https://www.youtube.com/watch?v=fMmYokGt0cE
Kettéhasadt állapot, elszakadt állapot a lényegiségtől, az eredettől, a szellemi részünktől, attól a biztonságtól, ami stabilan megengedné, hogy ideálisan bízzunk magunkban és az élet eseményei ne szélsőségesen billentsenek ki önmagunkból.
A keleti és nyugati kereszténység közötti órási szakadék és ezt az állapotot tükrözi, azt az űrt, amit minden embernek be kell töltenie azzal a munkával, amit az önmaga megismeréséért folytat, ami megengedi, hogy a világot is úgy ismerje meg, hogy az objektíven, manipulációktól mentesen táruljon elé.
Amíg ezt a felismerést meg nem hozzuk, addig az orrunknál fogva fognak vezetni a különböző szubjektív, az alapoktól eltávolodott vallások, irányzatok.
Amíg csak testnek és léleknek gondoljuk magunkat, a szellemi részünket a lélekkel egyenrangúnak véljük, amíg nem hajt az a vágy, hogy különbséget véljünk a kettő között, addig bizony csak végigbaktatunk az életünkön és igazán semmi tudati fejlődésben nem lesz részünk, csak ösztönszerűen végig élünk egy programot. Semmi nem motivál bennünket arra, hogy újabb nézeteink legyenek, hogy megkérdezzük igazán magunktól azt, hogy miért is ismételgetjük ugyanazon dolgainkat, amik már nem szolgálnak igazán bennünket.
Meghasadt állapot ez.
Nincs igazi kapcsolat magunkkal, azzal a részünkkel, ami igazán beleszólhatna az életünkbe, ami megváltoztathatna, ami megváltana gyarlóságunkból.
szkhidzó: görög szó: hasítani
phrén: szellem
Az ember hármas lény, a szellemi lényét lehasítani annyi, mint beteggé tenni.
Most különösen nagyon fontos, hogy ápoljuk a lelkünket, mert amikor a lélek szomjazik és nem kap elegendő "folyadékot", akkor már nagyon nehéz dolgunk lesz.
Ezért is ébresztő. :)
Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése