Úgy érzem megint aktuálissá vált egy régi versem...
Sajnálatos módon előtérbe kerültek azok a lehetőségek, amik morális, (életmódbeli, szemlélet módbeli) változások nélkül ígérnek megváltást.
Ez a tendencia felgyorsul manapság és sokan választják ezt a lehetőséget a kényelmükből kifolyólag.
Sajnos ezeknek a módszereknek csak látszólagos ereje és hatása van.
Minden feladat, ami elénk kerül nem véletlenül van ott, ezen beavatásunkat nem odázhatjuk el...ez pontosan olyan, mint egy védőoltás, ami sokak szemében ártalmatlan és hasznos, de a lényeget áthidalja...az igazi szembesülést azzal az erővel, amivel konfrontálódni kell.
Mindenki, aki kikerüli ezen erőkkel, eseményekkel való találkozást(bármilyen belemagyarázással is)az egy helyben toporog és áltatja magát...igazán csak azt éri el, hogy egy még nagyobb szembesítő erő közelít felé, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat rá.
Választhatunk...jogunkban áll.
Viszont, aki belátóbb, az ne tesz magának olyat, amivel tudja, hogy hátráltatja vele magát.
Óriási szenzációóóó!
Itt van egy új atrakcióóó!
Sok a munka?
Nagyon lusta?
Ideje nincs semmire?
Vegyen sorsot izibe!
Tenni nem kell semmit se.
Dugja kezét zsebibe.
Ripsz-ropsz tűnik karma, átok.
Gyors fejlődés, ugye vágod?
Beavatás féláron.
Az üdvözülést is ajánlom.
Karosszékben ülve.
Semmit téve sehova.
Emelkedhet fel oda,
A tutti -frutti habokba.
Ugye milyen praktikus?
Kínlódjon a kubikus.
Áraink a földön járnak.
De mennyet garantálnak.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése