Mea culpa

Húúú....ha én ezt elsorolnám.
A lényeg az, hogy van már hajlandóságom észre venni a hibáimat, amit inkább csak nem helyén való cselekedetnek mondanék.
Az élet úgyis keményen honorálja, ha nem szűröm le a konzekvenciákat.
Ha egy kapcsolat lezárása után feldolgozatlan gondolatokkal és érzelmekkel léptem bele egy újabb kapcsolatba, akkor százszorosan megkaptam azt, amit nagyon nem szerettem volna.
Eleinte az önsajnálat csapdájában kínlódtam és okoltam a másik felet, hogy , hogyan is lehet így viselkedni.
Idővel megtanultam, hogy semmi sem történik véletlenül.
Amíg meg nem tanultam valamit, addig csak olyan társat vonzhatok be, aki jól felkészült arra, hogy megéreztesse azt, amitől menekülök.
Ez alól nincs kivétel addig, amíg a belátás és tudatosulás meg nem történik bennünk.
Állandó keresésben vagyunk, keressük az a lényt, azt a lelket, aki mellett ideálisan élhetünk szabadon.
Nem egyszerű dolog belátom...írni róla, beszélni róla könnyen megy.
Félünk odaadni magunkat a másiknak. Sokakban a sztereotípiák már eleve meghatározzák a kapcsolat kimenetelét.
Bennem is van bőven, de kezdem felismerni őket.
Mi a szerelem?
A legnagyobb birtoklás.
Szerintem, aki szerelmes az birtokol...az igazi SZERETET az, ami már nem a birtokláson alapszik.
De a szerelem az keményen fogja a másikat, még, ha ez nem is tudatosul sokakban.
Amikor az egyik fél már nem annyit akar, mint a másik, akkor felszínre törnek ezek a bakik.
Ilyenkor jön a szenvedés és a játszma.
Hol a határ...mikor lesz az ember szerelmes...vizsgáltam már magam sokszor. Néha éreztem a pillanatot, volt, hogy egy napra volt csak szükség.
tudom ez nagyon veszélyes, de a lényeg az, hogy csak azt adhatom, ami vagyok és amit a helyzet és a nő kivált belőlem.
Szóval már én is félek.
Ennek ellenére bízom abban, hogy van itt, vagy valahol egy olyan lélek, akinek ideális a belsőm és a külsőm, ahogy nekem is az ő belsője és a külseje.
Bízom a játszma nélküliségbe, abba, hogy vannak még önmagukra és a környezetükre igényes nők és a szellemi dolgokat sem hagyják ki az életükből.
Számomra nagyon fontos az, hogy ne csak az anyag rabságában szemlélje a világot, a világát.
Aki így lát, annak még nagyon sok tanulni valója van.

folyt.