keresztünk

Amikor már azt hittem, hogy sok mindent tudok magamról, akkor döbbentem rá, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom, mennyi minden hiányzik belőlem ahhoz, hogy kiteljesedhessek.
Ahol most tartok az egy kellemes állapot.
Néha vissza esek a mocskomba, de nem keseredek már el, tudom, hogy hamar tisztára mosom magam.
Sokáig bántottam magam ezért, de rájöttem, hogy fölösleges.
A szándék, ami a helyén való irányba vezérel, az bennem van.
Ettől többet nem tehet senki, e nélkül a szándék nélkül csak egy helyben toporgunk.
Ez a szándék segít a változással együtt haladni.
Mindennek az alapja az elfogadás, minden amit az embernek meg kell tanulnia földi megtestesülésében, az az elfogadás.
Néha túl gyors minden, úgy tűnik még levegőt sem kaphatunk.
Egyik dologból ki, a másikba be.
Érzések, érzelmek, gondolatok kavalkádjában levegőért kapdosunk.
Vannak körülöttünk, vannak akik segítenek. Nyújtják a kezüket felénk a legnagyobb szeretetükkel.
Jó érzés ez, de a feladat megoldása mindig csak a miénk.
Néha kegyetlen ezt tudatosítani, annyira megszoktuk, hogy a segítség kintről jön.
Mindig ezt akarták belénk sulykolni, hogy nehogy felfedezzük magunkban az erőt, az erőnket.
Ennek ellenére mindig jól esik a segítség.
Van, amikor már majdnem meghalunk, amikor már elvesztjük minden reményünket, kapaszkodónkat...ez a legkeményebb dolog, amit megélhetünk.
Hányszor éreztem ezt, hányszor fogom még érezni...talán mazochista módon már nem is érdekel.
Sokat vállaltam ezen életemben tudom, de néha leraknák belőle egy keveset.
Eszembe jut erről egy kis történet, ahol egy ember panaszkodik Istennek arról, hogy milyen nehéz keresztet cipel.
Isten felajánlja neki, hogy leveheti ezt a terhet, ő majd elveszi tőle.
Az ember ennek nagyon megörül és vissza adja.
Isten azt mondja, hogy menjen be egy raktárba és válasszon magának keresztet.
A raktárban nagyon sok kereszt van. Hatalmasabbnál hatalmasabbak.
De van közöttük egy kicsike.
Ezt választja az emberünk. Vígan felveszi a hátára és tovább éli az életét.
Pár nappal később szól neki Isten, hogy hogy meg van-e elégedve.
a válasz...IGEN.
Pedig az a kereszt pontosan ugyanaz, amit levettél magadról...szól Isten.
Ennyit arról, hogy mennyire nehéz a keresztünk.