tükreink (szabadságunk túlzásai)

Hirtelen kapott szellemi szabadságunkban észre sem vesszük, hogy az egónk az egeket veri.
Hirtelen "megvilágosulásunk" ahelyett, hogy az EGYséget támogatná, az elkülönülés csapdájába visz.
Több életen át megmondták nekünk, hogy mit és hogyan csináljunk...semmibe vettek, csak gyűlt bennünk a harag ezért az igazságtalanságért...úgy éreztük hogy nem tehetünk semmit, mert tehetetlenek vagyunk, ez volt a genetikai kódunkban.
De egyszer csak eljutottunk egy olyan pontra az életünkben, amikor megcsapott a megvilágosulás szele.
Megcsillant a megoldás lehetősége.
De mivel nem tanítottak minket arra, hogy vigyázzunk ezzel az erővel, mert túlzásba is eshetünk, a legtöbbünk nem kellő módon indult neki ennek az útnak. Felkészületlenségünk gyümölcseként, a túlzott szabadság mámorában úgy véltük, hogy nekünk már senki sem mondhatja meg mit csináljunk.
Elhagytuk a rabigát, már csak a szabadság van, a saját törvényeinkkel, mert minden honnan azt hallottuk, hogy Istenek vagyunk.
Ez a propaganda kellő képen elültette a magját nagyon sok lélekben és felfuvalkodottá váltunk.
Persze ez nem is tudatosult bennünk, nem is gondoltuk volna, hogy a szabadságban is van veszély.
Nekünk mindennél többet ért ez a függetlenség, ahogy Ádám és Évának is.
Gőgőssé váltunk, mert úgy véltük nekünk már senki nem szabhat törvényt, mi teremtünk, szubjektív világunk szülte törvényeinket hangoztatva.
Egyre több ilyen "szabad" lélekkel találkoztunk, aki megerősített abban, hogy minden rendben van.
Minden honnan égi csatornázások jöttek, hirdetve azt, hogy elég csak a teremtő mivoltunkban hinni...elég így élni...egy-két meditációs gyakorlatot elvégezni és üdvözülünk.
Nem kell morálisan megváltoznunk, nem kell szinte semmit tennünk...egyik pillanatról a másikra béke költözik a Földre.
Jött a Titok módszer és a Vonzás törvénye, amiből kifelejtették az alázatot...úgy állították be, hogy nincs szükségünk a teremtéshez alázatra...csak kigondoljuk, úgy gondoljuk és kész.
Csapdából csapdába estünk...de egyre többször szembesültünk kemény tükreinkkel is már.
Olyan emberekkel találkoztunk, aki szembesített azzal, hogy lejjebb kellene vennünk az egónkból, mert aki velünk szemben áll óriásira növesztette az egóját.
De, ha ezt nem tükörnek vettük, akkor elindultunk újabb kerülő utunkra, mint nagyon sokszor és okoltuk a másikat, magunkat különbnek vélve...pedig csak a tükrünket tárták elénk.
Ennek tudatosítása, megemésztése nagyon kemény feladat, de egy idő után be kell sok mindent látnunk.
Semmi sem jön elénk véletlenül, ha még bántó számunkra a tükör, akkor van vele dolgunk, ha meg már nem, akkor tovább léptünk...és a szabadság beleköltözik a lelkünkbe.
Innentől már nem bántó az, ami eddig bántott...innentől szeretettel vagyunk az ellenségeinkkel is...nem csak a felebarátainkkal.
Szeretettel,
izi