Nézz magadra, mi lett belőled?...magad voltál sokáig, de később lelked eltemetted.
Egód akart, gyötörve ragaszkodott.
Elfelejteni engedte azt a csodát, ami benned ott ragyogott.
Pedig ez a csoda rendezett, tette a dolgát szüntelen, de hagytad, hogy a félelem e rendet elvegye.
A félelem apró csírája befészkelte lelkedbe a kétség szavát...azt hitted a birtoklás jogos és ez még a szabadság.
A fény lassan vissza húzódott és a sötétben a dal már nem úgy hangzott, és megfagyott.
izi
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése