Amikor ráléptünk a keresés útjára, akkor számolnunk kell azzal, hogy kétségekkel, veszélyekkel, sötétséggel néha nagy fáradtsággal járó úton járunk. Ez a rögös út vezet el a megoldásunkhoz.
Sokunkat megrémített már ez kegyetlen próbatétel, zűrzavar... volt, aki már fel is adta és belemenekült egy pótcselekvésébe.
A szenvedélybetegségek alapja ez.
Az egész életünk egy keresés.
Mitológiai, irodalmi alakok mindig keresésben vannak...pl.Odüsszeusz.
Amíg keresnek, addig szinte csak szenvedés az életük.
Fel is adhatták volna, ahogy sokan manapság teszik, de nem tették.
A kitűzött cél elérése mindig feledtette az átélt kínokat.
Folyamatos keresésben vagyunk.
Nincs vége...egy beteljesülés után jön a következő, de azt már sokkal tudatosabban hajtjuk végre.
A megszerzett tapasztalataink egy szilárd alapul szolgálnak a továbbiakban.
Volt elegem sokszor és megkérdeztem magamtól, hogy van-e ennek értelme, amit csinálok.
Ha megálltam volna, akkor most kocsma töltelékként élnék valahol.
Mindig hajtott valami, mindig tudtam, hogy van értelme annak, amit csinálok.
A szenvedélybetegség az új tapasztalatoktól való félelem.
Aki halad az útján és a változásban meglátja a lehetőséget és a fejlődést, az pontosan azon az úton van, ami számára ideális...ez a tisztulásunk útja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése