változás velem halad.
Nem az állandóság az, ami hajt, az csak leblokkol.
Nem ragaszkodom már, mert elég sokszor ragaszkodtam, nem tanulva a következményeiből.
Ideje már valamit megértenem...nem az állandóságra kell törekednem, hanem a változásra.
Nagyon sok elragadó teremtmény van, akinek az önmagához való viszonya nulla.
Amikor erőm teljében találkozunk ilyen lelkekkel hamar megszívhatjuk. Tudat alatt, akár tudatosan is elRAGADnak...ezek az elragadó teremtmények.
Már észre sem vesszük és úgy szívják a vérünket és feladjuk azt, amik vagyunk.
Egy darabig van erőnk, de egy idő után azt érezzük, hogy függünk, ragadunk hozzá.
Bele estem nem tagadom sokszor ezen csapdába.
Ki ne akarna egy jó nőt?
De idővel rájövünk, hogy ennek ára is van.
Érdekes módon az elején tökéletes módon elhitetik, hogy mennyire ismerik már magukat...ez persze bennem is megengedi, hogy megnyíljak.
Aki megnyílik az védtelen lesz...naiv...egyszerű.
Annyira jó dolog megnyílni, de amikor már azt érzi az ember, hogy lecsapolták a vérét, akkor ledermedve elgondolkodik.
Itt az idő, hogy újra erőt gyűjtsön...elindul újra önmaga felé az újabb tapasztalataival felvértezve.
Vannak kivédhetetlen találkozások, amiket ha akarjuk, ha nem, akkor is meg kell élnünk.
Ezek a determinált szerződéseink, mondhatom azt, hogy szakrális szerződések.
Nagyon sarkalatos és fontos események ezek az életünkben, annak ellenére, hogy szétesünk.
Ha a szellemi dolgokat nem hanyagoljuk el, ami egyenlő fizikális síkon a vízzel, akkor már belátóbbak tudunk maradni és tartani tudjuk magunkat önmagunkhoz.
Miért a vízzel?...mert a víz az oldószer...a cukor azokat az erőket képviseli, ami marasztalni kíván...pillanatnyi élvezetek...amibe úgy beleragadhatunk, hogy akár ezen életünkben sem jövünk ki soha.
A szellemi dolgok ápolása viszont feloldja ezt a ragacsot.
Nincs, ami vissza tarthatna.
Ilyenkor miénk a világ.
De a vérszívók is gyülekezni kezdenek, mert érzik a meleg nedűt, ami az ereinkben kering.
Kell nekik, mert önmaguk képtelenek a megegyezésre önmagukkal.
ElRAGADÓ teremtmények milliói lesik az alkalmat, hogy olyan lelkeket találjanak, akik még esetleg nem olyan tapasztaltak, de már elindultak önmaguk felé.
Annyira ragadósak, hogy az orrunknál fogva bírnak vezetni (némelyik tudatosan, akár tudattalanul)kacifántos történeteikkel:-).
A ragaszkodók, nem haladnak a változással, ők csak marasztalni akarnak sok "szeretettel"a pokolban:-)
A ragaszkodók többsége szinte soha nem eszik élettel teli élelmiszereket.
Nem az állandóság az, ami hajt, az csak leblokkol.
Nem ragaszkodom már, mert elég sokszor ragaszkodtam, nem tanulva a következményeiből.
Ideje már valamit megértenem...nem az állandóságra kell törekednem, hanem a változásra.
Nagyon sok elragadó teremtmény van, akinek az önmagához való viszonya nulla.
Amikor erőm teljében találkozunk ilyen lelkekkel hamar megszívhatjuk. Tudat alatt, akár tudatosan is elRAGADnak...ezek az elragadó teremtmények.
Már észre sem vesszük és úgy szívják a vérünket és feladjuk azt, amik vagyunk.
Egy darabig van erőnk, de egy idő után azt érezzük, hogy függünk, ragadunk hozzá.
Bele estem nem tagadom sokszor ezen csapdába.
Ki ne akarna egy jó nőt?
De idővel rájövünk, hogy ennek ára is van.
Érdekes módon az elején tökéletes módon elhitetik, hogy mennyire ismerik már magukat...ez persze bennem is megengedi, hogy megnyíljak.
Aki megnyílik az védtelen lesz...naiv...egyszerű.
Annyira jó dolog megnyílni, de amikor már azt érzi az ember, hogy lecsapolták a vérét, akkor ledermedve elgondolkodik.
Itt az idő, hogy újra erőt gyűjtsön...elindul újra önmaga felé az újabb tapasztalataival felvértezve.
Vannak kivédhetetlen találkozások, amiket ha akarjuk, ha nem, akkor is meg kell élnünk.
Ezek a determinált szerződéseink, mondhatom azt, hogy szakrális szerződések.
Nagyon sarkalatos és fontos események ezek az életünkben, annak ellenére, hogy szétesünk.
Ha a szellemi dolgokat nem hanyagoljuk el, ami egyenlő fizikális síkon a vízzel, akkor már belátóbbak tudunk maradni és tartani tudjuk magunkat önmagunkhoz.
Miért a vízzel?...mert a víz az oldószer...a cukor azokat az erőket képviseli, ami marasztalni kíván...pillanatnyi élvezetek...amibe úgy beleragadhatunk, hogy akár ezen életünkben sem jövünk ki soha.
A szellemi dolgok ápolása viszont feloldja ezt a ragacsot.
Nincs, ami vissza tarthatna.
Ilyenkor miénk a világ.
De a vérszívók is gyülekezni kezdenek, mert érzik a meleg nedűt, ami az ereinkben kering.
Kell nekik, mert önmaguk képtelenek a megegyezésre önmagukkal.
ElRAGADÓ teremtmények milliói lesik az alkalmat, hogy olyan lelkeket találjanak, akik még esetleg nem olyan tapasztaltak, de már elindultak önmaguk felé.
Annyira ragadósak, hogy az orrunknál fogva bírnak vezetni (némelyik tudatosan, akár tudattalanul)kacifántos történeteikkel:-).
A ragaszkodók, nem haladnak a változással, ők csak marasztalni akarnak sok "szeretettel"a pokolban:-)
A ragaszkodók többsége szinte soha nem eszik élettel teli élelmiszereket.
2010. március 9., kedd
már saját magam könyvét olvasom
Annyi minden van most bennem. Annyi élet, amiben testet öltöttem és ezen életem sorscsapásai, csodálatos pillanatai.
Ezen életek és a mostani tapasztalatainak az ötvözete vagyok...igazán most jutottam el oda, hogy ezt tudatosan felismerjem.
http://www.youtube.com/watch?v=dAMu8EIOVIw&feature=related
Ez a felismerés mindenkinek a feladata.
Ez egy olyan mérhetetlen biztonsággal jutalmaz meg, ami már nem engedi meg, hogy becsapjam magam.
Eddig is éreztem, hogy jó az út, amin vagyok, de ez a felhőtlen bizonyosság csak most ért el.
Ezen a ponton a saját magam könyvét olvasom már, amiből megtudhatom, hogy mi a teendőm.
Töménytelen mennyiségű könyvet elolvastam, ami mind ugyanarról szólt...ismerd meg önmagad.
Megismerni önmagunkat nagyon nagy út.
Elindulunk és ki hamarabb, ki később, de eljut oda, hogy "hoppá!!!"...én most eljutottam önmagamhoz, legalább is megérintettem magam.
Ez egy olyan érzés, amit szavakban nem lehet leírni.
Olyan egyenletes energiával lát el, ami felül kerekedik mindenen.
Alapból elfogadással áll a dolgokhoz.
De ez nem jelenti azt, hogy minden dologgal kapcsolatba kell lépnem...nem jelenti azt, hogy leragadjak olyan dolgokon, ami már nem építő...sőt, segít tovább lépni és akár segíteni azokat is, akinek van hajlandósága változni.
Aki le akar ragadni, az leragad.
Nem sürgethetem, ahogy engem sem sürgethettek.
Ide saját erőből kell felküzdeni minden léleknek magát.
Annyi emberen veszem észre, hogy nemsokára eljut oda...lehet, hogy csak egy rövid ideig, de akkor egyek vagyunk.
Mert, amikor mindenki egyszer eléri önmagát, akkor megszűnik a különbség.
Ott legbelül egyek vagyunk.
Most imádok élni...és kívánom mindenkinek, aki olvassa ezen írást, hogy érezze meg azt, amit most érzek.
Remélem fenn tudom tartani jó ideig...
Szeretettel.
izi
2010. március 8., hétfő
a finomított cukorról (az édes szájú)
Sokan nem is gondolnák, de, ha nagyon kívánjuk a cukrot, az azért van, mert alkoholisták vagyunk. Ugyan olyan kényszerítő hatása van, mint az alkoholnak, mert azzá válik bennünk.
Megerjed az a fölösleg, amit agyba-főbe eszünk kiló számra.
Mit jelent az erjedés?
Az erjedés olyan folyamat, ami az oldott állapotban (nitrogén mentes)lévő szerves anyagok, legfőképp szénhidrátok bomlását jelenti, a hasadó és élesztő gombák hatására.
Manapság óriási mennyiségű cukrot viszünk be a szervezetünkbe.
A cukor szénhidrát.
A cukorrépából nyert finomított cukor szénhidrát tartalma nagyon magas...99%...amíg a cukorrépa önmagában 18 % szénhidrátot tartalmaz.
"A TERMÉSZETES SZÉNHIDRÁT AZ EGYIK FŐ TÁPLÁLÉKUNK."
De a FINOMÍTOTT CUKOR(kristály cukor, por cukor)rettentő sok betegség alapja.
Pontosan a kimagasló szénhidrát tartalma miatt.
A testünk nem tudja feldolgozni ezt a töménytelen mennyiségű cukrot(a felesleg alkohollá alakul)...a májunk nem bírja energiával...ezért megnagyobbodik. Igen...úgy is lehet az embernek máj nagyobbodása, ha nem iszik konkrétan alkoholt.
Ez az alkohol bontás rettenetesen sok energiát von el más folyamatoktól, ezért azok hiányt szenvednek.
A finomított cukornem tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket...
Azért is döbbenetes ez, mert amikor a szervezetnek meg kell emésztenie, akkor a szervezet nyomelemeket és ásványi anyagokat használ erre fel.
A CUKOR HALOTT ANYAG!
Mégis mennyire rabjává vált a civilizált emberiség, köztük én is:-)
Volt idő, amikor éjszaka felébredve félálomban csoki után kutattam.
Persze ennek sok lelki vonatkozása is van, ami ezeket bevonzza.
De itt csak maradjunk a fizikális síkon.
Ki az, aki nem sóvárgott már az édességért?...nagyon kevés ember, az tuti.
Rettenetes, amit művel bennünk a cukor. El van bagatelizálva ez is.
Csak egy párat említek abból, amihez óriási köze van...alapból a fáradékonyság(holott azt hinnénk, hogy mennyi energiát ad...ad is, de sok fölösleg marad és az alkohollá alakul-függőség), köszvény(húgysav képződés-savasodás, ami kálciumot von ki a csontokból, hogy semlegesítsen...ebből következik a csontritkulás (osteoporosis).
Említeném még az elhízást, rákot, emésztőrendszeri betegségeket, szívinfarktust, hormon zavarokat, vitamin és nyomelem hiányokat.
Van még bőven, de ennyi is elég ahhoz, hogy belátóbbá válhassunk.
A gyerekeink fáradékonyságát, tanulási nehézségeiket(koncentrációs zavaraikat) is a cukor számlájára lehet írni.
Sajnos azt tapasztalom, hogy folyamatosan adagolják a cukros dolgokat az iskolákban a gyerekeknek akár a menzán is.
Az iskolai büfékben szinte mindenki vásárol az édességekből...a cukros üdítőkről nem is beszélve.
Ez is el van bagatelizálva...senki nem tesz (kevesen) annak érdekében, hogy felvilágosítsuk a szülőket, és ami a legrosszabb, hogy kevés nyitott fül van rá...még.
Én a mai nappal eldöntöttem...minimalizálom a finomított cukor fogyasztását.
Valaki követ engem és azokat, akik felismerték már a dolog súlyát...és ez által azt, hogy az egészségünk mindennél fontosabb?
izi
ui...lesznek, akiknek nem fontos...ők, csak a betegség megtapasztalása fogja talán rákényszeríteni az életmódbeli és szemléletmódbeli változásra...vagy az sem...ők a földhöz ragadtak, a ragaszkodók. Nem véletlenül ragad a padló, ha a cukros vízből elpárolog a víz....ennyire ragaszkodik a cukor is hozzánk...nem ereszt.
Még egy kis adalék:
A korai őszülés és ráncosodás is a cukor számlájára írható.
röviden
Az eszkimók átlagéletkora 35-40 év. Szinte csak húson és fehérjén élnek.
Van pár vegetáriánus törzs (Pakisztán, Hunza törzs), aki egyáltalán nem eszik húst, átlagéletkoruk 80-90 év. Itt nem figyelhető meg szívinfarktus, vérnyomás probléma, rákos megbetegedés.
Folyamatosan beszélnek fehérje hiányról, de fehérje többletről szinte sehol nem esik szó, holott majdnem minden modern, civilizált betegségnek az alapja ez.
Van pár vegetáriánus törzs (Pakisztán, Hunza törzs), aki egyáltalán nem eszik húst, átlagéletkoruk 80-90 év. Itt nem figyelhető meg szívinfarktus, vérnyomás probléma, rákos megbetegedés.
Folyamatosan beszélnek fehérje hiányról, de fehérje többletről szinte sehol nem esik szó, holott majdnem minden modern, civilizált betegségnek az alapja ez.
2010. március 7., vasárnap
pézsé
http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=87789
Papír zsebkendőmet pellengérre teszem.
Nézze minden ember, hagy szégyenkezzen.
Amikor orrom fújom kezem tiszta takony.
Három rétege szakad, foszlik nagyon.
Nesze neked higiénia, arcomon a tragédia...igen...ez van.
Sajnos még mindig lehet olyan zsebkendőket kapni, aminek semmi értelme nincs...szó szerint, semmi haszna nincs, mert szinte ugyan olyan, mint ha nem is használnám...csak úgy "parasztzsebkendővel" fújnám.
Az a poén, hogy ilyen zsebkendőket még el is lehet adni.
Szerintem korrupt, lefizetett "meosok" tesztelték...már ide is beférkőztek azok a...:-))))
Pedig nem is volt olcsó és a csomagolásán is fel volt tüntetve, hogy 3 rétegű...igen, három leheletnyi réteg.
Levontam a konzekvenciákat...
ui...kipróbáltam, hogy két zsebkendőt(6 réteg)raktam egybe...így is sem jártam sikerrel...:-)
ui 2... a 9 rétegű bevált:-)
2010. március 5., péntek
pánik cváj
Hihetetlen, de igaz.
A nők kálváriája után itt van az, amire senki sem számított.
A férfiak következtek. Bekövetkezett.
Ma reggelre a férfiak úgy ébredtek, hogy az anabolikus szteroidok hatására felpumpált izmaik leapadtak.
Gizda, lesoványodott hímneműek levegőért kapkodva tapogatták vékony karjaikat, tyúkmellüket.
Hiába keresték már két ujjnyi vastag fuxaikat, nem találták.
Hűlt helye volt minden aranynak.
Féltve őrzött, csilli-villi BMW-k, Mercédeszek...státusz szimbólumok váltak semmivé.
Sok férfi megsemmisült.
Sírtak, zokogtak...a dolgokra még az is rá tett, hogy senki sem találta titokban őrzött kék tablettáikat.
Mi lesz ezután?...
Szinte senki nincs már az utcákon.
Eddig a nők(tisztelet a kivételnek), most már a férfiak(tisztelet a kivételnek)sem merészkedtek ki.
Az élet megállt.
A nők kálváriája után itt van az, amire senki sem számított.
A férfiak következtek. Bekövetkezett.
Ma reggelre a férfiak úgy ébredtek, hogy az anabolikus szteroidok hatására felpumpált izmaik leapadtak.
Gizda, lesoványodott hímneműek levegőért kapkodva tapogatták vékony karjaikat, tyúkmellüket.
Hiába keresték már két ujjnyi vastag fuxaikat, nem találták.
Hűlt helye volt minden aranynak.
Féltve őrzött, csilli-villi BMW-k, Mercédeszek...státusz szimbólumok váltak semmivé.
Sok férfi megsemmisült.
Sírtak, zokogtak...a dolgokra még az is rá tett, hogy senki sem találta titokban őrzött kék tablettáikat.
Mi lesz ezután?...
Szinte senki nincs már az utcákon.
Eddig a nők(tisztelet a kivételnek), most már a férfiak(tisztelet a kivételnek)sem merészkedtek ki.
Az élet megállt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)