Elfelejtettem ki vagyok...elfelejtettük kik vagyunk.
Miért is olyan nehéz az origó felé vezető út?
Elvándoroltunk a középpontunktól.
Sokat időztünk, időzünk a periférián ...itt úgy tűnik mintha mindenki idegen lenne.
A szívünkben lévő erő egyre jobban hívogat, mutatja az utat, hogy merre menjünk.
Sokszor járatlan az út, amin megyünk, néha úgy érezzük, hogy jobb lenne, ha nem nekünk kellene a bozótvágó késünkkel járhatóbbá tenni...de utána belátjuk, hogy ez a dolgunk... nincs apelláta:)...fölösleges a nem elfogadásban savanyú képet vágva sajnáltatni magunkat:).
Minél közelebb vagyunk a középponthoz, annál kisebb a differencia, annál jobban érezzük azt, hogy mindennel, mindenkivel egyek vagyunk.
Veled is, csak elfelejtetted...dereng valami már?:)
Ha nem, az sem baj...éld az életed szeretettel...ez a lényeg.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése