Sorsunk.
Csak a miénk.
Mindig pontosan úgy reagálunk, ahogy az adott lelkiállapotunkhoz mérten tudunk.
Lelkiállapotaink a tudatossága változó, ennek fényében leszünk egyre türelmesebbek, elfogadóbbak, megértőbbek, együttérzőbbek.
Csinálunk baklövéseket sokszor, teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék.
Mégis ha van bennünk egy tiszta szándék, ami őszinteségen alapszik, akkor bizony minden a legnagyobb rendben megy.
Másokat hibáztatni azért, ahogy élünk, amilyen lelkiállapotba jutottunk egyenlő azzal, hogy még nagyon gyenge szál fűz önmagunkhoz, de ez sem baj, ha már erre is rájöttünk.
Emberebb Ember a cél.
Olyan ember, aki magáért felelős és nem hibáztatja a másikat semmiért.
Megbarátkozni magunkkal annyit jelent, hogy minden felelősséget felvállalunk az életünkben.
Nem könnyű!
Könnyebb a másikban keresni a hibát, okolni valamiért, amiért nem úgy történtek a dolgok, ahogy elvártuk.
Csodálatos az a felismerés, amikor teljes szabadságunkban már csak szeretet van bennünk a másik iránt.
Élni csak így érdemes, minden egyéb csak még több bajt szül.
Kapcsolataink ténylegesen a beavatásaink, olyan szakrális konszenzus eredménye, amit nagyon nehéz felfogni, mert annyira a matériában élünk és elvesztettük a szellemi kapcsolatot.
Reintegráció.
Újra fel kell ébredni a lelkünkre, szellemünkre.
(a kép címe: dikk! )
Csak a miénk.
Mindig pontosan úgy reagálunk, ahogy az adott lelkiállapotunkhoz mérten tudunk.
Lelkiállapotaink a tudatossága változó, ennek fényében leszünk egyre türelmesebbek, elfogadóbbak, megértőbbek, együttérzőbbek.
Csinálunk baklövéseket sokszor, teszünk olyat, amire nem vagyunk büszkék.
Mégis ha van bennünk egy tiszta szándék, ami őszinteségen alapszik, akkor bizony minden a legnagyobb rendben megy.
Másokat hibáztatni azért, ahogy élünk, amilyen lelkiállapotba jutottunk egyenlő azzal, hogy még nagyon gyenge szál fűz önmagunkhoz, de ez sem baj, ha már erre is rájöttünk.
Emberebb Ember a cél.
Olyan ember, aki magáért felelős és nem hibáztatja a másikat semmiért.
Megbarátkozni magunkkal annyit jelent, hogy minden felelősséget felvállalunk az életünkben.
Nem könnyű!
Könnyebb a másikban keresni a hibát, okolni valamiért, amiért nem úgy történtek a dolgok, ahogy elvártuk.
Csodálatos az a felismerés, amikor teljes szabadságunkban már csak szeretet van bennünk a másik iránt.
Élni csak így érdemes, minden egyéb csak még több bajt szül.
Kapcsolataink ténylegesen a beavatásaink, olyan szakrális konszenzus eredménye, amit nagyon nehéz felfogni, mert annyira a matériában élünk és elvesztettük a szellemi kapcsolatot.
Reintegráció.
Újra fel kell ébredni a lelkünkre, szellemünkre.
(a kép címe: dikk! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése