életünk aranya

Ez egy régebbi írásom, de aktuális mindig...


A mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk aranyát.

Éljük napjainkat.
Benne vagyunk ...tesszük a dolgunkat.
Valami jobbra vágyunk.
Dolgozunk...másnak.
Azt gondoljuk, hogy nem tehetünk mást, mert akkor nem lesz mit ennünk.
Nem lesz orvosra pénz és a gyógyszerekre.
Öreg korunkra nem lesz miből megélnünk, ki fog minket eltartani.
FÉLelmünk már a jövő száraz, élet nélküli képét vetíti elénk, mert ez a dolga.
A FÉLelem nem tud más filmet vetíteni.
A jó öreg FÉLelem mozigépészünk teszi a dolgát.
Megirigyelhetné egy két rendező...apokaliptikus filmekben verhetetlen.
Furcsa mód sokan ragaszkodnak hozzá...annak ellenére, hogy folyton panaszkodnak, hogy az élet nem adja meg nekik azt, amit szeretnének.
Hogy is van ez?
Fel kellene már ébrednünk jó ideje.
Testünk fiziológiája jelzi már régen, hogy valami nem stimmel.
Arra csak kevesen gondolnak, hogy ezen lehet változtatni.
De ilyenkor jön a "DE...".
Mindig csak a "DE".

NEM kell feltétlenül így látnunk magunkat és a világot...
Igaz ez az út szűkebb és keményen meg kell dogozni azért, hogy egy stabil fogódzkodóval rendelkezzünk.
A saját sorsunk helyén való kovácsaiként már az fiatal EGÉSZség mozigépészt hívjuk már meg, hogy vetítsen.



Az ő filmjei annyira még nem ismertek...de vagyunk egy páran, akik őt választjuk.
Ezekben a filmekben jelen van főszereplőként a REMÉNY...a HIT...a BŐSÉG(fizikális,szellemi)...a SZERETET...az ÖNBIZALOM...a BÁTORSÁG...és még sorolhatnám.
Amikor először látjuk őket a mozivásznunkon, akkor már ismerősnek fognak tűnni.
Valahonnan dereng, hogy láttuk már őket.
Egy idő után már nem akarjuk tovább nézni FÉLelem mozigépész és rendező filmjeit.
Ez egy folyamat.
Aranyaink bennünk vannak...nem odakint...
Innentől kezdve változik az életünk.
Az élet a szép oldaláról kezd megmutatkozni.
Ez tuti.