Derült égből villámcsapás érzés.
Ilyen esetben a legrejtettebb mélységeinkből kerülnek elő fájdalmak, ezek annyira erősek lehetnek, hogy szinte letaglóznak.
Értetlenségünkben hajlamosak vagyunk magunkat hibáztatni, elhagyatottságunk ősereje ezáltal hatalmas mértéket ölthet még a legszívósabb, erős lelkületű emberben is.
Az elhagyatottság érzés minden embert próba elé állít különböző mértékben, az adott lelkiállapotához mérten kap ehhez beavatást.
Tehát aminek jönnie kell, az jöjjön is, ez a jelszavam.
Éppen ezért megköszönöm neked, hogy ezt az érzést kiváltottad belőlem és újabb lehetőségem adódott arra, hogy megmutassam magamnak az erőmet, az elfogadásomat, ezáltali együttérzésemet a világ felé.
Hálával tartozom ezért, mert ezt a mélységet csakis így tudtam elérni, hogy megnyitottam feléd a lelkem, mert feléd megmertem nyílni.
Te akkor bezártál, ahogy kellett.
Pont időben ahhoz, hogy az történjen, aminek történnie kell.
Derült égből villámcsapás.
De már áldom azt a pillanatot.
Mert ettől tanítóbban soha nem éltem meg ezt az érzést.
Te rájöttél, hogy élethazugságokban nem lehet élni.
Én is tudtam ezt a kezdetekben, de a vágy elvette ennek kijózanító figyelmeztetését.
De így utólag tudom, hogy aminek jönnie kell, az jön is és ezáltal bele kellett mennünk mind a kettőnknek ebbe a helyzetbe.
Te időközben kezdted felszámolni élethazugságaidat.
Nagyon értékes, természetes folyamatot láttam benned végbemenni.
Ilyen mély és tudatos, tiszta szándékkal átitatott fejlődést még nem láttam egy Nőnél.
Ez az, ami megengedte, hogy megnyíljak előtted.
Azt gondoltam, nem tud megérinteni már Nő, mert mindig is azt láttam, hogy csak felületesen akarnak ébredni és itt elnézést kérek a női nemtől, mert nem általánosságban beszéltem.
Ez az a pont, amikor bizalmat éreztem a kapcsolatban , a kapcsolathoz és ez az a pont amikor te bezártál és én megnyíltam.
Hatalmas konszenzus eredménye ez, mert ilyen szinkronicitást csakis akkor élhetünk meg, amikor erre ténylegesen megérett a lelkünk.
Élethazugságainkban élni felesleges, sőt egyenlő a lelkünk halálával.
Házasságok "élnek" úgy, hogy már egy harmadik féllel van szexuális kapcsolat és mindeközben azt várják az élettől, hogy az mutassa meg nekik a szép oldalát.
Ezt a kegyet senki nem kapja meg, mert a szép oldal eléréséhez a legalapvetőbb az, hogy rendezzük sorainkat, a félmegoldásokat félretéve tudatosan elindulunk magunk felé.
Amikor elkezdünk igazán tudatossággal lenni magunk iránt, akkor egyre gyorsabban fognak pörögni az események.
Egyre kényszerítőbben borul fel annyira az életünk, hogy kénytelenebbek leszünk igazat vallani magunknak, mert, ha nem ezt tesszük belehalunk.
Morális élet a cél, egy olyan tiszta kapcsolat, amiben ténylegesen a másik fél tisztelete, szeretettel való ápolása a cél, mindeközben magunkat is kellő módon tiszteljük, szeretjük, ápoljuk.
Minden ember erre vágyik.
Ha bevalljuk, ha nem.
Soha ne bánd azt, ami megtörtént veled, felejtsd el a mások okolását.
Szakrális kapcsolataink nagyon meghatározóak az életünkben.
Igazán ezek a kapcsolatok soha nem szakadnak meg, ha már mind két fél tudatosságra hozta a történéseket.
A kölcsönös megbecsülés érzése hatalmas csodákra képes.
Vannak viszont olyan kapcsolatok, amiben csak tényleg az ösztön vezérel és ebben a tudatosságnak semmi jele nincs, ezen viszonyoknak is van tanító jellege egyértelműen, de inkább maradandó sérülést okoznak, mint gyógyulást.
Ha te is úgy érzed, akkor gyógyulást hoztunk egymás életébe. :)
"A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz."
Rudolf Steiner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése