éjfél

Az éjfél előtti alvás azért fontos, mert a lelkünk éjfélkor, az éjfél pillanatában tud a legmélyebben inni az égi szférák fiatalságkútjából és nem beszélve arról, hogy a legjobb fizikális fellendülést hozza el.
Sajnos nem nagyon van ez már a köztudatban, mert teljesen átalakultak az alvási szokások.
Ahogy reggel a virág elvárhatja azt, hogy rásüssön a Nap, ugyanúgy elvárhatjuk mi emberek is, hogy reggel felébredésünkkor olyan erők sugározzanak ránk, ami felemel: "Csak az éjszakai Nap teszi az alvást a legmélyebb értelemben felfrissítővé és megfiatalítóvá úgy, hogy a felébredés reggel olyan legyen, mint egy újjászületés.".
"A tipikus kozmikus ember elvesztette az alvás kozmikus mélységét."
Szó szerint Nap áldás nélkül marad az éjszaka és nem véletlenül leszünk annyira fásultak és kiábrándultak már kora reggel. Persze ez függ más egyébtől is, de alapjában ez az egyik legfontosabb tényező.
Lelkünknek szüksége van erre az éjféli áldásra, mert napközben szárnyaszegetten nem tud a földi dolgokkal megbirkózni.
Sokan csak a testedzésben bízva hiszik, hogy folyamatosan fiatalon tudják magukat tartani.
Ez is lehetséges persze egy egyénileg meghatározott korig, de ezek után elkerülhetetlenül jönnek a a figyelmeztető jelek, hogy változtassunk.
Korunk tipikus arculatában ott van a munkájáért szélsőségesen mindent megtevő ember, akinek a pénz hajszolása, anyagi javak birtoklása prioritást élvez, nem beszélve testének szélsőségesen fiatallá balzsamozásáról különféle divatos módszerekkel.
Ez lenne az élet?

Ez az amire vágytunk?
Rabszolgákká váltunk, fiatalságunkat, egzisztenciánkat akarjuk megőrizni, miközben átgázolunk másik embereken és észre sem vesszük, hogy fogytán az éteri erőnk, ami igazán fiatalon tarthat és igazi belső tartást, biztonságot hoz.