2009. december 14., hétfő

Érünk valamit

Mikortól jön a birtoklás érzése?
Egyénenként változó az, ahogy mennyire kényszerítő erejű az, hogy birtokoljunk valakit, vagy valamit.
Ez az érzés az önbizalom hiányából ered.
Hirtelen tör föl a semmiből, egyszer csak ott van és mindent a magáénak akar tudni.
Gyűjtöget.
Egy megfelelő energia szinten viszont nem tud érvényesülni.
Az egyedüli igazi ellenszere, ha folyamatosan emelkedett állapotban tartjuk magunkat különböző módszerekkel.
Épp a mai nap gondolkodtam el azon, hogy mennyi fölösleges dolog van az ember életében, ami már túlzás.
Túlzásunkban akarjuk felhívni a másik ember figyelmét arra, hogy mi is létezünk és igen is értékesek vagyunk.
Szerintem a szerelem birtokol...ezt már sokszor írtam.
Úgy gondolom, hogy aki szerelmes, az nem tud olyat, hogy ezt az érzést ne tudja magáénak, esetleg csak a nagy rózsaszín ködben még nem vette észre...mihelyst a dolgok már nem rózsaszínek, akkor előtör elemi erővel.
Sokan hangoztatják, hogy ők nem birtokolnak... szerintem meg nem voltak szerelmesek. De ez csak egy vélemény és ezzel nem szándékozom azt mondani, hogy számomra a birtoklás elfogadható, vagyis helyén való...szerintem jó lecke...nagy lecke...mikor döbbenünk rá arra, hogy az igazi mélység az igazi elengedés, az igazi szabadság az, amikor elfogadásban vagyunk...legelőször magunkkal és a környezetünkkel...

Vannak pillanatok, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnik egy kapcsolat...ezen át kell esnie mindenkinek...nincs magyarázat, csak óriási hiány.
Nekem is volt egy ilyen és még egy piciny magyarázatot sem kaptam. Ez szörnyű...elviselhetetlen.
Ilyenkor beleesünk az önsajnálatunkba és egyénenként változó, hogy mikor döbbenünk rá, hogy minden rendben és nincs veszve semmi.
Az is változó, hogy hányszor kell ezeket megélnünk...

A megfelelő energia szint a lényeg.
ha folyamatosan tudjuk ezt és teszünk is érte, akkor megváltozik a világunk.
Egyszerűbb lesz, mert, aki figyel magára, az egyszerűbb lesz.
Minél jobban meg akarunk felelni, azzal bonyolultabbá, kétszerűvé, kétséggé válunk.
Ez egyenlő azzal, hogy az energia szintünk leapad...ez egyenesen arányos azzal is, hogy birtokolni akarunk, mert az anyag rezgésszintjén vagyunk, ahol csak ez az egy dolog, ami bebiztosíthatja(szerintünk) azt, hogy érünk valamit.

folyt.
izi

Nincsenek megjegyzések: