ma

Ma padlót fogtam.
Délutánra majdnem teljesen magamon kívül lettem.
Hiába mentem ki futni, hiába meditáltam...valami jó mélyről felfakadt bennem, belőlem.
Most, amikor ezen sorokat írom már sokkal jobban vagyok.
Nem is értem, hogy miért ez a nagy hullámzás bennem.
Nem kívánkoztam megérezni, hogy milyen, amikor elvesztem az erőmet, de mégis megtapasztaltam újra.
Ismét elmondom ezen írásomban, amit már sokszor elmondtam, hogy nem vagyok tökéletes...viszont, ha jó formában vagyok, akkor nagyon intenzív egységtudattal rendelkezem.
Ez a két szélsőség váltakozik bennem...szinte átmenet nélkül.
Esendő vagyok...mint mindenki.

A mai napon ismét tudatosan megérezhettem a különbségét annak, hogy milyen is az, amikor elvesztem a viszonyomat önmagammal és milyen is az, amikor egyre jobban önmagamra találok.
Érdekes ez a dolog, mert általában nem figyeljük meg ezt az átmenetet, hanem csak egyszer jobban leszünk...kitudja, hogy mikor.
Igazán úgy vélem, hogy ezen süllyedéseim nem véletlenül vannak jelen az életemben ilyen intenzíven, ilyen szisztematikusan.
Mindegyik arra szólít fel, hogy vegyem észre időben, hogy elvesztettem a fonalat és próbáljak így is jelen lenni, így sem magamba befordulni...nyitott maradni és azon érzéseimet, amik ilyenkor általában jönnek, hogy zárkózzak be, szüntessem meg a nyitottságomat figyeljem meg tudatossággal.
Valami ilyesmi történt meg ma, aminek most már egyre jobban tudok örülni.
Talán egy órája még legszívesebben nyüszítettem volna, mint egy kutya.
Most újra érzem az erőm.
Úgy vélem, hogy sikerült tudatosnak maradnom a helyzethez képest, sokkal jobban, mint ezidáig.
Két dolog létezik.
Az egyik az, amikor ideális az energiaszintünk.

A másik az, amikor ezen ideális szint alá csökken, amikortól elkezdjük keresni odakint az okokat.
Ebben az állapotunkban nem tetszik semmi, mindenben találhatunk kifogást, míg a másik ÁLDOTT állapotunkban azon dolgok, amik eddig idegesítettek bagatellnek tűnnek.

Ezt a folyamatot végig tudtam kísérni ma magamban.
Úgy vélem elég sokszor kijelentettem már a nagyközönség előtt, hogy mennyire tudatos vagyok, jött is hozzá próba keményen.

Pillanatok alatt kitértem a hitemből, pillanatok alatt kiléptem az áldott állapotomból...annyira nem értettem, hogy mi történik velem...még ezen események előtt aludtam is egy keveset.
Aminek jönnie kell, az jön is...ezért is most már egyre jobban rálátok a dolgokra.
Érdekes és tanulságos érzés volt az, amikor átbillentem a magamon kívüli állapotomból abba az állapotba, ahol már kezdtem érezni magam.
Igazi tanulságos tapasztalásban volt részem, ami ismét egy kicsit önmagam felé vitt.

Olyan ez, mint, amikor elmegy valaki a csatába és győzelemmel tér haza.
Valami ilyen érzés van most bennem...el vagyok ugyan fáradva, de van bennem stabilitás a változásban.

Jó volt most ezt kiírni.

Amikor nem volt energiám, akkor majdnem behúzódtam a páncélomba, volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy túl nyitott vagyok és nem kell a világ elé tárnom az életem.
A béka segge alatt voltam és úgy véltem, hogy nem fogok már nyilvánosan írni...miért is?...azért mert abban az állapotban a bizalmatlansággal, a félelemmel voltam analóg.

Nem is csodálkozom ezen...ennek ez a tünete...de a jelenlétem megemelt, kiemelt abból a mélypontomból, ami értéktelennek tüntetett fel magam előtt.
Így van ez mindenkivel.
Minél több teljes pillanatunk van, minél többször vagyunk a jelenben, annál kevesebb az esélye annak, hogy értéktelennek véljük magunkat.

Köszönöm azon lelkeknek, akik velem vannak, akik segítenek.

Sok szeretettel,
izi

ui...kívánom tiszta szívemből, hogy ezen felismeréseim segítsenek utadon, azon az úton, ahol önmagadata keresed.
Fogjuk meg egymás kezét és így sokkal könnyebb minden...persze a feladat megmarad nekünk:).

Ez a zene mindig felvidít...van benne valami erőt adó.
Hallgasd és emelkedj.