Minden írásomat megelőz egy ima, egy tudatosulás, hogy ki vagyok.
Talán ez az életmód még sokakban megütközést vált ki és úgy gondolják, hogy nagyon elrugaszkodtam én már ettől a földtől.
Vannak akik így látnak...nem bánom.
A szívemben egy olyan erő dolgozik, ami már nem engedi meg azt, hogy azon népes táborba tartozzak, akik bábként mozognak és nem hajlandók tudomásul venni azokat a hazugságokat, amik az orruk előtt tornyosulnak.
Én inkább leszek azon kevesek(még) között, akik a szívükben érzett igazságot kifejezik és kiállnak maguk mellett.
Fura, de már nem tudnák úgy élni, mint régen.
Pedig volt idő, amikor belepréseltek abba a sablonba, amiben most is nagyon sokan vannak.
De csak azt lehet belenyomogatni, aki hagyja.
Márai Sándor nem egyszer írt erről, hogy az igazságunkért kiállni nem jelent mást, mint a teljes szabadságot.
Én is ezt vallom...és mióta ez a lételemem, azóta boldogabb vagyok.
Persze ez nem szuperszonikus sebességgel változtat az élet helyzetemen, de az elfogadás és a megértés egyre jobban jelen lesz az életemben.
Ez a folyamat egyénenként változó.
De az biztos, hogy aki önmagává kezd válni, az már elindult a boldogsága felé.
Aki bábként "éli" az életét, azt a boldogtalanság felé viszi az útja, még ha néha úgy is érzi egy -két földi dolog birtoklása révén, hogy boldog.
Ezek a hamis boldogságok nagyon rövid ideig tartanak és elkezdődik a következő kívánság megvalósítása.
Ez hajt manapság embereket, ami egy egészséges mértéken belül persze nem is lenne baj, de az egészséges mértéktől sajnos ezen dolgok nagyon távol állnak.
Semmi megelégedés nincs az emberekben. Ami természetes, azt megvetik szinte, vagy divatból, bálványként követik.
Pedig a természetes dolgok a középúton vannak.
De a megelégedetlen ember csak a szélsőségeiben véli a boldogulását.
Túl cukros...vagy túl sós...ezek az étkezésben is jelen vannak.
A húslevest igazán senki sem tudná megenni, ha nem lenne túlfűszerezve, túl sózva...valószínű, hogy kihányná az ember, de ezek a butító szerek, mint a só és a cukor megteszik a kellő hatásukat.
A halott állat eszenciáját, ami belefőtt a levesbe elnyomják és észre sem vesszük, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe.
Halált, fájdalmat, félelmet.
Ez lehet, hogy durván hangzik, de nem bánom, ez az igazság.
Az erőleves igazán gyengítő, életenergiát elvevő, blokkoló lé.
De ezt sokan nem tudják.
Majd egyszer eljut a tudatukig.
Halott dolgokkal kenegetjük magunkat, állati eredetű zsírokkal, eltömítve a pórusainkat, de ez sem baj, a testünk erős, dolgozik a halálunkig keményen.
Nehogy egy kis pihenőt adjunk neki.
Én azt vallom és sokan mások is, hogy amit magunkra kenünk kint, azt nyugodtan meg is ehetem. Próbáljunk csak megenni egy márkás éjszakai arckrémet.
Jó étvágyat.
Én ezért is masszírozok oliva olajjal...fantasztikus, hogy milyen jó hatással van a bőrre, persze hidegen sajtolttal, nem a hőkezelésen átesettel, amivel megölik.
Ez szívesen eszem is, mert élettel van teli és nem a halott állat zsírjával, fájdalmával, félelmének eszenciájával.
A növénynek nincs központi idegrendszere a köztudattal ellentétben nem érez fájdalmat.
Csak az állatnak és az embernek van központi idegrendszere.
Szegény malacok a húsbolt kirakatában széles mosollyal és szakács ruhában hirdetik magukat, nagy szeretettel, hogy vágják le őket...egyék a húsukat. Milyen rendesek.
És még mosolyognak is...
De ez van, az emberek elhitetik saját magukkal, hogy az, amit tesznek, ahogy élnek, ahogy gondolkodnak az helyén való.
Ez egy hazug világ, aminek a bábjaként milliók mozdulnak együtt...egyetemesen, de a haláluk felé és nem az élet felé.
Ez van...folyt később.
Szeretettel.izi
2 megjegyzés:
Megjegyzés küldése