mi a fontos?

Fontos, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, sem mentálisan, sem testileg.

A váratlan kellemetlen események néha annyira letaglózhatnak, hogy kiesik a kezünkből az irányítás.

Minden ember életében van ilyen nehéz időszak, amikor hirtelen azt érezhetjük, hogy bizony most nagy baj van.

Külső szemlélő számára nem feltétlenül látható, érezhető ez eleinte, de idővel nem leplezhetjük, nem tudjuk titkolni, hogy segítségre szorulunk.
Ez az elanyátlanodás hosszabb távon egyenlő azzal, hogy az ember elkezd amortizálódni hatványozottan.
A legrosszabb az, amikor semmilyen módszer, semmilyen technika nincs a kezünkben és pótcselekvésekbe menekülünk, bízva abba, hogy a pillanatnyi eufória majd megoldást hoz.
Számtalan fajtája van pótcselekvéseinknek, sokszor annyira beépül ez már az életünkbe, hogy azt hisszük ez a természetes.
A legalapvetőbbek között ott van az a bezárkózás, amit a munka iránti szélsőséges hozzáállásunkkal akarunk létjogosulttá tenni, mert igazán félünk az igazi megnyílástól, félünk az életünket gyökeresen megváltoztatva elhinni, hogy lehetséges egy tisztább, őszintébb, ideálisabb élet, egy egészséges párkapcsolattal fűszerezve, mert annyit csalódtunk már és belemagyarázzuk azt, hogy így tudunk csak élni igazán.
Persze ebben az állapotban folyamatosan fogy az energiánk,  mert a lelkünket nem lehet becsapni, pótcselekvéseink mámora idővel újabb nehéz helyzeteket vonz, ahol ismét felkínálkozik a lehetőség arra, hogy változtassunk.
El akarunk rejteni dolgokat, bízunk abban, hogy ezek már fel sem bukkannak, mert bizony mi már sokat tettünk magunkért, de a félmegoldásokat nem tolerálja az életünk soha.
Az Ember társas lény.
Szüksége van ennek ellenére az egyedüllétre, arra, hogy ne legyen leláncolva egy kapcsolatban, de semmiképpen nem megoldás az sem, ha valaki félmegoldásit véghezvíve bezárkózik különböző védőmondatokkal körítve.
Erőssé válni akkor tudunk csak, ha szembe merünk nézni a valósággal, ami körül vesz, felébredni arra, hogy egy házasságot nem lehet félmegoldásokkal megszüntetni, nem lehetünk ebben boldogak, csak ideiglenesen működhet ez így.
Ebben az esetben a sport is csak ideig- óráig tud segítséget nyújtani, mert az igazi mély ok nincs megszüntetve, nincs feloldva.
Nagyon fontos persze a testünk ideális mértékű karbantartása, de vannak dolgoknak prioritásai, amit ha ki akarunk kerülni több bajt vonzunk magunkhoz, mint hinnénk.
Becsapni magunkat felesleges.
A kor előrehaladtával ez hatványozottan érződik is, mert nagy csatáink megvívása már sokkal több energiánkat emészti fel.
Ilyenkor az élet figyelmeztető jeleket is küld keményen.
Ha erre figyelünk, akkor megkönnyíthetjük a dolgunkat.
Ezek a jelek néha elég ijesztőek is lehetnek, amikor már nagy szükség van az ébredésre. Pl. egy autóval majdnem balesetet szenvedünk...stb.
Vannak időszakok, amikor bizony ténylegesen segítségre szorulhatunk, amit soha nem szabad szégyellni, soha nem szabad ezt úgy érezni, hogy ezáltal gyengébbé váltunk.
Aki ezeket a lépéseket meglépte már, jól tudja, hogy mennyire felszabadító lehet egy ilyen esemény, ahol a lelkünk könnyebbé, szabadabbá válhat, ahol egyre nagyobb rálátással tekinthetünk magunkra és a görcsös beidegződéseinkre egyre tisztábban rálátunk már.
Nincs ettől kellemesebb érzés, persze ez az oldás még nem jelenti azt, hogy egyből a kezünkben van az életünk irányítása.
Sokan itt is eltévesztik az utat, mert úgy vélik elegendő ez így, ami nem is lenne baj, ha ténylegesen így lenne.

Az igazi önmegismerés útja nem leányálom.

Olyan dolgokkal van ez tarkítva, amit józan ésszel legszívesebben nem is akarnánk megélni.
De mindent meg kell tapasztalnunk, ami elénk tárul és ezáltal egyre jobban megérteni az isteni elrendezést, ami soha nem haszontalan.
Ez a felismerés az egyik legfontosabb része az önmegismerésünknek.
Folytatom majd...

...visszaértem.
Bicajoztam egy jót. Mátrafüredig feltekertem, ennyi a minimum, amit most elhatároztam napi szinten. Este futás, de ez sem kötelezően, csak ha tényleg érzem, hogy szükséges.
Van még pár percem addig folytatom az előző gondolataimat.
Tehát a lelki karbantartásunk nélkülözhetetlen mert a mostani időkben annyira oda kell figyelnünk az érzéseinkre, mint még talán soha.
Nagyon nagy lecke ez és ez a kihívás nagy odafigyelést igényel.
Lehet azt is tenni, hogy nem foglalkozunk ezzel, megtehetjük, de igazán ennek semmi értelme nincs, mert szinte minden napunkat meg kell becsülnünk, mert minden nap egy ajándék, ahol lehetőségünk adatik a morális változásainkra, öntudatunkra ébredésünkre, ezáltal másokkal való viszonyaink javítására.
Kevés időt szánunk egymásra, annyira monotonná vált a világ, szinte gépezetként tesszük a dolgainkat naponta.
Aki csakis kötelességtudatból él, annak bizony a következő inkarnációjában ez megnehezíti az életét.
A dolgainkat mindig szeretettel kell átitatnunk, mert csak a kötelességtudat önmagában kevés.
Pedig ebbe a kötelességtudatba is kapaszkodunk sokan, azt hisszük ez megvéd valamitől is minket és az, ahogy csináljuk burkot képez felettünk.
Mindennek van következménye.
Semmi alól nem bújhatunk ki.
A jelenlegi divatos életvitelek "védő burkai" hatalmas becsapások, mert igazán csak önmagunktól távolítanak el, pedig nem ezt ígérik.
Aminek jönnie kell, az jöjjön.
Azért jön, mert tanítana, azért váratlanul változik meg, mert ébreszteni akar, azért kegyetlen, mert erősíteni szeretne, azért fáj, mert azt akarja, hogy a nagy képet lássuk.
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Soha nem adnám már vissza azt, amit eddig megéltem, mert annyira kellettek nekem ezek az események.
Ez a fontos.
A legfontosabb, hogy élvezzük azt, amiben vagyunk, még ha fáj is, mert azt mondja, te vagy az, akinek meg kell szeretned magad annyira, hogy megöleld magad.
Nem elég az egészséges táplálkozás, nem elég a kiragadott részletek paranoiás ajnározása, bizonygatása.
Sokkal többről szól az egészségünk.

Folyt. köv.

Következetesnek lenni magunkkal a legfontosabb.
Aki eljön hozzám masszírozásra nem sablont kap.
Számomra elengedhetetlen, hogy olyan érzéssel távozzanak a vendégeim, amiben több bizalom van maguk felé, komfortosabban érzik magukat, mint ahogy idejöttek.
Nincsenek hangzatos nevei a kezelésemnek, nem az az ember vagyok, akinek erre szüksége van.
Amit adok, az személyre szabott, holisztikus testi-lelki életszerűség.
A lelkünk gondozásának folyamatossága elengedhetetlen.
De ez a munka nem gyors, nem lehet siettetni.
Nem szabad abba az illúzióba esni, hogy minden lélek egyformán reagál, egyforma sebességgel fejlődik, egyforma energiával rendelkezik ehhez.
Amikor eljössz hozzám abban tudok neked segíteni, hogy jobban érezd magad, abban segítek, hogy egyre tisztábban felismerd magadban azt, ahogy, amit csinálsz.
Segítelek rávezetni arra, hogyan ildomos kormányozni a hajódat a viharos lelki tengeren.
Testedet megszabadítom a blokkoktól, hogy ideálisan áramoljon a kapillárisaidban is a vér a perifériáidon.
Az egészség az, amikor mindenütt ideálisan áramlik a vér a testünkben.
Sokszor kérdezik, hogy milyen módszerrel dolgozom, erre a válaszom az, hogy skatulyamentes, ami mindig engedi a szabadságot, a gyógyulást.