Lelkünkben mindig táplálékot adunk egyes erőknek.
Ez a gondolat talán egy kicsit elvont és taszító lehet némelyik embernek, ellenben ez nem ront semmit ennek a ténynek a valóságtartalmán.
Annyira eltávolodtunk már az élet lényegi alapjaitól, hogy szinte csak az a valóságos, amit látunk, vagy kézzel foghatunk.
A gondolatainkat önálló valaminek hisszük, holott minden idea mögött "áll" egy szellemi "dolog", egy szellemi valóság.
A materializmus is egy vallás.
Abban hiszünk ilyenkor, ami szellem nélküli.
Ebből kifolyólag egyre kilátástalanabbá válik az élet, annak ellenére is, hogy vagyonokat halmozunk fel, tárgyakat birtokolunk, nőket, férfiakat képzelünk a magunkénak, mégis idővel rádöbbenünk, hogy hiányzik valami, amitől igazán biztonságban érezhetjük magunkat.
Ugyan le lehet élni úgy egy egész életet, hogy egy csepp szikrája nem lesz ennek a felismerésnek, de ez csak oda vezet, hogy még mélyebbre kerülünk és még nagyobb szakadék tátong majd bennünk, ami szinte lehetetlenné teszi majd a visszacsatolást.
Ilyen esetekben egyre nagyobb az esélye annak, hogy a betegségeinkből adódó korlátaink szinte mozgásképtelenné tesznek és a szellemi témák hallatán szinte irtózatos ellenszenvet, taszítást érezhetünk.
Én ezt nevezném igazi halálnak, nem azt, amikor az ember úgymond kilép fizikális burkából az élete végén.
Minél nagyobb ez az űr, annál távolabb kerülhet két ember egymástól, ha az egyik rálép az önmegismerés tudatos útjára, a másik fél viszont beleragad saját önsajnálatába és életének nehézségeiből fakadó siránkozásaiba, élettagadásába.
Egyértelműen felismerhető ez az emberben, hogy éppen hol tart az önmegismerése útján.
Legfőképpen az tudja ezt kellő módon látni, érezni, aki már saját maga is végig ment alapvető determinált lelki mélységeken.
Szükségesek ezek a mélypontok.
Amikor a lelkünkben vihar van, igazán két erő hatalmas harca folyik, ahol ha nem vagyunk éberek, akkor negatív érzéseinkkel azon erőket tápláljuk, akik azon dolgoznak, hogy még nagyobb káosz legyen bennünk, ezáltal körülöttünk.
Nem véletlen az, amikor nem tanácsos hosszabb ideig haragudnunk valakire, aki úgymond ártott nekünk.
Igazán senki sem árt nekünk, csakis saját magunk.
Minden pillanatunkban dönthetünk, hogy milyen erőket táplálunk, milyen erőknek adunk figyelmet.
Lelkünket nem véletlenül ildomos szeretettel teljes gondolatokkal ápolni.
Magunknak is jót teszünk vele, nem beszélve arról, hogy elindul valami nagyon szokatlan és különleges dolog, amit sokan nem is értenek, mert teljesen más oldalról közelítik meg a dolgokat az adott lelkiállapotuk miatt.
Én hiszek ebben.
Egyre jobban, egyre tisztábban tudom és érzem a jelentőségét, életemre gyakorolt jótékony hatását.
Morális változás nélkül nincs érdemi lelki fejlődés.
Mégis abban a tévhitben élnek emberek, hogy majd megváltozik a világ, miközben igazán semmilyen mélységet nem akarnak megélni, steril világot akarnak maguk körül, minimál stílusú házakban leélve életüket.
Ez az életmód teljesen kizárja a karma valóságosságát, hedonista szemellenzővel gázolnak át emberi lelkeken.
Felelősök vagyunk magunkért, a tetteinkért, sőt még a gondolatainkért, érzéseinkért is.
Ha igazán mélyen belegondolunk ebbe a mondatba, akkor bizony az is felsejlik, hogy bizony ezen életünk tartalma, minősége, determináltsága is annak következménye, amit elvetettünk.
Persze sokkal könnyebb lenne ezt nem tudomásul venni és élni világunkat minden kötöttség nélkül, de ezek az életek inkább szélsőséges szabadosságukat mutatják, mint ideális szabadságukat.
Mert a szabadságban vannak olyan szabályok, aminek elhanyagolása letérít arról az útról, ami igazán a miénk.
Aki ezt elfogadja, aki a szabadságban olyan egyetemes törvényeket is felfedez, ami a saját és az emberiség jólétét szolgálja, az egyre közelebb kerül a saját önvalójához.
Ezen inkarnációnk jelleme változhat, ha erre tudatosan, tiszta szándékkal törekszünk.
Aki így él az felismeri a másik emberben is ugyanezt a fejlődést, ezért is tud mély, bizalommal teli barátság kialakulni kettőjük között.
Ha ez nő és férfi között valósul meg, az maga a csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése