mellékzönge

https://www.youtube.com/watch?v=LaGxgwB7DRY



Mellékzönge nélkül nincs fejlődés.
A legmélyebb pontjainkból újra életre kapni egyenlő azzal, hogy valamit nagyon mélyen átgondoltunk, átéreztünk, beláttunk.
Ezek a megpróbáltatások a legváratlanabb helyzetben érhetnek bennünket, annak ellenére is, hogy bármilyen jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A boldogság nem statikus itt a tér-időben.
Vannak pillanatok, időszakok, amikor felhőtlenebbül vagyunk és ilyenkor jobban bízunk az isteni elrendezésben.
Számomra mindennél fontosabb, hogy ne kergessem magam olyan illúziókba, ahol egy rózsaszín ködben állandósult boldogságban bízok.
Amit viszont tudatosan érzek az nem más, mint az, hogy folyamatosan  tennünk kell magunkért, mindig figyelni kell arra, hogy melyik szélsőségbe jutottunk és ez milyen cselekedetekre sarkall.
A legnagyobb baklövés az, amikor az ember úgy érzi már, hogy sérthetetlen.
A legnagyobb bukások abból fakadnak, amikor ezt elfelejtjük.
Egyszer igazán rádöbbenünk arra is, hogy nem a szavak szintjén mondhatunk el igazán valamit valakinek, nem a kimondott szó a lényeg, hanem az a viszony, ahogy mi magunkban viszonyulunk érzésben a másikhoz.
Sokszor el lehet "rontani" valamit.
El lehet odázni azt, hogy mind a két fél igazán szembesüljön magával és ezek után ténylegesen a tiszteleten alapuló barátság alakuljon ki kettőjük között.
A legegyszerűbb barátságnál nem sok szebbet tudok.
De ha a mellékzöngék erősebbek és az egó még mindig nem akarja átlátni a nagy képet, akkor bizony olyat veszíthetünk el, aminek a hiánya egész életünkben elkísérhet.
Az emberi lélek nagyon bonyolult, legfőképpen azért, mert a sötét területei szabadon tudnak garázdálkodni, ha nem vagyunk még elég éberek, tudatosak.
Nincs olyan ember a Földön, aki a rejtett sötét világából felfakadó érzésire azonnal pozitívan tud reagálni.
Olyan viszont már van, aki ezt az időt lerövidíti és megérti, hogy mivel szembesült.
A barátság alapja az, hogy ezen kizökkenéseinket tolerálja és átlássa.
Egy kapcsolat szereposztása is nagyon lényeges, mert ha ez nincs időben letisztázva, akkor bizony nem is csoda, hogy elindul valami a mellékvágányon.
Nagy lecke az élet.
Egyre fontosabbá válik idővel az, hogy értékes emberekkel vegyük magunkat körbe, egyre jobban lemorzsolódik az, akinek nem fontos a LÉNYEG.
Egyszerű embernek lenni egyre nehezebb ebben a világban, ha nincs hajlandóságunk igazán szembesülni magunkkal.
Az igazi szembesülésünkkor lelkünk tengerén hánykolódó hajónkat kezdjük el kívülről meglátni, de még nem tudunk beleszólni abba, hogy merre is menjen.
Később már azt érezzük, hogy van lehetőségünk valahogy a kormányhoz jutni, de ez nagy félelemmel tölthet el bennünket.
Idővel egyre jobban rálátunk, hogy bizony igazán csakis mi tudjuk ezt a hajót irányítani, mert ez a mi hajónk, mi terveztük, mi vagyunk a kapitányok.
Amikor már a kezünkben van az irányítás és elbízzuk magunkat, akkor a legváratlanabb pillanatban egy zátony  a víz felszíne alatt belehasít a hajótestbe és hirtelen azt érezzük, hogy nagy bajban vagyunk.
Nem is értjük a helyzetet, mert látszólag minden a legnagyobb rendben ment, szép volt az idő is, de az is felszínre tör bennünk, hogy nem halogathatjuk a mentést, nem húzhatjuk az időt, mert ténylegesen elveszthetünk valamit, valakit, ha nem cselekszünk időben.
Ez a munka erőn felüli, de semmit sem kapunk véletlenül, ezért is egyre nagyobb erővel munkálkodunk tovább.
De itt is jöhet olyan pillanat, amikor elvesztjük az energiánkat és nem jó irányba kezdünk el gondolkodni és úgy érezzük, hogy ezt nem érdemeltük meg, hiszen minden olyan simán ment.
Ebben az állapotunkban felszínre kerülnek a régi sérelmeink, fájdalmaink és ez az elválasztottság érzés bonyodalmakat teremt, mellékzöngeként félreértéseknek ad teret, amit ha később nem tudatosítunk beláthatatlanul nagy bajt okozhat.
Két emberen múlik egy kapcsolat, egy barátság.
Jó esetben az alapokra támaszkodva ölelik meg egymást újra és az élet szépségeiben és nagy viharaiban mindig ott állnak egymás mellett.
 G és R .
R és T.
https://www.youtube.com/watch?v=2fTy_NxbQQM


.