reggel( a Szerelem Te magad vagy)

Ma sokkal jobbak voltak a fényviszonyok bennem.
Rájöttem és tudatosítottam is magamban, hogy hol tévedtem el.
Voltak jól bevált dolgok, amiket hanyagoltam és most újra együtt mozgok velük egy nagyobb rálátásban már.
Tudom ennek így kellett történnie...egy kicsit megint el kellett vesznem, hogy grabancon tudjam ragadni magam még mielőtt megfulladok.
Utálok fulladozni, de most már annak fényében szemlélem, hogy jó tanulság, amit megéltem.
Nem hanyagolhatom el magam...de minden nem helyén való tulajdonságommal(tetteimmel, érzéseimmel, érzelmeimmel, gondolataimmal) kell elfogadnom magam, mint, ahogy már nagyon sokszor ezt le is írtam.
Úgy vélem, hogy semmiképpen nem előnyös csak azt tudatosítani magunkban nap, mint nap, amit szeretnénk, amit szeretünk...hanem minden nap szembesítenünk kell magunkat azon aspektusainkkal is, amit nem szeretünk, ami bántó.
Ez mindennek az alapja.
Ezen felismeréseimet élem meg, egyre tudatosabban.
Minden egyes nap, amikor kijövök abból a mélypontomból, amibe esetleg belesüllyedek, már az enyém, már az én stabil kapaszkodóm, ahhoz, hogy máskor már tudatosabb legyek és ezt másnak is át tudjam adni.
Ezt érzem, hogy jelenleg ez a dolgom.
Szeretem ezt...jó megismerni magam, szép dolog.
Ezen feladattól senki sem menekülhet el.
Halogatni lehet, de egyszer rádöbbenünk, hogy fölösleges.
A legnagyobb kincs az, amikor már másként látjuk magunkat, amikor már a szemléletünk nem kritikus...nem szélsőségesen kritikus.
Kell a kritika, de egy szeretettel teli ötvözetben.

Az élet alázatra tanít.
Ha nem veszed észre időben, akkor térdre kényszerít.
Ha már azt sem veszed észre, hogy a saját energiáid fogytán és mindenkinek adsz, de magadnak szinte semmit, akkor kieshet egy pohár a kezedből pl.
Miért is írtam ezt?
Mert ez is előfordult velem nem egyszer, ahogy most is pár perce...hirtelen nem is értettem, hogy miért, de miután térdre kényszerültem, észre vettem az üzenetet.
Nem voltam figyelmes magammal szemben, ezért az élet mutat nekem valamit...még nem betegség képében, csak egy figyelemfelkeltő jelenségben.
A víz az energiával analóg.
Ahogy széttört a pohár úgy elfolyt a víz is belőle...no jó...limonádé:)...de a lényeg ugyanaz:):
Egy kicsit sajnáltam is azt a limonádét, de majd csinálok egy másikat:).

Igen, térdre kényszerültem, le kellett hajolnom, kizökkentett az esemény, hogy figyeljek jobban magamra.
Reggel már sokkal tudatosabb voltam, mégis kaptam még egy megerősítést.
Írtam régebben egy cikket, ami hasonló dolgokról szól...azt hiszem az a címe, hogy Behódolni önmagunknak.
Ha gondolod olvasd el.

A jelek mindig ott vannak körülöttünk. Eleinte csak kisebb külső figyelmeztetéseket kapunk.
Aki nem tudatos, az magát csapja be.
Aki úgy véli, hogy véletlenül törik el egy pohár tele vízzel, az is ott tart még, hogy nem szemléli holisztikusan a világot.
Persze mindenki ott tart, ahol tart.
Én csak leírom, hogy hol tartok, aki talál benne valamit, ami az övé annak csak örülök.:)
Sokszor az is eszembe jut, hogy mi az EGYség...mi is az, hogy egységtudat.
Számomra egyre jobban azt jelenti, hogy semmitől sem kell félnem, csak magamat kell adnom.
Ha jól belegondolok, akkor ha egy vagyok mindennel, akkor bármit is teszek, akkor az másnál is jelentkezik(ha romboló, ha építő az, amit cselekszem, gondolok)...persze ezt is sokszor lehet hallani, de úgy vélem, erre saját magunkban kell rájönnünk.
Az elméleti tudás még nem elég.
Ha szeretettel vagyunk magunk iránt és ezt meg is értjük, hogy miért fontos, akkor tisztában leszünk azzal, hogy a legtöbb, amit adhatunk a világnak, az embereknek az, hogy minden nap megtiszteljük magunkat.
Nem véletlen az, hogy a legnagyobb karmaoldó dolog az, ha úgy cselekszünk építő dolgokat, hogy arról senki sem tud.
A legnagyobb szeretet az, amikor már így tudunk cselekedni, amikor már az elismerés bűvköréből kiszakadva tesszük a dolgunkat.
Ezt csak olyan egységtudattal lehetséges, aminek a felismeréséhez magunknak kell felküzdenünk magunkat.
Ezért fontos tudatossá válni.
Azért, hogy hitelesek legyünk magunk előtt, hogy saját gondolataink legyenek az életünkről, arról, hogy mi a dolgunk....miért is vagyunk itt a Földön.
Ezekhez a gondolatokhoz fel kell nőnünk..nem a divat szerint.
A divat nem engedi meg, hogy önmagunk legyünk, csak a látszatát kelti bennünk, hogy jó úton haladunk.

A legrövidebb út önmagunkhoz, ha egyre kevesebbet várunk el a másik embertől, ha egyre többször vagyunk a természetben egyedül.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne legyünk közösségben, csak annyit jelent, hogy ha arról beszélünk, mi is az az út, ami önmagunk felé visz, akkor ott ne csak elméleti tudásunkkal hencegjünk.
Tettem én is így...ezért is tudom, hogy miről írok.
A tapasztalás sokszor kemény dió.
Van, hogy sírunk, mert már annyira fájnak dolgok, annyira nehéz elviselni valakinek a hiányát.
Minden elvesztés arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy legyünk végre önmagunk és ne másban kapaszkodva érezzük létjogosultságunkat.

Egyre jobban érzem magamban azt, hogy mi is az az egység.

Kérlek vedd észre, hogy sokkal több vagy annál, mint, hogy másban keresed a támaszod, sokkal több vagy annál,hogy a divat vezéreljen Téged.
nem baj, ha tapasztalod, tapasztaltad így is magad, de lépj tovább.
Az, hogy a viszonyod jobb lesz magaddal, az TÜRELMET szül.
Nem mindenáron azon fogsz agyalni, hogy mikor jön már el a szerelem az életedben.
A SZERELEM Te magad vagy.

...és úgy vélem, hogy majd akkor jön is kint is az igazi:).

Ne félj egyedül lenni.
Amikor egyedül vagy, megalapozod a jövőd, akkor leszel igazán stabil, mint, ahogy a szóban is benne van...MAGaBIZTOS.
Ugye mennyire igaz?:)
Aki MAGa Biztos, az nem FÉL már, hanem EGÉSZ.



Ez a zene öleljen körbe, amikor felismered magadban az erőd.




ui...most már megyek futni, mert még nem tiszteltem meg magam ma kellő módon(persze ez is csak az egyik módja).:)...